12. fejezet

Sziasztok! Hát itt lenne a következő fejezet. Meglepő módon, most nem késtem vele. :D Nagyon sok hozzáfűzni valóm nincs, csak jó olvasást hozzá! xx

Golfozni? Az belefért, hogy megtanítottak ütni, de hogy én játszak is a többiekkel? Na ne!
- Ezt muszáj? - kérdeztem Mattől, aki jobb ötlet híján az én ütőimet is cipelte, mivel nekem eszem ágában sem volt. Ahogy golfozni sem.
- Ser, ne nyafogj már! Örülj neki, hogy szerveztem neked valami programot, nemhogy itt még motyogj! - nézett rám kérlelően. Megforgattam a szemeimet.
- Köszönöm, de én azt mondtam, hogy valami pihentetőt! Ez pedig nem az! - mutattam a pálya felé, ahol már Harry és Niall játszottak. Mellettük Will leste azt, hogy mi mikor érünk már oda. Bár soha ne tettük volna.
- Sziasztok! - köszönt vidáman Matt a fiúknak, akik mosolyogva intettek.
- Sziasztok... - köszöntem nekik sokkal halkabban, és egyáltalán nem olyan lelkesen. Mind a 3 előttem álló fiú összehúzott szemöldökkel nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte Niall.
- Semmi. - rántottam meg a vállam.
- Nincs kedve golfozni, mert fáradt. - forgatta meg a szemeit Matt mellettem. Csak a vállammal egy kicsit meglöktem, mire sértődötten nézett rám.
- Nem az, hogy fáradt vagyok. Egyszerűen nincs kedvem golfozni, mivel nem tudok. - rántottam meg a vállam.
- Miért, múltkor egész jól ment amikor tanítottalak. - vigyorodott el Harry. Az az göndör.
- De az más volt, mivel segítettél. Ha egyedül kéne csinálnom nagyon béna lennék. Életem egyszer fogtam csak golf ütőt, akkor is veled. - rántottam meg a vállam és fintorogtam egyet. Semmi esetre sem akartam beégni előttük.
- Akkor majd én segítek neked. Játszhatnánk csapatban, és akkor ha egy csapatban vagyunk, tudok segíteni neked. Persze csak ha a többiek is belemennek. - nézett először rám, majd a többiekre.
- Más is megtudna tanítani. - húztam fel a szemöldököm.
- Lehet, de múltkor ügyes voltál amikor én mutattam. Gondolom ez most sem lenne másképp. - mosolyodott el önelégülten.
- Jó, jó, csak ezt a vigyort töröld le az arcodról. - mosolyogtam a képébe, majd Matthez léptem és elvetem tőle az én ütőimet. - Akkor, mik a szabályok? - kérdeztem végig nézve rajtuk. Matt, Niall és Harry egyből Willre nézett, aki nagyot sóhajtva elkezdte ecsetelni, hogy mik a szabályai ennek a játéknak. Hosszú percekig beszélt róla, de a végére nem éreztem tőle okosabbnak magam. - Oké, most ne nézzetek hülyének légyszíves, de ebből semmit sem értettem. - nevettem fel kínosan.
- Érthető, szaknyelven beszélt. - rántott vállat Niall. Nagyokat pislogva ránéztem.
- Szaknyelv? A golfnak ilyene is van? - húztam fel a szemöldököm.
- Ezek szerint. - rántotta meg a vállát Matt. - De most már játszunk! Ser meg vagy megérti vagy nem. - nézett rám a szeme sarkából. Megforgattam a szemeim, majd az újdonsült párom mellé álltam.
- Te ugye érthető módon eltudod mondani a szabályokat? - néztem a göndörre, aki csak nevetve bólogatni kezdett.
- Akkor kezdjük! - csapta össze a tenyerét Niall.
A következő pár óra a számomra egyáltalán nem volt élvezetes. Mint kiderült, a golfban sem vagyok tehetséges. Hiába állt mögöttem egyfolytában Harry, hiába magyarázott egyfolytában, valahogy mindig valamit elrontottam.
- Kész, vége! Béna vagyok! - dobtam le magam a fűbe.
- Hé, állj fel! A játéknak még nincs vége! - nyújtotta felém a kezét Harry.
- De veszíteni fogunk, mert béna vagyok! - mondtam neki, mire csak egy hatalmas mosoly terült el az arcán. - Most meg miért mosolyogsz? - néztem rá értetlenül.
- Mert lüke vagy. Nem vagy te olyan rossz. Csak még kezdő. - mosolygott egyfolytában. Őszintén jól estek a szavai, ezért én is egy hatalmas mosolyt varázsoltam az arcomra.
- De veszíteni fogunk. Nem baj? - - kérdeztem, de már tudtam rá a választ.
- Nem. - rázta meg a fejét és újra felém nyújtotta a kezét. Most nem haboztam egy pillanatig sem, beleraktam az enyémet, és hagytam, hogy felsegítsen a földről.
- Na mi van? Jöttetek veszíteni? - kérdezte Matt majd hangosan felnevetett.
- Igazán humoros vagy. - néztem rá összeszűkített szemekkel. Willhez léptem, és elkértem tőle az egyik ütőt. Megkértem, hogy ő válasszon, mert nekem fogalmam sem volt, hogy melyiket hol használják. Végül a kezembe nyomot egyet, és szépen lassan a labdához lépdeltem. Már a játék végén jártunk, talán az utolsó ütésünk volt. Niall és Matt sokkal jobban állt nálunk, de azért próba szerencse alapon megpróbáltam. Meg hát Harry miatt is, hogy hátha nem kell miattam veszítenie. Nagyot lélegeztem, és felkészültem az ütésre. A fejemben visszaemlékeztem Harry tanító szavaira, majd minden tudásomat beleadva elütöttem a labdát. Reménykedve figyeltem a labda útját, de csoda most sem történt. A közelében sem volt a lyuknak.

~*~

- Amúgy már ne is haragudj Ser, de te a golfban sem vagy jó. - nevetett mellettem Matt, amikor mentünk vissza a szobáinkba, hogy felvegyük a fürdőruhánkat. Mint azt várni lehetett, kikaptunk a golfban. Egyébként nem érdekelne, de van egy drága barátom, akinek most hízik a mája. Igen, Matt.

- Harry azt mondta, hogy nem vagyok olyan rossz. Csak még kezdő. - rántottam meg a vállam.

- Nagyon kedves akart veled lenni! - röhögött fel hangosan. Igazából lovakat megszégyenítő módon.

- Humorodnál vagy. - fintorogtam rá, majd gyorsabbra véve a tempót mentem be a lakosztályunkba.

- Fél óra múlva megyek át! - hallottam még Matt hangját, de nem mondtam neki semmit. Úgy is tudja, hogy hallottam, ha pedig nem, akkor őt az sem érdekli. Akkor sem zavartatja sosem magát, ha egy szál törölközőben flangálok előtte. Elmondása szerint nem tud rám nézni nő ként. De minden más lányra igen...

A lakosztály megint üresen állt. Nagyot sóhajtottam, hogy nem kell találkoznom Anneval. A szobámba érve egyenesen a fürdőbe robogtam, és levettem magamról a ruháimat, utána a zuhanyrózsa alá álltam. Felfrissítettem magam egy csöppet, majd egy törölközőt magam köré csavarva indultam el a fürdőruhámért. Most a fehér akadt a kezembe, ezért azt vettem fel. Miután ezzel végeztem, ledobtam magam az ágyamra és benyomtam a gépemet. Kíváncsi voltam rá, hogy Matt látta-e már az üzenetemet neki.

@MattAndersen00 @serena_wood ne siettess engem, mert te ezerszer lassúbb vagy nálam! sőt, te mindenkinél lassúbb vagy!

Jót mosolyogtam a válaszán. Tipikus Matt.

@serena_wood @MattAndersen00 ÉN NEM VAGYOK LASSÚ!!  maximum annyira, mint te. egyébként meg ha így is van, megéri, mert mindig jól nézek ki.

Elégedetten olvastam át a szöveget, majd gyorsan elküldtem és elkezdtem barangolni az oldalon. Puszta kíváncsiságból megnéztem a követőimet. Meglepetésemre az összes 1D tag követett, illetve Perrie, Danielle és Eleanor is bekövetett. Gyorsan visszakövettem őket, illetve pár embert még. Elkezdtem nézni a friss twitteket. Közben észre vettem, hogy Matt válaszolt a kiírásomra.

@MattAndersen00 @serena_wood igen? mindig jól nézel ki? ne akard, hogy kirakjak pár elég kellemetlen képet rólad! csak megsúgom, nem egy van :))

Valahogy éreztem, hogy valami hasonlót fog visszaírni. Nem is ő lenne, ha nem hozná fel azokat a nyamvadt képeket. Szerencséje, hogy eltudta kapni a rosszabb pillanataimat. De ami azt illeti, én is az övéit...

@serena_wood @MattAndersen00 édesem, nem csak neked vannak rólam képeid! :)) nekem is van pár a telefonomban, amik nagyon várják már, hogy nyilvánosságra kerüljenek! :)) tőled függ, hogy mi lesz a sorsuk.

Elégedett mosollyal az arcomon küldtem el ezt a twittet is. Hülye lesz Matt ez után kirakni rólam egy borzalmas képet is. Vagy ha mégis, én is azt teszem.

@MattAndersen00 @serena_wood jó, jó, nyertél! de inkább most arról nyilatkozz, hogy hogy állsz öltözködés terén? bár ez elég hülye kérdés így, hogy a neten lógsz...

Jót nevettem rajta, majd szorgosan gépelni kezdtem.

@serena_wood @MattAndersen00 mi tagadás, elég hülye kérdés volt. de válaszolva rá, igen, kész vagyok! :))

Épp hogy leírtam, máris berontott a szobámba Matt. Vagyis csak remélni mertem, hogy ő az, mert olyan gyorsan suhant be, hogy csak egy árnyat láttam. De szerencsére megbizonyosodhattam róla, hogy valójában ő az. Kényelmesen helyet foglalt az ágyamban és onnan nézett.

- Nagyon rá kaptál a twitterre. - mosolyodott el.

- Nem örülsz neki? Te akartad annyira, hogy újra használjam. - rántottam meg a vállam, majd egy egyszerű mozdulattal lecsuktam a laptopom tetejét és felé fordultam. - Megyünk? - pattantam fel az ágyról. Matt csak bólintott egy nagyot, majd ő is felállt. Gyorsan felhúztam a rövidnadrágom magamra, majd a napszemüvegemet is az arcomra raktam.
- Indulás! - üvöltött egyet Matt, majd mind a ketten egyszerre indultunk ki a szobából. Percek alatt lent voltunk a medencénél, aminél most is rengetegen voltak. Ugyan kerestünk pár percig magunknak napozóágyat, feladtuk, mert reménytelen volt. Mondjuk én felajánlottam azt a lehetőséget, hogy valakitől elcsórjuk, de ez már nem fért bele Matt határain belülre. Meglepő.
- Hahó! - hallottunk egy hangot magunk mögül. Azonnal megfordultam, és Daniellével találtam szembe magam.
- Szia! - köszöntem rá vidáman.
- Ti meg mit kóricáltok itt össze-vissza? Gyertek oda hozzánk! - mosolygott ránk kedvesen a lány.
- Rendben megyünk, csak kerestünk magunknak napozóágyat, de itt az lehetetlen. - ráztam meg a fejem.
- Nyugi, csak gyertek oda hozzánk. Maximum valamelyik fiúcskát kilakoltatod a helyéről. - nevetett fel megint, majd elindult a medence túl oldalára. Messziről kiszúrtam a többieket. Mindenki ott döglött a napon, kivétel nélkül. Csak azt nem értettem, hogy miért nem mentek bele a medencébe.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Mattel a többieknek.
- Sziasztok! - válaszolták kórusban. Egy pillanatra mindannyian felemelték a fejüket, de utána visszahajtották. Gondolom tudatosodott bennük, hogy "csak" mi vagyunk azok.
- Miért döglik mindenki kint a parton, holott itt a medence pár lépésre? - kérdeztem miközben levettem magamról a rövidnadrágom.
- Mert hideg a víz. - felelte egyszerűen Zayn.
- És? Meglehet szokni. - rántottam meg a vállam.
- Igazán? - pattant fel hirtelen az ágyáról Harry. Gonosz mosollyal az arcán közeledni kezdett felém. Először nem értettem mit akar, azonban a mikor leesett a tantusz már késő volt. Egy könnyed mozdulattal a vállára kapott és úgy cipelt a medence felé, ami nem volt messze. Minden erőlködésemnek hiába, végül a vízben landoltam, ami tényleg nagyon hideg volt. Ahogy leértem a medence aljára, fellöktem magam. Gondolkoztam olyanon, hogy eljátszom, hogy megfulladtam, de végül elvetettem az ötletet, mert nekem nem volt hozzá elég jó tüdőm. Így is nagy levegőt vettem mikor felértem a vízfelszínére.
- Normális vagy?! - néztem mérgesen az előttem jól szórakozó göndörre.
- Most mi van? Te nem hitted el, hogy hideg a víz! - nevetett fel újra. Szúrós szemekkel ránéztem, majd elkezdtem kievickélni a medence széléhez. Gyorsan kinyúltam a napszemüvegemért, ami Harry akciója közben leesett a fejemről. Ugyan először tényleg hideg volt a víz, de most már nem tűnt egyáltalán annyira hidegnek. Inkább kellemes volt a kinti forrósággal szemben.
- Nem fázol? - kérdezte Matt kintről. Kényelmesen helyet foglalt a többi nyafogós fiú között, és onnan nézett rám.
- Nem! - nyújtottam ki rá a nyelvem, majd a medencébe ugráló kisfiúkat kezdtem el nézni egészen addig, amíg valaki be nem ugrott mellém a medencébe, aminek köszönhetően az összes víz a képembe csapódott.
- Ú, bocsi! - nézett rám nevetve Harry.
- Most már nem hideg a víz? - kérdeztem miközben a napszemüvegemről próbáltam valamilyen úton-módon letörölni a vizet. Hát nem sikerült.
- Őszintén szólva sokkal jobb, mint kint dögleni. - rántotta meg a vállát és féloldalas mosolyra húzta a száját.
- Na, nem megmondtam? - kérdeztem miközben még mindig a napszemüvegemmel szerencsétlenkedtem.
- Add már ide! - kapta ki a kezemből. - Louis, dobj egy törölközőt! - nézett ki a medence szélénél tanyázó társaink felé. Louis fel sem nem nézett, de azért oda dobott egy random törölközőt. Szerencsére még a medence előtt leesett, így Harry csak kinyúl érte, gyorsan megtörölte belé a napszemüvegem, majd visszadobta. - Tessék! - mosolygott rám.
- Köszi. - mosolyogtam rá, majd újra a szemeim elé toltam az eszközt. - Amúgy ők mindig ilyenek? Mármint ilyen lusták és nyávogósak? Már nem azért, de mégiscsak férfik, nem kéne nyafogniuk, mert egy kicsit hideg a víz. Mert az oké, hogy Matt ilyen, őt már ismerem, de nem ezt gondoltam volna Louisról például. - néztem a fiúra, aki kíváncsian várta már a beszédem végét.
- Én sem tudom mi van velük. Nem ilyenek szoktak lenni. Talán fáradtak. De egyébként Louis nagyon pörgős, egyfolytában hülyéskedik. Olyanokat szokott mondani vagy éppen csinálni, hogy nem lehet rajta nevetni. - nézett a fiú irányába, aki most egyáltalán nem ezt mutatta. - Aztán Niall is mindig pörög. Bármin képes röhögni, a legapróbb dolgon is, és a létezésének a feltétele a kaja. Képes órákat nyafogni azért, mert nem ehet. Akkor ott van Zayn, aki a mi "rossz fiúnk". Igazából talán Louis után ő legpörgősebb. Állandóan hülyéskedik, de csak azokkal, akik már ismerik őt. Nem éppen az a megnyílok mindenkinek típus, de azért elég laza. Liam pedig, Liam. A feltételes apánk, aki amúgy nagyon jó fej, mert mindenben benne van, de ha interjúra vagy ilyesmire kell menni, akkor ő szedi össze a bandát, különben mi simán elfelejtjük. - ugyan Harry nem sokat mondott a fiúkról, de mégis megértettem pár dolgot. Például, hogy Zaynnel eddig miért nem beszélgettem sokat, vagy hogy Niall és Matt miről tud órákat beszélni; a kajáról.
- Amúgy esküszöm, Niall mintha teljesen Matt lenne. Matt is imád enni, és mindenen röhög. Viszont ő imád bulizni és fele annyi barátja sincs Niallnek, gondolom. - néztem a kint szenvedő barátom felé. - Igazából mi nagyon sok mindenben hasonlítunk azt hiszem. - mosolyodtam el egy pillanatra.
- Mármint miben? - kérdezte Harry.
- Sok mindenben. - válaszoltam mosolyogva. Szívesen elmondtam volna neki, de benne volt a rizikó, hogy esetleg valami olyat árulok el magamról, amivel esetleg leleplezem az igazságot, hogy én vagyok az a lány.
- Látom te se nyílsz meg valami könnyen. - mosolyodott el talán egy kicsit sejtelmesen.
- Túl sok pofont kaptam már az emberektől ahhoz, hogy egy szinte teljesen idegen embernek elmondjak mindent magamról. - motyogtam az orrom alatt, azonban Harry így is tisztán értette minden szavamat.
- Ezt hogy érted? - húzta fel a szemöldökét a szemében pedig kíváncsiság fénye csillant. Nevetve megráztam a fejem.
- Úgy, hogy kihasználtak, rajtam keresztül akartak felkerülni a ranglétra tetejére a suliban, mert a családom gazdag és apámnak volt némi befolyása az iskolába is. Eszközként tekintettek rám, holott én mindent elárultam magamról nekik. A legmélyebb titkaimat is, amiket utána világgá kürtöltek. - válaszoltam komolyan.
- Hidd el, pontosan tudom miről beszélsz. Tudod hány lánnyal találkoztam már, akik bepróbálkoztak nálam? Aztán amikor egy kicsit jobban megismertem őket, rájöttem, hogy az egész csaj akit megismertem egy kamu. Egy hazugság, ami csak azért jött létre, hogy nekem megfeleljen, hogy aztán velem együtt szerepelhessen a címlapokon. - mondta ő is komolyan, majd a mondandója végén nagy levegőt véve lebukott a víz alá. Kicsit meglepett a cselekedetével, de jót nevettem utána amikor feljött a felszínre.
- Olyan vagy, mint tarzan. - nevettem fel hangosan. Ős is felnevetett, majd a vizes haját elsimította az arcából.
- Most miért? Nem tehetek róla! - nevetett még mindig.
- Lehet, de akkor is viccesen nézel ki! - röhögtem fel újra. Mi tagadás, tényleg nevetségesen nézett ki.
- Bombaaaa! - hallottuk hirtelen, hogy mögöttünk üvöltik. Ijedten néztünk egymásra, mivel tudtuk, hogy most mi fog következni. Mind a négy, eddig a parton fetrengő fiú átugorva a fejünk felett, pontosan elénk érkezve ugrott bele a vízbe. Ezek után nem kell mondanom, hogy a medence majdnem összes vize ránk fröccsent. Kisebb késéssel egymás után evickéltek ki a felszínre, ahol jót nevettek az ijedt ábrázatunkon. A hátunk mögül is hallottunk halk nevetéseket, biztosan a lányoknak is tetszett a jelenet. A következő pillanatban azonban közvetlenül mellőlünk sípszó hallatszódott. A medencében lévő összes ember egyszerre kapta oda a fejét, és az eddig láthatatlan úszómestert láttuk meg.
- Fiúk, normálisabban! - nézett Matték felé komolyan a napszemüvege mögül, majd hátat fordítva lassan elcsoszogott a helyére. Őszintén szólva eddig én még nem is láttam.
Ugyan a fiúk csendben végig hallgatták a férfi mondandóját, amint hallótávolságon kívül került, egyszerre röhögtek fel.