26. fejezet

Halihó! Későn, tudom, de itt a rész! Jó olvasást! xx

"Nem csak azért vagy itt, hogy helyet foglalj, vagy hogy egy háttérszereplő legyél valaki életének a filmjében.
Gondold végig: semmi nem lenne ugyanilyen, ha nem léteznél. Az összes hely, ahol voltál és az összes ember, akivel valaha beszéltél, más lenne nélküled.
Mindannyian kapcsolódunk egymáshoz, és hatással vannak ránk a döntések és még mások létezése is."


Izgatottan készülődtem, hogy leérjek időben az óceán partra. Tegnap este megbeszéltem Harryvel és a többiekkel, hogy délben lemegyünk együtt az óceánhoz. Örültem nagyon az ötletnek, mert már régen voltunk úgy együtt, hogy mindannyian. Az utóbbi napokban inkább csak Mattel és Harryvel voltam.
A bőröndjeim előtt megállva hosszas tanakodásba estem, hogy melyik fürdőruhámat vegyem fel. Végül a kedvencem mellett döntöttem, ami egy sötétkék fél pántos bikini, aminek a mellrészén egy fodros rész húzódik végig.

Nem akartam ruhát felvenni annyi ideig, amíg lemegyek a partra, ezért csak egy fekete strandkendőt kötöttem magamra. Felfogtam a hajam egy kontyba és a papucsomba belebújva indultam is át szólni Mattnek, hogy épp itt az ideje indulnunk. 

A folyosóról még gyorsan visszaszaladtam, mert elfelejtettem magammal hozni a napszemüvegem. Gyors léptekkel vágtattam ár barátom szobájába. A nappaliban ült teljes harci felszerelésében. Egy egyszerű fekete fürdőgatya volt rajta, más semmi, ezért tökéletesen lehetett látni izmos felsőtestét.

- Gyúrunk? Gyúrunk? - kezdtem el bökdösni cukkolás képen. Ezt már meg annyiszor eljátszottam vele, de még mindig élveztem. Nem válaszolt semmit, csak vigyorogva megrázta a fejét. - Kész vagy? - váltottam témát. 

- Persze, menjünk! - bólintott egy hatalmasat. - Na, jók rád a ruhák amiket tegnap vettünk? - kérdezte mosolyogva, mikor már a liftben álltunk.

- Tökéletesek! - mutattam fel vigyorogva a mutatóujjam. A tegnapi vásárló körutunkat nagyon élveztem. És nem csak azért, mert teljesen szabadon voltam engedve, hanem azért is, mert végre hosszabb időt töltöttem kettesben Mattel. Amióta van köztem és Harry között ez a dolog, nem voltam vele sok időt, inkább Harryvel. Ugyan nem jegyezte meg, mert nem olyan, éreztem, hogy kicsit rosszul esnek neki a dolgok. Talán ezért is alakult ki benne ez a túlzott 'féltelek' dolog. Nem volt hozzá szokva, hogy én nem vele vagyok a szabadidőmben. New Yorkban csak együtt voltunk, senki nem állt közénk. De itt teljesen más a helyzet. Azt hiszem én is, és ő is barátokra találtunk. 

- Akkor jó! Nincs kedvem visszavinni egyiket sem, mert nem áll jól rajtad... - célzott arra, hogy már nem egyszer előfordult ilyen. Nevetve megrántottam a vállam, majd közelebb lépve hozzá megöleltem. Azt akartam, hogy érezze mennyire fontos nekem. Mindig, mindenkor, mindenhol.

Kiérve a partra már mindenki ott volt. Nagy részük már a vízben hülyéskedett, de a lányok inkább kint beszélgettek egy pokrócon. Mutattam Mattnek, hogy odamegyek hozzájuk. Csak bólintott egyet.

- Sziasztok! - ültem le a lányokhoz, akik csak mosolyogva köszöntöttek. - Mi újság van erre? - néztem végig rajtuk. Mindannyian pompásan néztek ki, mint mindig.

- Semmi nagyon. Hiányoltalak tegnap! Azt hittem, hogy majd áradozni fogsz a randitokról! - vigyorgott rám Perrie. Megint áradt belőle az élet- és jókedv. Sokkal vidámabban éreztem magam, ahogy ránéztem. De hát ő már csak ilyen.

- Áradoztam volna én, de siettem, mert Mattel mentem vásárolni. - rántottam meg a vállam mosolyogva. 

- Ó, érthető. De most mesélj! - mondta Perrie akárcsak egy megszállott. A többiekkel együtt hangosan felnevettünk. Már épp mesélni kezdtem volna, hogy mi volt, amikor valaki levágódott mellém. Csupa víz volt ezért én is kaptam bőven a hideg folyadékból amiért kisebb sikoly szakadt fel a számból. A merényletet elkövető személyre néztem elég mérgesen. Nagy zöld szemeivel kiskutyákat megszégyenítő módon nézett rám. 

- Ne nézz rám így! - emeltem fel mutatóujjam, mire csak elmosolyodott és közelebb hajolva hozzám megcsókolt.

- Hiányoztál tegnap! - suttogta a fülembe mielőtt elhajolt volna. Nem válaszoltam neki semmit, csak rámosolyogtam.

- Szia Harry! Örülünk neki, hogy megérkeztél, de légyszíves most menj vissza a fiúkhoz, mert épp nagyon fontos dologról szeretnénk beszélni! - nézett rá türelmetlenül Eleanor. Szóval ennyire kíváncsiak lennének a randinkra?

- Hallgatlak titeket! Mindig is szerettem ennyi lány társaságában lenni! - mosolyodott el Harry és várta, hogy belekezdjünk a témába. Néztem rá egy darabig, hátha feltűnik neki, hogy úgysem fogunk elkezdeni előtte beszélni, de nem vette észre magát, ezért inkább cselekedtem és ráütöttem a mellkasára. Kérdőn nézett rám. 

- Harry, menj! - nevettem fel. Egyszerűen nem hittem el, hogy ennyire nem vette az adást. 

- Jól van na! - tett úgy, mintha ő olyan ártatlan lenn. Kuncogtam egy jót rajta, majd mesélni kezdtem a lányoknak. Teljesen csendben voltak, csak én beszéltem, mintha valami nagyon fontos dolgot mondtam volna. Jó, persze, nekem nagyon fontos dolog volt, dehogy nekik? Úgy látszik igen.

- Ez tök romantikus! - szólalt meg először Danielle, amikor befejeztem a mesélést. Elmondtam nekik mindent. Vagyis majdnem mindent.

- Szerintem is! Remélem Zayn kap egy fülest, és engem is elvisz egy ilyen vacsira! Mindig is egy ilyen randi volt az álmom! - kalandozott el egy kicsit Perrie. Nem akartam mondani neki, hogy tudom, hogy nagy része volt abban, hogy minden tökéletes legyen. Ami pedig azt illeti, nagyon hálás is vagyok ezért neki. 

Sokáig beszélgettünk még kint a pokrócon. Rengeteg téma felmerült, sok mindent kiveséztünk. Legtöbbször persze értelmetlen témák röppentek fel, de az a lényeg, hogy jól éreztük magunkat együtt és sokat nevettünk. Mi inkább kerültük a vizet, míg a fiúk egész álló nap abban lubickoltak. Természetesen nem hagyhatták ki, hogy ne dobjanak bele minket. Természetesen Louis agyából pattant ki az ötlet, ezért először Eleanor landolt a vízben. Utána szép sorban a többi lány is részese lehetett ennek az örömnek. Én maradtam utoljára, és hiába néztem boci szemekkel Harryre, könyörtelen volt. 

Még javában strandoltunk, amikor eszembe jutott, hogy a telefonomat fent hagytam. Megijedtem, hogy talán Ed hív, hogy megjött a levelem. 

- Srácok! Felmegyek a telefonomért, mindjárt jövök! - intettem nekik.

- Várj! Megyek veled! - pattant fel Zayn is. Meglepetten néztem rá, de csak bólintottam. Útközben elmesélte, hogy ő is felmegy a telefonjáért, mert az anyukája akármikor felhívhatja. Végül is majdnem ugyanolyan a helyzetünk. Mivel én lentebb laktam, először hozzám mentünk be. Kicsit volt csak kupi, de szóltam neki előre, ezért nem érte nagy meglepetés. Elkezdtem keresni a telefonom, mert fogalmam sem volt róla, hogy hova raktam. 

Épp nagy keresésben voltam, amikor Zayn szólalt meg mögöttem:

- Serena, ez milyen ruha? - megpördültem a tengelyem körül és kerek szemekkel néztem Zaynre, aki a kezében tartotta azt a fekete ruhát, amiben az álarcos buliban találkoztam Harryvel. Ez önmagában nem adott volna okot arra, hogy megijedjek. De Zayn másik kezében ott tartotta a ruhához tartozó álarcot is. 

Gyorsabban kezdtem venni a levegőt és a szívem örült tempóban kezdett kalimpálni. Nem tudtam mit tegyek, mit válaszoljak. Teljesen lefagytam.