Szavazás

Sziasztok! Most még nem új résszel jelentkezem, de azzal is igyekszem! Ma zárult le a szavazás, amiben szerencsére sokan részt vettek.
Az eredmény a következő lett:

Hétfő: 21 szavazat

Kedd: 15 szavazat

Szerda: 21 szavazat

Csütörtök: 15 szavazat

Péntek: 22 szavazat

Szombat: 42 szavazat

Vasárnap: 14 szavazat

Tehát az abszolút nyertes a szombat, vagyis minden héten szombaton tuti biztos, hogy lesz rész!

Ami viszont nem valószínű, hogy így lesz, az az, hogy péntek legyen még egy rész. Sokkal inkább örülnék annak, ha kedden, szerdán vagy csütörtökön kéne hoznom  részt, ezért elindítok egy újabb szavazást, amiben ki kell választanotok, hogy az említett 3 nap közül melyiken legyen. 

DE arra a döntésre jutottam, hogy mivel a péntek lett a második, ezért az lesz az a nap, amikor lehet, hogy lesz rész. Valamint lesz még egy ilyen nap is, de az majd még ettől a szavazástól fog függeni!

Remélem, hogy ezzel a rendszerrel így meglesz mindenki elégedve. Viszont ameddig nem lesz vége a most induló szavazásnak, addig még nem indul be ez a rendszer, úgyhogy jövőhéten még akármelyik nap hozhatom a részt/részeket!
Valamint még a bloggal kapcsolatos, hogy új designje van! Most sokkal világosabb, mint az előző, mert nem akartam megint olyan sötétet csinálni, bármennyire is tetszett. Nyugodtan mondhattok véleményt róla, örülnék neki!
És most olyat fogok csinálni, mint amit még soha. A következő részből hozok egy kis ízelítőt! Egy rövidke részlet az épp készülődő részből. Azt ne kérdezzétek, hogy mikor lesz fent a teljes 15. fejezet, mert nem tudom. Jövőhéten, ez biztos.

"- Tudod meglepett, hogy lejössz a bárba. - szólalt meg a semmiből Matt. Furcsán néztem rá. Miért ne mentem volna le? - Mármint lent lesz minden bizonnyal Harry is... - válaszolt a még fel nem tett kérdésemre. Hirtelen tudatosult bennem, hogy most újra kell találkoznom vele azok után...

- Erre nem is gondoltam! - csaptam a homlokomra.

- Nyugi, eljátszom, hogy a barátod vagyok, ha gondolod. - mosolygott rám biztatóan.

- Nem szeretnélek ebbe belekeverni... - kezdtem volna el a már ilyenkor megszokott beszédet, de Matt leintett.

- Nyugi, megígértem, betartom. - ölelt át a félkezével. Jobban belegondolva, nem is kell nagyon eljátszania. Sokak szerint a viselkedésünk egymással olyan közvetlen, hogy ha először látnának minket, azt hinnék, hogy együtt vagyunk. Talán ez egy kicsit könnyít a helyzetünkön. 

- Oké, akkor mély levegő! - hunytam le a szemem a bár bejárata előtt. - Amikor belépek, magyaráz nekem valamit, amin majd felnevetek, jó? - néztem nagy szemekkel Mattre.

- Ser, szerintem erre nincs szükség. - vigyorodott el, majd ott hagyva engem belépett a bárba. Meglepődötten néztem utána. Én egyáltalán nem ilyen belépőt terveztem!"

14. fejezet

Sziasztok! Itt lenne az újabb rész! A szavazás nem sokára lezárul, de ahogy észre veszem a szombat lesz a befutó, mögötte pedig a péntek és a hétfő a másik... Ebből lehet, hogy egy másik szavazás lesz a vége, mert ez így elég sűrű... De nem tudom, majd még eldöntöm. Addig is itt a legújabb rész! Jó olvasást hozzá! xx

Minden ember hazudott már, hiába tagadja. Vannak, akik a hazugságaik miatt tartanak ott ahol, mindennap reménykedve abban, hogy soha nem derül fény rájuk. Vannak akik pont ebbe buktak bele, pedig csak egyszer hazudtak, de akkor egy nagy dologról. Néha egy egészen jelentéktelennek tűnő hazugságból elindul valami, ami egyáltalán nem jó. Akárhogy is nézi bárki, a hazugság már az emberek részévé vált. Mindenkiben ott lapul egy, hanem több.

Életem talán legnagyobb butaságát követtem el, amikor Harrynek azt mondtam, hogy Matt az én barátom, a fiúm. Pedig nem akartam ezt mondani, egyszerűen megijedtem a helyzettől, a csóktól, és kicsusszant a számon egy eget rengető nagy hazugság. Nem szoktam hozzá, hogy egy szinte még teljesen idegen megcsókol, hogy ilyen közel kerül hozzám. Az emberek 99%-át eltávolítottam magam mellől, mert nem bíztam egyikükben sem. Túl sok minden történt egyszerre rövid időn belül.

Ugyan szemrebbenés nélkül néztem végig ahogy Harrynek leesett a tantusz, belül szorongtam. Nem is kicsit. Nem akartam ezt mondani, a pillanat gyorsasága miatt böktem ezt ki. Pedig a fele sem igaz. A göndör fiú viselkedése azon nyomban teljes fordulatot vett, és máris nem volt olyan közvetlen. Nem kérdezgetett úgy, mint pár perccel azelőtt, csak leült és nézett maga elé. Talán még ő se tudta elhinni, ahogy én sem. Ekkora ökör is csak én lehetek. Jobbnak láttam akkor, ha elmegyek. Motyogtam neki egy sziát, és kiballagtam a szobából. Sajnos most sem tudtam elkerülni, hogy akármelyik fiúval összefussak. 

- Mi a baj, Serena? - hallottam meg magam elől Zayn hangját. Felnéztem rá, és próbáltam egy vidámnak tűnő mosolyt az arcomra erőltetni.

- Semmi, mi lenne? - kérdeztem, mintha minden rendben lenne. 

- Ne hazudj! - emelte fel a mutató ujját, és közelebb lépett hozzám.

- Elkövettem egy nagyon nagy hülyeséget. - adtam be a derekam. Nem volt kedvem győzködni arról, hogy minden oké, holott sütött rólam, hogy nem.

- És mit? - húzta fel a szemöldökét. Megráztam a fejem.

- Majd elmondom. De most jobb lesz, ha megyek. - küldtem felé egy kedves mosolyt és elsétáltam mellette.

- Hé, ha van kedvetek, akkor csatlakozzatok hozzánk este Mattel! Csak én és Perrie leszünk lent az étteremben, a többieknek más programjuk van. - szólt még utánam. Megfordultam és bólintottam egyet.

- Rendben, akkor lent találkozunk. Mikor? - kérdeztem kedvtelenül.

- 7. És Serena, tudom, hogy nem beszélgettünk még sokat, de ha elakarod nekem mondani, nyugodtan tedd azt! - mosolygott rám biztatóan. Visszamosolyogtam, majd most már tényleg kimentem a lakosztályból.

~*~

- Ser, te meghibbantál? - kérdezte Matt ledöbbenve, amikor elmeséltem neki mi történt, és mit mondtam.

- Tudom nagyon jól, hogy egy idióta vagyok! Emlékeztess rá még vagy ezerszer! - mondtam neki, majd a fejemet a mellkasára hajtottam. Eszméletlen lelkiismeret furdalásom volt, mert hazudtam Harrynek és mert Mattet is belekevertem. 

- És akkor most mi lesz? - kérdezte hosszú csend után egy nagyot sóhajtva.

- Nem tudom. - néztem fel rá. 

- Akkor el kell játszanom, hogy a barátnőm vagy? - húzta fel a szemöldökét.

- Ha nem akarod nem kell. - ráztam meg a fejem. Nem akartam ebbe az egészbe belekeverni, jó volt ez így ahogy volt.

- De segíteni akarok. - mondta mosolyogva. Magamhoz szorítottam.

- Annyira, de annyira szeretlek! - suttogtam neki, mire csak elmosolyodott.

- Most mondjam, hogy tudom? - kérdezte vigyorogva.

- Dinka. - löktem meg finoman a kezét. - Viszont ma este Perrievel és Zaynnel vacsizunk. Benne vagy? - kérdeztem tőle kicsit már jobb kedvvel. 

- Felőlem. Mikor? - rántotta meg a vállát.

- 7-kor. - válaszoltam neki. - Úgyhogy én megyek készülődni, veszek fel valami értelmesebb ruhát ennél. - mutattam végig magamon, majd felpattantam Matt ágyáról.

- Oké, akkor háromnegyedre ott vagyok nálad, jó? - kérdezte, miközben a laptopját kezdte el beindítani.

- Oké! - bólintottam, majd elindultam az ajtó felé, azonban még mielőtt kiléptem volna rajta, visszafordultam barátom felé. - És Matt, még egyszer nagyon köszönöm! - néztem vissza rá, mire csak kacsintott egyet. Felkuncogtam, és küldtem felé egy puszit, majd átmentem a mi lakosztályunkba. Anne a tv előtt ült, meglepetésemre nem egyedül. Egy szőke lánnyal vihogtak valamin nagyon.

- Szia kicsi húgom! - köszönt felém Anne. Ugyan próbáltam láthatatlanul elmenni, nem sikerült. - Hadd mutassam be Mirandat! Ma találkoztam vele a a masszőrnél. - vigyorgott elégedetten a nővérem. Vettem egy gyors pillantást a lányra, akiről sütött, hogy egy liba. Szőke haja szögegyenesre ki volt vasalva, az arcán 10 réteg alapozó és kék szemei is ki voltak húzva, nem kicsit. Rám villantotta fehér fogsorát, majd Anne felé fordult.

- Nem is mondtad, hogy van egy húgod! - mutatott felém.

- Mert nem olyan fontos személy, hidd el! - nevetett fel Anne, mintha olyan vicces dolgot mondott volna. Persze a mellette ülő liba is hasonlóan tett, mire csak megforgattam a szemeim, és célirányba vettem a szobám. Remélem, hogy ez a csaj minél hamarabb lekopik a színről, és nem kell elviselnem még több mint 2 hétig. Elég nekem Anne. Sőt, ő is sok.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd megcsináltam a sminkem, ami most is teljesen egyszerű volt. A hajamat hagytam kiengedve, annyi különbséggel, hogy most elől a frufrumat befontam parkettafonással. Felkaptam magamra egy teljesen egyszerű hosszú ingre hasonlító, elől gombos fekete ruhát, amit feldobtam egy vékony barna övvel.

 A táskámba gyorsan bedobáltam pár cuccot, majd a elővettem a telefonom, és elkezdtem rajta twitterezni. Pár perc múlva azonban berontott Matt a szobába.

- Hallod van kint a nővéreddel egy csaj, aki tök ugyanolyan, mint ő, csak a külseje más! - tátotta ki a száját, mintha ez olyan nagy dolog lenne.

- Tudhatnád, hogy Anne csak az ilyen libákkal képes megtalálni a közös nevezőt. - rántottam meg a vállam. 

- Ja bocsi, ezt elfelejtettem. - legyintett egyet. - Hű, de nagyon kicsípted magad! - füttyentett hirtelen egyet. Megforgattam a szemeim, és nevetve elmentem mellette.

- Nagyon mókás vagy. - fordultam vele szembe az ajtóban.

- Miért nem mondhatom ezt, hisz a barátnőm vagy! - húzogatta a szemöldökét, mire fel kellett nevetnem. Olyan viccesen nézett ki.

- Harry előtt vagy a barátom, drága! - küldtem neki egy lég puszit. - De most gyere, mert nem akarom, hogy Zayn és Perrie várjanak ránk. - a kezénél fogva kezdtem el kihúzni a szobából. Ügyet sem vetettünk a nappaliban beszélgető két lányról, egyenesen lementünk az étteremben. Perrie és Zayn már ott ültek egy asztalnál, és jól elbeszélgettek. 

- Sziasztok! - intettünk nekik egyszerre, majd leültünk velük szembe. - Mizu? - kérdezte Matt, miközben rögtön az étlapot vette a kezébe. Tipikus.

- Semmi nagyon, azon kívül, hogy Harry furcsán kezdett viselkedni miután elmentél. - nagy szemekkel néztem Zaynre, aki egyből a lényegre tért. Meglepődtem a hangnemén, hogy milyen kemény volt, és hogy milyen gyilkos tekintetekkel méregetett engem. 

- Zayn, miért lett volna furcsa Harry Serena miatt? - kelt a védelmemre Perrie, ami őszintén szólva nagyon jól esett. Azonban Zayn sejtése pontosan is jó volt, miattam lett Harry furcsa. Bár azt nem értettem teljesen, hogy emiatt miért kellett furának lennie, hiszen nem volt közöttünk semmi... azon a csókon kívül.

- Mert mi másért? - kérdezte ingerültebben Zayn. Azt hiszem mérges lett Perriere is, mert mellettem állt ki.

- Nem, igaza van. Miattam lett ilyen, mert elmondtam neki, hogy én és Matt együtt vagyunk. - bújtam Matt karjához. Óvatosan feltekintettem az arcára, a szemei majd kiestek a meglepődöttségtől.

- Hogy?! - kérdezte Perrie és Zayn egyszerre. Mindketten  hatalmas szemekkel néztek ránk, valószínűleg nem számítottak erre a "bejelentésre". Én se számítottam volna a helyükben.

- És ezt miért nem mondtátok el? - kérdezte Perrie, aki úgy tűnik hamarabb feleszmélt a döbbenetből.

- Nem szoktuk világgá kürtölni, sőt, nem is lenne szabad, mert ha a szüleink megtudják bajba kerülünk. A családaink között nincs valami fényes viszony, úgyhogy nem rajonganának a kapcsolatunkért. - hazudtam neki szemrebbenés nélkül. Sajnos, mint általában minden ilyen esetben, most is több hazugság lett egyből. És ha így folytatom, lassan mindenről hazudnom kell nekik.

- Ó, ti szegények! De nekünk elmondhattátok volna! - mosolygott ránk Perrie. Megrántottam a vállam, és halványan én is elmosolyodtam.

- Egy valamit azonban még mindig nem értek. Harry ezen miért akadt ki ennyire? - kérdezte felvont szemöldökkel Zayn.

- Én azt már nem tudhatom. - tettem magam elé a kezem védekezően, és ártatlan fejet vágtam. Nem akartam az orrukra kötni, hogy megcsókolt, én pedig hagytam. Nem tartozott rájuk.

- Oké, de erre még kíváncsi leszek. - bólintott egyet Zayn, mintha magában is megakarta volna erősíteni az előbbi mondatát. Szerencsére utána már más téma jött fel, és szó sem esett Harryről. Legalább a mai napot túléltem úgy, hogy nem buktam le.

13. fejezet

Sziasztok! Hihetetlen nagy kihagyás után ismét itt... Nem tudok mit mondani, csak azt, hogy sajnálom. Tudom, azt mondtam, hogy 4 napon belül mindig jönni fog az újabb fejezet. Ezt már most nem tudom betartani, pedig csak év eleje van... Úgyhogy ezen a rendszeren feltétlenül változtatnom kell/kellett. Ezért arra a döntésre jutottam, hogy nem ebben a rendszerben fognak jönni a részek. Hanem lesz minden héten két fix nap, illetve egy, amikor talán tudok hozni friss bejegyzést. Azt pedig, hogy melyik napon legyenek a részek, egy szavazásban fogom eldönteni, ami oldalt már megtalálható. A két legtöbb szavazatot kapott napon lesz rész, és mint már mondtam, a harmadikon pedig vagy lesz, vagy nem. Ha pedig netán úgy lenne, hogy két egymást követő nap lesz az első kettő, akkor újabb szavazás lesz, vagy valami ilyesmi. az biztos, hogy egymást követő napokon nem lesz rész! Vagy egyik, vagy másik... Úgyhogy ha tehetitek szavazzatok! A fejezethez pedig jó olvasást! xx

Fogalmam sincs mi vitt rá arra, hogy a konditeremben kezdjem a reggelem. Egyszerűen csak a kezembe akadt egy feszülős fekete pamut nadrág egy szintén feszülős neon zöld trikóval. Talán ez egy amolyan jel volt, hogy épp itt az ideje egy kicsit tenni valamit az alakodért. Ugyan nekem már úgyis mindegy, a szüleim szemében úgysem leszek már sose semmi, de magamért akartam még valamit elérni a modellkedésben. Hisz csak ebben voltam tehetséges. 

Kisebb rágódás után végül magamra kaptam mind a kettő ruhadarabot és a lábamra húztam az edzőcipőmet is. Felkötöttem a hajam a fejem tetejére és a telefonommal és a fülhallgatómmal a kezemben elindultam le a konditerembe. Azonnal megcéloztam az egyik futógépet. Gyorsan összeszereltem a telefonom a fülhallgatóval és elindítottam az első számot amit találtam. Teljesen belefeledkezve mindenbe beindítottam a futógépet, és csak futottam ameddig bírtam. Illetve addig, amíg valaki meg nem állított. Akár egy hülye integetett előttem. Gondolom nem mostanában érkezhetett. Nagy mosollyal az arcomon húztam ki a fülemből a fülest és köszöntem az előttem álló göndörre.

- Szia! Te meg? - kérdeztem és közben leállítottam a futógépet.

- Csak lejöttem egy kicsit edzeni. De ahogy látom te is így gondoltad! - nevetett fel. - Mióta vagy itt?

- Őszintén szólva fogalmam sincs, ahogy arról sem, hogy mi is vezérelt arra, hogy lejöjjek futni. - nevettem fel kínosan.

- Hát, biztos volt valami jó indokod rá... - mosolyodott el féloldalasan. - Egyébként már én is itt vagyok egy ideje. Teljesen véletlenül láttalak meg. 

- És mi jót csináltál? - kérdeztem és leléptem a futógépről. Teljesen biztos voltam benne, hogy mára elég volt már ennyi. Fáradt voltam. 

- Gyúrtam. Tudod kell az izom! - fel kellett nevetnem ahogy befeszítette a keze izmát. Valami elképesztően hülye fejet vágott hozzá. 

- És még gyúrsz? Mert ha igen, szívesen megnézem. Én mára már befejeztem a futást, máshoz meg nincs kedvem. - rántottam meg a vállam. 

- Szóval lusta vagy? - vigyorodott el.

- Nem! Csak már kitudja mióta futok, és elfáradtam. Próbáld ki huzamosabb ideig, nem fog tetszeni! - néztem rá sértődötten.

- Jól van, nem kell ennyire komolyan venni! - tette maga elé védekezően a kezét. - De ha van kedved akkor gyere, mert nem sokára találkozok Zaynnel és bemegyek vásárolni vele a városba. Bár nem tudom, hogy hogy lesz ha felismernek a rajongók, de megígérte, hogy megoldja. - rántotta meg a vállát, majd a fejével az egyik ajtó felé bökött. Bólintottam egyet és elindultam mellette. Csendben tettük meg az utat, míg egy olyan súlyzókkal kirakott helyiségbe nem jutottunk.

- Hűha! Itt hogy tudsz választani ezek közül? - kérdeztem miközben végig néztem a polcon, amin szinte egy üres hely sem volt.

- Balról jobbra vannak nehezítve. Szépen sorban kell haladni velük. Úgy szoktam, hogy csinálok százat, utána nehezebbet veszek. Kipróbálod a legkönnyebbet? - mutatott az egyik polc végén lévő elég kicsi súlyzóra. Mármint a többihez képest kicsire.

- De nem nevetsz ki ha elejtem vagy nem bírom el! - emeltem fel a mutatóujjam, mire a göndör csak olyan 'miket gondolsz rólam' fejjel nézett vissza rám.

- Akkor hozhatom? - kérdezte mosolyogva.

- Igen. - bólintottam egyet. Gyorsan érte ment azért a "kicsi" súlyért. 

- Szóval szerintem elbírod, de ha esetleg nem, akkor se dobd el, hanem rakd le a földre, jó? - nézett rám kicsit lapítottan. Bólintottam egy nagyot, majd elvettem a kezéből a két nehéz eszközt. Nem mondom azt, hogy könnyű volt, de azt hittem nehezebb lesz.
- Nem is olyan nehéz. - emelgettem a kezemben.
- Ez még nem olyan nehéz... de a többi! - nevetett fel. - Ezt nézd meg! - lépett oda egy másikhoz, ami már jóval nagyobbnak tűnt a másiknál. A kezemben lévőt visszahelyeztem a polcra, majd elvettem Harry kezéből az újabbat. Ahogy megemeltem, rögtön le is dobtam, mert nem bírtam el. És amennyire béna vagyok, pontosan Harry lábára érkezett, aki fájdalmasan üvöltött fel. - Mondtam, hogy ne dobd el, hanem rakd le a földre! - sziszegte a fogai között fájdalmasan, miközben már a földön ült és a lábát fogdosta.
- Jézusom, én annyira sajnálom! - guggoltam le mellé. Kezemet óvatosan a lábára helyeztem és elkezdtem nyomkodni. - Ez fáj?
- Igen. - szűrte ki a fogai között.
- Én mennyire béna vagyok esküszöm! - csaptam a homlokomra, ami őszintén szólva nem esett jól. Lehet megerősödtem a súlyzózástól?
- Ugyan, nekem nem kellett volna a kezedbe adnom. - rázta meg a fejét halkan nevetve. Igazából a nevetése egyáltalán nem tűnt nevetésnek, de elkönyveltem magamban annak.
- Mégis honnan tudtad volna, hogy ilyen gyenge és béna vagyok? - mondtam neki kétségbeesetten.
- Ilyet se hallottam még tőled, hogy magadra mondasz ilyen dolgokat! - nevetett fel, bár ez sem volt eljesen őszinte.
- Ne szokj hozzá! Csak az ilyen helyzetekben szokott rám jönni az önkritika. - rántottam meg a vállam. - De gyere, most nézzük meg, hogy felbírsz-e egyáltalán állni! - fogtam meg a kezét, és szépen lassan felhúztam. - Na, milyen? - kérdeztem felnézve rá.
- Fáj. - húzta fintorra a száját. - De túl élem. Holnapra kutya bajom sem lesz. - legyintett egyet, majd elengedve engem próbált meg elindulni. Azonban nem sikerül neki.
- Oké, akkor most felkísérlek és egész nap kiszolgállak és még mielőtt ellenkezni akarnál figyelmeztetlek; ne tedd! Nagyon lelkiismeretes pillanataimban teszek fel csak ilyen ajánlatokat. - mosolyogtam a göndör hajú fiúra, majd az egyik kezét átdobtam a vállamon és úgy indultunk el hozzájuk a legfelső szintre. Őszinén szólva nem volt egy könnyű menet, de a liftnek köszönhetően puszta 20 perc alatt megtettük az eredetileg 2 perces utat. Rosszabb is lehetett volna.
Őszintén szólva semmi nagy meglepetés nem ért amikor bementem a fiúk lakosztályába. Luxus, luxus és luxus. Amilyenre számítani lehetett. Harryt egészen a szobájáig támogattam, utána gyorsan visszamentem a mi lakosztályunkba, hogy levehessem magamról a büdös, izzadt ruháimat. Gyorsan letusoltam, majd felvettem az egyik kedvenc koptatott farmersortom egy egyszerű feliratos világosbarna rövid ujjú pólóval.

A hajamat is rendbe raktam némiképp, majd visszamentem a Harryhez ha már megígértem neki, hogy egész nap segíteni fogok neki.
Nagy lendülettel mentem be a résnyire nyitott ajtón, aminek meg is lett a kárja, ugyanis egyenesen Liambe futottam, aki értetlenül nézett rám.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte miközben végig mért.
- Most mi van? Ilyen furcsa, hogy itt vagyok? Mi van ha megakartalak titeket látogatni? - tártam szét a karom. Nem akartam világgá kürtölni, hogy milyen béna voltam, hogy Harryre ráejtettem a súlyzót.
- Serena, a lényeget... - körkörös mozdulatokat tett a kezével, ezzel jelezve, hogy haladjunk. Nagyot sóhajtottam.
- Jó, találkoztunk Harryvel a kondiban és megmutatta nekem a súlyzókat, de voltam olyan szerencsétlen, hogy az egyiket pontosan a lábára ejtettem. - rántottam meg a vállam.
- Komolyan? - nevetett fel hangosan. - Nem lehetsz ilyen szerencsétlen! - jót szórakozott a bénaságomon, ami egyébként nem volt vicces. Főleg nem Harry részéről.
- Azért kérdezted, hogy kinevess? - húztam fel a szemöldököm sértődötten.
- Serena, bocsi, de ne mond azt, hogy nem vicces milyen béna vagy. - szórakozott még mindig jól rajtam a fiú.
- Szakadok a nevetéstől, Liam. - mondtam neki gúnyosan, majd egy szó nélkül kikerültem és célirányba vettem Harry szobáját.

~*~

- Jó, akkor van testvéred? - kérdezte Harry a nagyon sokadik kérdését.

- Van. De ezt te is tudod. - válaszoltam röviden, halványan mosolyogva.

- És mennyi? 

- Kettő. - rántottam meg a vállam.

- Mi a nevük? - kérdezte, mire felnevettem. Már több órája próbál belőlem ilyen információkat kicsikarni. De eszem ágában sincs elmondani, csak alap dolgokat. Persze ez is az ilyen kérdések közé tartozik, de a mi esetünkben ez nem így van. Nem tudhatja meg, hogy van egy nővérem, azt meg főképp nem, hogy modellkedik. Túl sok lenne az egyezés köztem és a között a lány között - aki én vagyok -, és ez már a legbutább embernek is feltűnne. 

- Nem mondom el. - haraptam az alsó ajkamba. - De egyébként az egyiket már ismered, te lüke. - kuncogtam fel egy pillanatra.

- Ja, tényleg! - csapott a homlokára. - De legalább annyit mondj el, hogy idősebb vagy fiatalabb nálad a másik testvéred? - nézett rám kiskutya szemekkel. 

- Idősebb. De ezt is tudod.  - rántottam meg a vállam. Vicces volt, hogy nem emlékszik rá, hogy már elszóltam magam egyszer, hogy van egy nővérem. 

- Szóval te vagy a család legkisebb tagja. - nevetett fel. Megforgattam a szemeimet.

- Maradj csendben, én pedig hozok még jeget a lábadra. - néztem rá, majd felpattantam az ágyáról és kisétáltam a konyhájukba, amit nem egy könnyen találtam meg. Azonnal a hűtőhöz mentem és kivettem a fagyasztó részéből a már előre bekészített jeget. 

- Te meg mit csinálsz itt? - hallottam hirtelen magam mögül egy fáradt, álmos hangot. Pillanatok alatt vettem egy fordulatot és furcsán néztem az előttem álló fiúra. A szokásosnál eléggé eltérően nyúzottan nézett vissza rám Zayn, pedig eddig akárhányszor láttam, mindig tökéletesen állt a haja és az arcán se volt jele ilyen fáradtságnak. 

- Viszem a jeget Harrynek. Miért? - kérdeztem mintha ez természetes lenne.

- Miért kell Harrynek jég? És egyáltalán mit keresel te Harrynél? - kérdezte miközben egyfolytában kalimpált a kezével. Körülbelül úgy nézhettem rá, mint egy értelmi fogyatékosra.

- Mert ráejtettem reggel a lábára a súlyzót, ne kérdezd, hogy hogy! És azt mondtam neki, hogy egész nap segíteni fogok neki, mert szegény nem bír ráállni rendesen a lábára. - rántottam meg a vállam. - Inkább az a kérdés, hogy te miért nézel ki ilyen rosszul? - mutattam végig rajta.

- Most keltem fel. - rántotta meg a vállát, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig már javában a délutánban jártunk. 

- Ja, értem. De most én megyek, mert elolvad a jég, de a nagyobb gond az, hogy már nem igazán érzem a kezemet miatta. Szia! - száguldottam el mellette, majd egyenesen Harry szobájába rohantam. Azonban nagy meglepetésemre Harry talpon volt és épp kipróbált jönni a szobából, azonban én annyira megijedtem tőle, hogy reflexből neki dobtam a jeget.

- Hé, te most miért dobálsz? - nézett rám nagy szemeivel.

- Megijedtem. - rántottam meg a vállam. 

- Tőlem? - kérdezte. Teljesen úgy viselkedett, mintha tőle nem is lehetne megijedni.

- Igen! Azt hittem, hogy még az ágyban fekszel. - mutattam az ágyikója felé. 

- Gondoltam kimegyek és iszom egyet, de ha már ezt sem szabad... - rázta meg a fejét.

- Ha szóltál volna, hozok neked! - mutogattam most én össze-vissza, azt hiszem Zaynt megszégyenítő módon. 

- De nem vagyok dedós, kitudom magam szolgálni. - rántotta meg a vállát. - Ahogy letudok ezért a jégért is nyúlni, mert attól, hogy fáj a lábam nem vagyok nyomorék. - kezdett el lassan lehajolni a földön heverő jégért. Azonnal én is lehajoltam, és még előtte megfogtam azt.

- De én pedig azért ajánlottam fel, hogy segítek neked, mert alig bírsz járni! Pihenned kell! - néztem komolyan a szemébe, mire ős is megfogta azt és maga felé kezdte el húzni.

- Nincs szükségem rá! - mondta határozottan.

- De igenis van! - vágtam rá én is, és próbáltam ellenállni az erejének, de ezzel csak azt értem el, hogy ráestem. Csupán annak köszönhetem, hogy nem dőltem el teljesen Harryn, hogy ő sokkal stabilabb volt mint én, ezért maradtunk ugyanúgy guggolva, annyi különbséggel, hogy sokkal közelebb voltam hozzá mint eddig. Felnéztem az arcára zavartan, majd teljesen elvesztem a szemeiben. Megijedtem a reakciómon, nem tudtam egyszerűen mi történik, csak arra lettem figyelmes, hogy Harry ajkai az enyémekre tapadnak, majd a nyelve lágy keringőre hívja az enyémet. Visszacsókoltam, mert nem bírtam megállni, mert én is így akartam. Azonban eltoltam magamtól pár pillanat után.

- Ezt nem szabad. - suttogtam inkább magamnak, mintsem neki.

- Miért nem? - kérdezte, miközben próbálta felvenni velem a szemkontaktust. Azonnal gondolkozni kezdtem, hogy erre mit mondjak. Meséljem el neki, hogy megijedtem az egész helyzettől? Vagy hogy én az a lány vagyok?

- Mert... mert én Matt barátnője vagyok. - válaszoltam az első eszembe jutó hazugságot, amit ahogy kimondtam, máris megbántam.

12. fejezet

Sziasztok! Hát itt lenne a következő fejezet. Meglepő módon, most nem késtem vele. :D Nagyon sok hozzáfűzni valóm nincs, csak jó olvasást hozzá! xx

Golfozni? Az belefért, hogy megtanítottak ütni, de hogy én játszak is a többiekkel? Na ne!
- Ezt muszáj? - kérdeztem Mattől, aki jobb ötlet híján az én ütőimet is cipelte, mivel nekem eszem ágában sem volt. Ahogy golfozni sem.
- Ser, ne nyafogj már! Örülj neki, hogy szerveztem neked valami programot, nemhogy itt még motyogj! - nézett rám kérlelően. Megforgattam a szemeimet.
- Köszönöm, de én azt mondtam, hogy valami pihentetőt! Ez pedig nem az! - mutattam a pálya felé, ahol már Harry és Niall játszottak. Mellettük Will leste azt, hogy mi mikor érünk már oda. Bár soha ne tettük volna.
- Sziasztok! - köszönt vidáman Matt a fiúknak, akik mosolyogva intettek.
- Sziasztok... - köszöntem nekik sokkal halkabban, és egyáltalán nem olyan lelkesen. Mind a 3 előttem álló fiú összehúzott szemöldökkel nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte Niall.
- Semmi. - rántottam meg a vállam.
- Nincs kedve golfozni, mert fáradt. - forgatta meg a szemeit Matt mellettem. Csak a vállammal egy kicsit meglöktem, mire sértődötten nézett rám.
- Nem az, hogy fáradt vagyok. Egyszerűen nincs kedvem golfozni, mivel nem tudok. - rántottam meg a vállam.
- Miért, múltkor egész jól ment amikor tanítottalak. - vigyorodott el Harry. Az az göndör.
- De az más volt, mivel segítettél. Ha egyedül kéne csinálnom nagyon béna lennék. Életem egyszer fogtam csak golf ütőt, akkor is veled. - rántottam meg a vállam és fintorogtam egyet. Semmi esetre sem akartam beégni előttük.
- Akkor majd én segítek neked. Játszhatnánk csapatban, és akkor ha egy csapatban vagyunk, tudok segíteni neked. Persze csak ha a többiek is belemennek. - nézett először rám, majd a többiekre.
- Más is megtudna tanítani. - húztam fel a szemöldököm.
- Lehet, de múltkor ügyes voltál amikor én mutattam. Gondolom ez most sem lenne másképp. - mosolyodott el önelégülten.
- Jó, jó, csak ezt a vigyort töröld le az arcodról. - mosolyogtam a képébe, majd Matthez léptem és elvetem tőle az én ütőimet. - Akkor, mik a szabályok? - kérdeztem végig nézve rajtuk. Matt, Niall és Harry egyből Willre nézett, aki nagyot sóhajtva elkezdte ecsetelni, hogy mik a szabályai ennek a játéknak. Hosszú percekig beszélt róla, de a végére nem éreztem tőle okosabbnak magam. - Oké, most ne nézzetek hülyének légyszíves, de ebből semmit sem értettem. - nevettem fel kínosan.
- Érthető, szaknyelven beszélt. - rántott vállat Niall. Nagyokat pislogva ránéztem.
- Szaknyelv? A golfnak ilyene is van? - húztam fel a szemöldököm.
- Ezek szerint. - rántotta meg a vállát Matt. - De most már játszunk! Ser meg vagy megérti vagy nem. - nézett rám a szeme sarkából. Megforgattam a szemeim, majd az újdonsült párom mellé álltam.
- Te ugye érthető módon eltudod mondani a szabályokat? - néztem a göndörre, aki csak nevetve bólogatni kezdett.
- Akkor kezdjük! - csapta össze a tenyerét Niall.
A következő pár óra a számomra egyáltalán nem volt élvezetes. Mint kiderült, a golfban sem vagyok tehetséges. Hiába állt mögöttem egyfolytában Harry, hiába magyarázott egyfolytában, valahogy mindig valamit elrontottam.
- Kész, vége! Béna vagyok! - dobtam le magam a fűbe.
- Hé, állj fel! A játéknak még nincs vége! - nyújtotta felém a kezét Harry.
- De veszíteni fogunk, mert béna vagyok! - mondtam neki, mire csak egy hatalmas mosoly terült el az arcán. - Most meg miért mosolyogsz? - néztem rá értetlenül.
- Mert lüke vagy. Nem vagy te olyan rossz. Csak még kezdő. - mosolygott egyfolytában. Őszintén jól estek a szavai, ezért én is egy hatalmas mosolyt varázsoltam az arcomra.
- De veszíteni fogunk. Nem baj? - - kérdeztem, de már tudtam rá a választ.
- Nem. - rázta meg a fejét és újra felém nyújtotta a kezét. Most nem haboztam egy pillanatig sem, beleraktam az enyémet, és hagytam, hogy felsegítsen a földről.
- Na mi van? Jöttetek veszíteni? - kérdezte Matt majd hangosan felnevetett.
- Igazán humoros vagy. - néztem rá összeszűkített szemekkel. Willhez léptem, és elkértem tőle az egyik ütőt. Megkértem, hogy ő válasszon, mert nekem fogalmam sem volt, hogy melyiket hol használják. Végül a kezembe nyomot egyet, és szépen lassan a labdához lépdeltem. Már a játék végén jártunk, talán az utolsó ütésünk volt. Niall és Matt sokkal jobban állt nálunk, de azért próba szerencse alapon megpróbáltam. Meg hát Harry miatt is, hogy hátha nem kell miattam veszítenie. Nagyot lélegeztem, és felkészültem az ütésre. A fejemben visszaemlékeztem Harry tanító szavaira, majd minden tudásomat beleadva elütöttem a labdát. Reménykedve figyeltem a labda útját, de csoda most sem történt. A közelében sem volt a lyuknak.

~*~

- Amúgy már ne is haragudj Ser, de te a golfban sem vagy jó. - nevetett mellettem Matt, amikor mentünk vissza a szobáinkba, hogy felvegyük a fürdőruhánkat. Mint azt várni lehetett, kikaptunk a golfban. Egyébként nem érdekelne, de van egy drága barátom, akinek most hízik a mája. Igen, Matt.

- Harry azt mondta, hogy nem vagyok olyan rossz. Csak még kezdő. - rántottam meg a vállam.

- Nagyon kedves akart veled lenni! - röhögött fel hangosan. Igazából lovakat megszégyenítő módon.

- Humorodnál vagy. - fintorogtam rá, majd gyorsabbra véve a tempót mentem be a lakosztályunkba.

- Fél óra múlva megyek át! - hallottam még Matt hangját, de nem mondtam neki semmit. Úgy is tudja, hogy hallottam, ha pedig nem, akkor őt az sem érdekli. Akkor sem zavartatja sosem magát, ha egy szál törölközőben flangálok előtte. Elmondása szerint nem tud rám nézni nő ként. De minden más lányra igen...

A lakosztály megint üresen állt. Nagyot sóhajtottam, hogy nem kell találkoznom Anneval. A szobámba érve egyenesen a fürdőbe robogtam, és levettem magamról a ruháimat, utána a zuhanyrózsa alá álltam. Felfrissítettem magam egy csöppet, majd egy törölközőt magam köré csavarva indultam el a fürdőruhámért. Most a fehér akadt a kezembe, ezért azt vettem fel. Miután ezzel végeztem, ledobtam magam az ágyamra és benyomtam a gépemet. Kíváncsi voltam rá, hogy Matt látta-e már az üzenetemet neki.

@MattAndersen00 @serena_wood ne siettess engem, mert te ezerszer lassúbb vagy nálam! sőt, te mindenkinél lassúbb vagy!

Jót mosolyogtam a válaszán. Tipikus Matt.

@serena_wood @MattAndersen00 ÉN NEM VAGYOK LASSÚ!!  maximum annyira, mint te. egyébként meg ha így is van, megéri, mert mindig jól nézek ki.

Elégedetten olvastam át a szöveget, majd gyorsan elküldtem és elkezdtem barangolni az oldalon. Puszta kíváncsiságból megnéztem a követőimet. Meglepetésemre az összes 1D tag követett, illetve Perrie, Danielle és Eleanor is bekövetett. Gyorsan visszakövettem őket, illetve pár embert még. Elkezdtem nézni a friss twitteket. Közben észre vettem, hogy Matt válaszolt a kiírásomra.

@MattAndersen00 @serena_wood igen? mindig jól nézel ki? ne akard, hogy kirakjak pár elég kellemetlen képet rólad! csak megsúgom, nem egy van :))

Valahogy éreztem, hogy valami hasonlót fog visszaírni. Nem is ő lenne, ha nem hozná fel azokat a nyamvadt képeket. Szerencséje, hogy eltudta kapni a rosszabb pillanataimat. De ami azt illeti, én is az övéit...

@serena_wood @MattAndersen00 édesem, nem csak neked vannak rólam képeid! :)) nekem is van pár a telefonomban, amik nagyon várják már, hogy nyilvánosságra kerüljenek! :)) tőled függ, hogy mi lesz a sorsuk.

Elégedett mosollyal az arcomon küldtem el ezt a twittet is. Hülye lesz Matt ez után kirakni rólam egy borzalmas képet is. Vagy ha mégis, én is azt teszem.

@MattAndersen00 @serena_wood jó, jó, nyertél! de inkább most arról nyilatkozz, hogy hogy állsz öltözködés terén? bár ez elég hülye kérdés így, hogy a neten lógsz...

Jót nevettem rajta, majd szorgosan gépelni kezdtem.

@serena_wood @MattAndersen00 mi tagadás, elég hülye kérdés volt. de válaszolva rá, igen, kész vagyok! :))

Épp hogy leírtam, máris berontott a szobámba Matt. Vagyis csak remélni mertem, hogy ő az, mert olyan gyorsan suhant be, hogy csak egy árnyat láttam. De szerencsére megbizonyosodhattam róla, hogy valójában ő az. Kényelmesen helyet foglalt az ágyamban és onnan nézett.

- Nagyon rá kaptál a twitterre. - mosolyodott el.

- Nem örülsz neki? Te akartad annyira, hogy újra használjam. - rántottam meg a vállam, majd egy egyszerű mozdulattal lecsuktam a laptopom tetejét és felé fordultam. - Megyünk? - pattantam fel az ágyról. Matt csak bólintott egy nagyot, majd ő is felállt. Gyorsan felhúztam a rövidnadrágom magamra, majd a napszemüvegemet is az arcomra raktam.
- Indulás! - üvöltött egyet Matt, majd mind a ketten egyszerre indultunk ki a szobából. Percek alatt lent voltunk a medencénél, aminél most is rengetegen voltak. Ugyan kerestünk pár percig magunknak napozóágyat, feladtuk, mert reménytelen volt. Mondjuk én felajánlottam azt a lehetőséget, hogy valakitől elcsórjuk, de ez már nem fért bele Matt határain belülre. Meglepő.
- Hahó! - hallottunk egy hangot magunk mögül. Azonnal megfordultam, és Daniellével találtam szembe magam.
- Szia! - köszöntem rá vidáman.
- Ti meg mit kóricáltok itt össze-vissza? Gyertek oda hozzánk! - mosolygott ránk kedvesen a lány.
- Rendben megyünk, csak kerestünk magunknak napozóágyat, de itt az lehetetlen. - ráztam meg a fejem.
- Nyugi, csak gyertek oda hozzánk. Maximum valamelyik fiúcskát kilakoltatod a helyéről. - nevetett fel megint, majd elindult a medence túl oldalára. Messziről kiszúrtam a többieket. Mindenki ott döglött a napon, kivétel nélkül. Csak azt nem értettem, hogy miért nem mentek bele a medencébe.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Mattel a többieknek.
- Sziasztok! - válaszolták kórusban. Egy pillanatra mindannyian felemelték a fejüket, de utána visszahajtották. Gondolom tudatosodott bennük, hogy "csak" mi vagyunk azok.
- Miért döglik mindenki kint a parton, holott itt a medence pár lépésre? - kérdeztem miközben levettem magamról a rövidnadrágom.
- Mert hideg a víz. - felelte egyszerűen Zayn.
- És? Meglehet szokni. - rántottam meg a vállam.
- Igazán? - pattant fel hirtelen az ágyáról Harry. Gonosz mosollyal az arcán közeledni kezdett felém. Először nem értettem mit akar, azonban a mikor leesett a tantusz már késő volt. Egy könnyed mozdulattal a vállára kapott és úgy cipelt a medence felé, ami nem volt messze. Minden erőlködésemnek hiába, végül a vízben landoltam, ami tényleg nagyon hideg volt. Ahogy leértem a medence aljára, fellöktem magam. Gondolkoztam olyanon, hogy eljátszom, hogy megfulladtam, de végül elvetettem az ötletet, mert nekem nem volt hozzá elég jó tüdőm. Így is nagy levegőt vettem mikor felértem a vízfelszínére.
- Normális vagy?! - néztem mérgesen az előttem jól szórakozó göndörre.
- Most mi van? Te nem hitted el, hogy hideg a víz! - nevetett fel újra. Szúrós szemekkel ránéztem, majd elkezdtem kievickélni a medence széléhez. Gyorsan kinyúltam a napszemüvegemért, ami Harry akciója közben leesett a fejemről. Ugyan először tényleg hideg volt a víz, de most már nem tűnt egyáltalán annyira hidegnek. Inkább kellemes volt a kinti forrósággal szemben.
- Nem fázol? - kérdezte Matt kintről. Kényelmesen helyet foglalt a többi nyafogós fiú között, és onnan nézett rám.
- Nem! - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd a medencébe ugráló kisfiúkat kezdtem el nézni egészen addig, amíg valaki be nem ugrott mellém a medencébe, aminek köszönhetően az összes víz a képembe csapódott.
- Ú, bocsi! - nézett rám nevetve Harry.
- Most már nem hideg a víz? - kérdeztem miközben a napszemüvegemről próbáltam valamilyen úton-módon letörölni a vizet. Hát nem sikerült.
- Őszintén szólva sokkal jobb, mint kint dögleni. - rántotta meg a vállát és féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Na, nem megmondtam? - kérdeztem miközben még mindig a napszemüvegemmel szerencsétlenkedtem.
- Add már ide! - kapta ki a kezemből. - Louis, dobj egy törölközőt! - nézett ki a medence szélénél tanyázó társaink felé. Louis fel sem nem nézett, de azért oda dobott egy random törölközőt. Szerencsére még a medence előtt leesett, így Harry csak kinyúl érte, gyorsan megtörölte belé a napszemüvegem, majd visszadobta. - Tessék! - mosolygott rám.
- Köszi. - mosolyogtam rá, majd újra a szemeim elé toltam az eszközt. - Amúgy ők mindig ilyenek? Mármint ilyen lusták és nyávogósak? Már nem azért, de mégiscsak férfik, nem kéne nyafogniuk, mert egy kicsit hideg a víz. Mert az oké, hogy Matt ilyen, őt már ismerem, de nem ezt gondoltam volna Louisról például. - néztem a fiúra, aki kíváncsian várta már a beszédem végét.
- Én sem tudom mi van velük. Nem ilyenek szoktak lenni. Talán fáradtak. De egyébként Louis nagyon pörgős, egyfolytában hülyéskedik. Olyanokat szokott mondani vagy éppen csinálni, hogy nem lehet rajta nevetni. - nézett a fiú irányába, aki most egyáltalán nem ezt mutatta. - Aztán Niall is mindig pörög. Bármin képes röhögni, a legapróbb dolgon is, és a létezésének a feltétele a kaja. Képes órákat nyafogni azért, mert nem ehet. Akkor ott van Zayn, aki a mi "rossz fiúnk". Igazából talán Louis után ő legpörgősebb. Állandóan hülyéskedik, de csak azokkal, akik már ismerik őt. Nem éppen az a megnyílok mindenkinek típus, de azért elég laza. Liam pedig, Liam. A feltételes apánk, aki amúgy nagyon jó fej, mert mindenben benne van, de ha interjúra vagy ilyesmire kell menni, akkor ő szedi össze a bandát, különben mi simán elfelejtjük. - ugyan Harry nem sokat mondott a fiúkról, de mégis megértettem pár dolgot. Például, hogy Zaynnel eddig miért nem beszélgettem sokat, vagy hogy Niall és Matt miről tud órákat beszélni; a kajáról.
- Amúgy esküszöm, Niall mintha teljesen Matt lenne. Matt is imád enni, és mindenen röhög. Viszont ő imád bulizni és fele annyi barátja sincs Niallnek, gondolom. - néztem a kint szenvedő barátom felé. - Igazából mi nagyon sok mindenben hasonlítunk azt hiszem. - mosolyodtam el egy pillanatra.
- Mármint miben? - kérdezte Harry.
- Sok mindenben. - válaszoltam mosolyogva. Szívesen elmondtam volna neki, de benne volt a rizikó, hogy esetleg valami olyat árulok el magamról, amivel esetleg leleplezem az igazságot, hogy én vagyok az a lány.
- Látom te se nyílsz meg valami könnyen. - mosolyodott el talán egy kicsit sejtelmesen.
- Túl sok pofont kaptam már az emberektől ahhoz, hogy egy szinte teljesen idegen embernek elmondjak mindent magamról. - motyogtam az orrom alatt, azonban Harry így is tisztán értette minden szavamat.
- Ezt hogy érted? - húzta fel a szemöldökét a szemében pedig kíváncsiság fénye csillant. Nevetve megráztam a fejem.
- Úgy, hogy kihasználtak, rajtam keresztül akartak felkerülni a ranglétra tetejére a suliban, mert a családom gazdag és apámnak volt némi befolyása az iskolába is. Eszközként tekintettek rám, holott én mindent elárultam magamról nekik. A legmélyebb titkaimat is, amiket utána világgá kürtöltek. - válaszoltam komolyan.
- Hidd el, pontosan tudom miről beszélsz. Tudod hány lánnyal találkoztam már, akik bepróbálkoztak nálam? Aztán amikor egy kicsit jobban megismertem őket, rájöttem, hogy az egész csaj akit megismertem egy kamu. Egy hazugság, ami csak azért jött létre, hogy nekem megfeleljen, hogy aztán velem együtt szerepelhessen a címlapokon. - mondta ő is komolyan, majd a mondandója végén nagy levegőt véve lebukott a víz alá. Kicsit meglepett a cselekedetével, de jót nevettem utána amikor feljött a felszínre.
- Olyan vagy, mint tarzan. - nevettem fel hangosan. Ős is felnevetett, majd a vizes haját elsimította az arcából.
- Most miért? Nem tehetek róla! - nevetett még mindig.
- Lehet, de akkor is viccesen nézel ki! - röhögtem fel újra. Mi tagadás, tényleg nevetségesen nézett ki.
- Bombaaaa! - hallottuk hirtelen, hogy mögöttünk üvöltik. Ijedten néztünk egymásra, mivel tudtuk, hogy most mi fog következni. Mind a négy, eddig a parton fetrengő fiú átugorva a fejünk felett, pontosan elénk érkezve ugrott bele a vízbe. Ezek után nem kell mondanom, hogy a medence majdnem összes vize ránk fröccsent. Kisebb késéssel egymás után evickéltek ki a felszínre, ahol jót nevettek az ijedt ábrázatunkon. A hátunk mögül is hallottunk halk nevetéseket, biztosan a lányoknak is tetszett a jelenet. A következő pillanatban azonban közvetlenül mellőlünk sípszó hallatszódott. A medencében lévő összes ember egyszerre kapta oda a fejét, és az eddig láthatatlan úszómestert láttuk meg.
- Fiúk, normálisabban! - nézett Matték felé komolyan a napszemüvege mögül, majd hátat fordítva lassan elcsoszogott a helyére. Őszintén szólva eddig én még nem is láttam.
Ugyan a fiúk csendben végig hallgatták a férfi mondandóját, amint hallótávolságon kívül került, egyszerre röhögtek fel.

11. fejezet

Sziasztok! Újabb késéssel, de itt a következő fejezet, ami rövid lett és eseménytelen is... Egyáltalán nem vagyok megelégedve vele, de sajnos most csak ennyit tudtam kihozni magamból... :( Igyekszem elkerülni az esetleges csúszást is a következő fejezettel, terveim szerint vasárnap délután körül felteszem. De ez még nem biztos! Addig is kitartást és jó olvasást! xx

A tegnapi fárasztó Disneylandes nap után nem terveztem nagyon semmit másnapra, csak pihenést és pihenést. Gondolkoztam rajta, hogy miképpen is érhetem el azt, hogy a lehető legjobb módon kényeztessem magam ma. Megfordult a fejemben, hogy elmegyek a wellness részlegre, de azonnal elvetettem, mert bizonyára Anne is ott lesz. Második lehetőségként a parton való napozást vetettem fel, de úgy döntöttem, hogy előtte rendbe teszem magam és inkább Mattel csinálok valami lightos programot.
Gyorsan bevonultam az zuhanyzófülkébe és felfrissítettem magam. Utána egy törölközővel magamon megmostam az arcom és a fogam, valamint megcsináltam a mai napi sminkem, ami megint csak szempillaspirálból állt. Gyorsan kifésültem a hajam, és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Kiléptem a fürdőből és a bőröndjeim felé lépkedtem. Meg kellet állapítanom, hogy hatalmas káosz uralkodik körülöttünk. Mindenhol szétdobálva ruhák, fehérneműk és cipők.
Előhúztam a ruha rengetegből egy farmersortot és egy fehér feliratos maci pulcsit, ami alá felvettem még egy egészen vékony fekete spagettipántos felsőt is. Végül pedig a fejemre raktam egy piros 'manó' sapkát is, ami ugyan kötött volt, de meg sem éreztem, hogy a fejemen van, mivel olyan vékony volt.

Belebújtam gyorsan a papucsomba, és átcsoszogtam a fiúk főhadiszállására. Szerencsére most nem találkoztam a bátyámmal. Túl nagy lelkiismeret furdalásom volt azért, mert tegnap még jobban összevesztem vele. Egyszerűen nem tudtam volna a szemébe nézni.

Azonnal megcéloztam az én drága jó "nagyszájú páromat" - ahogy Louis mondaná -. Ahogy beléptem a szobájába, meg kellett állapítanom, hogy még mindig húzza a lóbőrt. Mondjuk mit is vártam tőle. Gondolkodás nélkül ráugrottam az ágyára, közben egy majom visítását megszégyenítő hangokat kiadva. Mint mindig, most is meglett a hatása, azonnal felébredt. Elég morcosan. 

- Ser, igazán leszokhatnál már az effajta ébresztésekről. - dörzsölte meg a szemét. Hallatszott a hangján, hogy fáradt. 

- Ha ezekről leszoknék, akkor te a nap 24 órájában aludnál. - rántottam meg a vállam. - Amúgy csak azért jöttem át, hogy csinálunk ma valamit együtt? - dőltem le mellé az ágyba, és a párnák közt elsüllyedve vártam a válaszát.

- Felőlem. - rántotta meg a vállát miközben felült az ágyban és egy jó nagyot nyújtózkodott.

- És mi csináljunk? Én arra gondoltam, hogy valami pihentetőt, mert tegnap eléggé lefárasztott a sok rohangálás a Disneylandben. - a mondandóm végén egy jó nagyot ásítottam, mert még én is fáradt voltam. Csak az a baj, hogy ha én egyszer felébredek magamtól, hiába vagyok álmos, egyszerűen nem bírok aludni.

- Nem volt elég neked este pihenni? Szerintem inkább először menjünk le reggelizni, mert éhen pusztulok. - nézett rám, nagy barna szemeivel. Fel kellett nevetnem, mert a haja össze-vissza állt. - Most mi olyan vicces? - kérdezte értetlenül.

- Semmi. - legyintettem. - De most inkább menj, vegyél föl valami ruhát vagy mit tudom én mit. - mutattam a fürdője felé. Megrántotta a vállát és feltápászkodott az ágyról. A bőröndjeiből kikapott egy nadrágot és egy pólót és eltűnt a fürdőjében. Míg fürdött, bekapcsoltam a laptopját. Tudtam, hogy nem fog haragudni érte, mert ő is szokta engedély nélkül használni az enyémet. 

Felléptem twittere. Gondoltam megnézem, hogy mi történik rajta. Páran a suliból válaszoltak a twittemre, de nem igazán törődtem vele. Egyikőjükkel sem  voltam, vagyok vagy leszek jóba.

Gondoltam csipogok egy gyorsat, ha már úgy is "visszatértem".

@serena_wood @MattAndersen00 siess már egy kicsit, már csomó ideje készülődsz, pedig nem is lesz nagy programunk! csóóóóóóóóóóóóók

Kíváncsi voltam rá, hogy erre mit fog válaszolni majd egyszer, ha feltűnik neki. Eldöntöttem magamban, hogy minden ilyet kifogok írni, csak hogy idegesítsem. Ő akarta, hogy twitterezzek újra, hát megkapja!

Felléptem pár hír oldalra is, mert kíváncsi voltam arra, hogy készültek-e képek rólunk tegnapról. Mint azt várni lehetett készültek, de szerencsére minket nem említenek meg, sőt, a képeken se nagyon vagyunk rajtuk. Hál' Istennek!
- Kész vagyok! - lépett ki a fürdőből. - Kapcsold ki, és gyere! - bökött a fejével az ajtó fele. Úgy tettem ahogy mondta, és nem sokára már lent voltunk az étteremben. Nem voltak valami sokan, aminek kimondottan örültem. Gyorsan leültünk az egyik asztalhoz, és rendeltünk magunknak reggelit.
- Hé, sziasztok! - lépett hirtelen az asztalunk mellé valaki. Egyszerre kaptuk arra a fejünket Mattel, és Zaynt, illetve Perriet pillantottunk meg.
- Sziasztok! Hát ti? - mosolyogtam rájuk.
- Lejöttünk enni valamit. Nem bírtuk már fent, mert mindenki valahol el van terülve és vagy a telefonját vagy a laptopját nyomkodja. Úgyhogy inkább lejöttünk bekapni valamit, utána pedig elmegyünk sétálni egyet a városba. - rántotta meg a vállát a fekete hajú fiú.
- Pontosabban mindenki kockult, beleértve Zaynt is, de lecsaltam, mer én nem vagyok az a kimondott twitter őrült. - nézett összeráncolt szemöldökkel Zaynre, majd felénk mosolygott.
- Én sem nagyon értem mi olyan jó benne, hogy valaki a nap 24 órájában kiposztolja, hogy mit csinált. - ráztam meg a fejem.
- Ehhez képest tegnap is kiposztoltad, hogy Disneylandbe megyünk... - rántotta meg a vállát Zayn.
- Te ezt honnan tudod? Bekövettél, vagy mi? - néztem rá értetlenül.
- Ahogy a többiek is. - rántotta meg a vállát. - De ha szabad, akkor leülhetünk hozzátok? Úgy is négy személyes az asztal... - mutatott a két üresen maradt helyre. Egyszerre bólintottunk Mattel egy jó nagyot, mire mind a ketten elmosolyodtak. De vajon miért?
- És, hol van a bátyád? - kérdezte mosolyogva Perrie.
- Nem tudom, nem éppen vagyok most vele jóba. Sőt, egyenesen mondjuk azt, hogy a kapcsolatunk jelenleg kakiban van. - mosolyodtam el szomorúan. Én egyáltalán nem akartam, hogy ez így legyen, de most már nem tudok mit csinálni. Én csak jót akartam neki, talán túlzottan is.
- Miért, mi történt? - lepődött meg talán egy kicsit.
- Hosszú, nagyon. - rántottam meg a vállam.
- Értem. De kibékültök majd, nem? - kérdezte. Őszintén szólva jobban örültem volna, ha nem feszegetjük ennyire ezt a témát. Bírom Perriet, meg minden, de nem gondolnám, hogy párnapos ismeretség után el kéne mondanom neki ezt. Ő úgyse értené meg, akkor miért beszéljek feleslegesen?
- Remélhetőleg. - rántottam meg a vállam és elkezdtem enni a frissen kihozott kajámat.
- És nektek mi lesz a mai programotok? - kérdezte Zayn egy hosszabb csönd beállta után.
- Fogalmam sincs. Őt kérdezd? - mutattam Mattre, aki csak megrántotta a karját.
- Ma különösen nem lehet vele semmit se csinálni, mert nyávog, hogy tegnap nagyon elfáradt. Én mondanám, hogy mennyünk le kondizni, de azon is nyafogna meg azon is, ha azt mondanám, hogy nézzünk meg egy filmet a szobájában. A mai napja tipikusan olyan, hogy semmi nem jó neki. - rázta meg a fejét Matt majd újra enni kezdett. Megforgattam a szemeim.
- Téged meg nem lehet kikelteni reggel az ágyból! - vágtam vissza azzal, ami először eszembe jutott. Nem éppen jó választás volt, sőt, elég gagyi is, de ez jutott eszembe.
- És ez most hogy jön ide? - húzta fel a szemöldökét értetlenül. Perrei és Zayn csak felnevetett a szituáción, én csak megrántottam a vállam és hosszasan magyarázni kezdtem, hogy hogy jött ide. A végére mind a hárman értetlen fejekkel néztek rám, mire csak legyintettem egyet.
- Ti ezt nem érthetitek! - mondtam, mintha ez tényleg így lenne. Pedig ha kicsit jobb lenne a magyarázóképességem, akkor lehet értenék.
- Amúgy miért nem mentek el golfozni Niallel és Harryvel? Azt mondják jó buli, mostanában akárhol vagyunk, mindig meglátogatják az ottani pályát. Már hívtak engem is, de nem éppen az én stílusom. - váltott témát a fiú.
- Az nem fárasztó? - kérdeztem szinte automatikusan.
- Nem tudom. - nevetett fel Zayn. - Mondom, hogy még nem voltam sose.
- Látjátok, erről beszéltem! Ma semmi se jó neki! - szólt közbe hirtelen Matt, mire csak összeszűkített szemekkel néztem rá.
- De komolyan mondtam, szerintem nyugodtan elmehettek megnézni őket, sőt, ki is próbálhatjátok. - rántotta meg a vállát újra Zayn.

~*~

Ugyan mindent megtettem annak érdekében, hogy ne kelljen elmennem Matel golfozni, minden fáradalmam hiába. Hajthatatlan volt. Így került sor arra, hogy egy fekete pamutsortban és egy neon zöld lenge trikóban épp a golfpálya felé tartok...