14. fejezet

Sziasztok! Itt lenne az újabb rész! A szavazás nem sokára lezárul, de ahogy észre veszem a szombat lesz a befutó, mögötte pedig a péntek és a hétfő a másik... Ebből lehet, hogy egy másik szavazás lesz a vége, mert ez így elég sűrű... De nem tudom, majd még eldöntöm. Addig is itt a legújabb rész! Jó olvasást hozzá! xx

Minden ember hazudott már, hiába tagadja. Vannak, akik a hazugságaik miatt tartanak ott ahol, mindennap reménykedve abban, hogy soha nem derül fény rájuk. Vannak akik pont ebbe buktak bele, pedig csak egyszer hazudtak, de akkor egy nagy dologról. Néha egy egészen jelentéktelennek tűnő hazugságból elindul valami, ami egyáltalán nem jó. Akárhogy is nézi bárki, a hazugság már az emberek részévé vált. Mindenkiben ott lapul egy, hanem több.

Életem talán legnagyobb butaságát követtem el, amikor Harrynek azt mondtam, hogy Matt az én barátom, a fiúm. Pedig nem akartam ezt mondani, egyszerűen megijedtem a helyzettől, a csóktól, és kicsusszant a számon egy eget rengető nagy hazugság. Nem szoktam hozzá, hogy egy szinte még teljesen idegen megcsókol, hogy ilyen közel kerül hozzám. Az emberek 99%-át eltávolítottam magam mellől, mert nem bíztam egyikükben sem. Túl sok minden történt egyszerre rövid időn belül.

Ugyan szemrebbenés nélkül néztem végig ahogy Harrynek leesett a tantusz, belül szorongtam. Nem is kicsit. Nem akartam ezt mondani, a pillanat gyorsasága miatt böktem ezt ki. Pedig a fele sem igaz. A göndör fiú viselkedése azon nyomban teljes fordulatot vett, és máris nem volt olyan közvetlen. Nem kérdezgetett úgy, mint pár perccel azelőtt, csak leült és nézett maga elé. Talán még ő se tudta elhinni, ahogy én sem. Ekkora ökör is csak én lehetek. Jobbnak láttam akkor, ha elmegyek. Motyogtam neki egy sziát, és kiballagtam a szobából. Sajnos most sem tudtam elkerülni, hogy akármelyik fiúval összefussak. 

- Mi a baj, Serena? - hallottam meg magam elől Zayn hangját. Felnéztem rá, és próbáltam egy vidámnak tűnő mosolyt az arcomra erőltetni.

- Semmi, mi lenne? - kérdeztem, mintha minden rendben lenne. 

- Ne hazudj! - emelte fel a mutató ujját, és közelebb lépett hozzám.

- Elkövettem egy nagyon nagy hülyeséget. - adtam be a derekam. Nem volt kedvem győzködni arról, hogy minden oké, holott sütött rólam, hogy nem.

- És mit? - húzta fel a szemöldökét. Megráztam a fejem.

- Majd elmondom. De most jobb lesz, ha megyek. - küldtem felé egy kedves mosolyt és elsétáltam mellette.

- Hé, ha van kedvetek, akkor csatlakozzatok hozzánk este Mattel! Csak én és Perrie leszünk lent az étteremben, a többieknek más programjuk van. - szólt még utánam. Megfordultam és bólintottam egyet.

- Rendben, akkor lent találkozunk. Mikor? - kérdeztem kedvtelenül.

- 7. És Serena, tudom, hogy nem beszélgettünk még sokat, de ha elakarod nekem mondani, nyugodtan tedd azt! - mosolygott rám biztatóan. Visszamosolyogtam, majd most már tényleg kimentem a lakosztályból.

~*~

- Ser, te meghibbantál? - kérdezte Matt ledöbbenve, amikor elmeséltem neki mi történt, és mit mondtam.

- Tudom nagyon jól, hogy egy idióta vagyok! Emlékeztess rá még vagy ezerszer! - mondtam neki, majd a fejemet a mellkasára hajtottam. Eszméletlen lelkiismeret furdalásom volt, mert hazudtam Harrynek és mert Mattet is belekevertem. 

- És akkor most mi lesz? - kérdezte hosszú csend után egy nagyot sóhajtva.

- Nem tudom. - néztem fel rá. 

- Akkor el kell játszanom, hogy a barátnőm vagy? - húzta fel a szemöldökét.

- Ha nem akarod nem kell. - ráztam meg a fejem. Nem akartam ebbe az egészbe belekeverni, jó volt ez így ahogy volt.

- De segíteni akarok. - mondta mosolyogva. Magamhoz szorítottam.

- Annyira, de annyira szeretlek! - suttogtam neki, mire csak elmosolyodott.

- Most mondjam, hogy tudom? - kérdezte vigyorogva.

- Dinka. - löktem meg finoman a kezét. - Viszont ma este Perrievel és Zaynnel vacsizunk. Benne vagy? - kérdeztem tőle kicsit már jobb kedvvel. 

- Felőlem. Mikor? - rántotta meg a vállát.

- 7-kor. - válaszoltam neki. - Úgyhogy én megyek készülődni, veszek fel valami értelmesebb ruhát ennél. - mutattam végig magamon, majd felpattantam Matt ágyáról.

- Oké, akkor háromnegyedre ott vagyok nálad, jó? - kérdezte, miközben a laptopját kezdte el beindítani.

- Oké! - bólintottam, majd elindultam az ajtó felé, azonban még mielőtt kiléptem volna rajta, visszafordultam barátom felé. - És Matt, még egyszer nagyon köszönöm! - néztem vissza rá, mire csak kacsintott egyet. Felkuncogtam, és küldtem felé egy puszit, majd átmentem a mi lakosztályunkba. Anne a tv előtt ült, meglepetésemre nem egyedül. Egy szőke lánnyal vihogtak valamin nagyon.

- Szia kicsi húgom! - köszönt felém Anne. Ugyan próbáltam láthatatlanul elmenni, nem sikerült. - Hadd mutassam be Mirandat! Ma találkoztam vele a a masszőrnél. - vigyorgott elégedetten a nővérem. Vettem egy gyors pillantást a lányra, akiről sütött, hogy egy liba. Szőke haja szögegyenesre ki volt vasalva, az arcán 10 réteg alapozó és kék szemei is ki voltak húzva, nem kicsit. Rám villantotta fehér fogsorát, majd Anne felé fordult.

- Nem is mondtad, hogy van egy húgod! - mutatott felém.

- Mert nem olyan fontos személy, hidd el! - nevetett fel Anne, mintha olyan vicces dolgot mondott volna. Persze a mellette ülő liba is hasonlóan tett, mire csak megforgattam a szemeim, és célirányba vettem a szobám. Remélem, hogy ez a csaj minél hamarabb lekopik a színről, és nem kell elviselnem még több mint 2 hétig. Elég nekem Anne. Sőt, ő is sok.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd megcsináltam a sminkem, ami most is teljesen egyszerű volt. A hajamat hagytam kiengedve, annyi különbséggel, hogy most elől a frufrumat befontam parkettafonással. Felkaptam magamra egy teljesen egyszerű hosszú ingre hasonlító, elől gombos fekete ruhát, amit feldobtam egy vékony barna övvel.

 A táskámba gyorsan bedobáltam pár cuccot, majd a elővettem a telefonom, és elkezdtem rajta twitterezni. Pár perc múlva azonban berontott Matt a szobába.

- Hallod van kint a nővéreddel egy csaj, aki tök ugyanolyan, mint ő, csak a külseje más! - tátotta ki a száját, mintha ez olyan nagy dolog lenne.

- Tudhatnád, hogy Anne csak az ilyen libákkal képes megtalálni a közös nevezőt. - rántottam meg a vállam. 

- Ja bocsi, ezt elfelejtettem. - legyintett egyet. - Hű, de nagyon kicsípted magad! - füttyentett hirtelen egyet. Megforgattam a szemeim, és nevetve elmentem mellette.

- Nagyon mókás vagy. - fordultam vele szembe az ajtóban.

- Miért nem mondhatom ezt, hisz a barátnőm vagy! - húzogatta a szemöldökét, mire fel kellett nevetnem. Olyan viccesen nézett ki.

- Harry előtt vagy a barátom, drága! - küldtem neki egy lég puszit. - De most gyere, mert nem akarom, hogy Zayn és Perrie várjanak ránk. - a kezénél fogva kezdtem el kihúzni a szobából. Ügyet sem vetettünk a nappaliban beszélgető két lányról, egyenesen lementünk az étteremben. Perrie és Zayn már ott ültek egy asztalnál, és jól elbeszélgettek. 

- Sziasztok! - intettünk nekik egyszerre, majd leültünk velük szembe. - Mizu? - kérdezte Matt, miközben rögtön az étlapot vette a kezébe. Tipikus.

- Semmi nagyon, azon kívül, hogy Harry furcsán kezdett viselkedni miután elmentél. - nagy szemekkel néztem Zaynre, aki egyből a lényegre tért. Meglepődtem a hangnemén, hogy milyen kemény volt, és hogy milyen gyilkos tekintetekkel méregetett engem. 

- Zayn, miért lett volna furcsa Harry Serena miatt? - kelt a védelmemre Perrie, ami őszintén szólva nagyon jól esett. Azonban Zayn sejtése pontosan is jó volt, miattam lett Harry furcsa. Bár azt nem értettem teljesen, hogy emiatt miért kellett furának lennie, hiszen nem volt közöttünk semmi... azon a csókon kívül.

- Mert mi másért? - kérdezte ingerültebben Zayn. Azt hiszem mérges lett Perriere is, mert mellettem állt ki.

- Nem, igaza van. Miattam lett ilyen, mert elmondtam neki, hogy én és Matt együtt vagyunk. - bújtam Matt karjához. Óvatosan feltekintettem az arcára, a szemei majd kiestek a meglepődöttségtől.

- Hogy?! - kérdezte Perrie és Zayn egyszerre. Mindketten  hatalmas szemekkel néztek ránk, valószínűleg nem számítottak erre a "bejelentésre". Én se számítottam volna a helyükben.

- És ezt miért nem mondtátok el? - kérdezte Perrie, aki úgy tűnik hamarabb feleszmélt a döbbenetből.

- Nem szoktuk világgá kürtölni, sőt, nem is lenne szabad, mert ha a szüleink megtudják bajba kerülünk. A családaink között nincs valami fényes viszony, úgyhogy nem rajonganának a kapcsolatunkért. - hazudtam neki szemrebbenés nélkül. Sajnos, mint általában minden ilyen esetben, most is több hazugság lett egyből. És ha így folytatom, lassan mindenről hazudnom kell nekik.

- Ó, ti szegények! De nekünk elmondhattátok volna! - mosolygott ránk Perrie. Megrántottam a vállam, és halványan én is elmosolyodtam.

- Egy valamit azonban még mindig nem értek. Harry ezen miért akadt ki ennyire? - kérdezte felvont szemöldökkel Zayn.

- Én azt már nem tudhatom. - tettem magam elé a kezem védekezően, és ártatlan fejet vágtam. Nem akartam az orrukra kötni, hogy megcsókolt, én pedig hagytam. Nem tartozott rájuk.

- Oké, de erre még kíváncsi leszek. - bólintott egyet Zayn, mintha magában is megakarta volna erősíteni az előbbi mondatát. Szerencsére utána már más téma jött fel, és szó sem esett Harryről. Legalább a mai napot túléltem úgy, hogy nem buktam le.