27. fejezet

Sziasztok! Az utóbbi időben kicsit elfoglaltam voltam, sőt, még az is leszek. Ezért nem válaszolok a kommentekre vagy a csere kérésekre! Látom őket, csak éppen arra is alig van időm, hogy felrakjam időben a részt, ezért szokott mindig késő este fenn lenni. De holnap igyekszem válaszolni mindenre! 

Csak egy röpke kérdés; ki látta a Victoria's Secret Fashion Show-ról készült képeket? Mert én igen, és annyira, de annyira tetszett az összes! Arra pedig főleg büszke vagyok, hogy Palvin Barbi is ott volt! Annyira jó látni, hogy egy magyar is mutatkozik egy ilyen eseményen! Alig várom már, hogy megnézzem az egészet december 4-én!

Csak ennyit akartam mondani... :) Jó olvasást a fejezethez! :) xx

"Én nem az a lány akarok lenni, akinek a képeire élvezkedsz, nem az, akit csak úgy ölelgetsz, én az a lány akarok lenni, akit szeretsz, és azért ölelsz meg, nem azért, mert csöppnyi szeretethiányod van!"

- Szóval? - kérdezett rá újra Zayn. Teljesen világos volt a helyzet számára, rájött.
- Én... - kezdtem volna mondani valami teljesen felesleges szöveget, de elcsuklott a hangom. Nem akartam, hogy ez kiderüljön. Nagyon nem.
- Serena, mond csak! Te milyen játékot játszol Harryvel? - húzta fel a szemöldökét. A hangjából csak úgy sütött a düh. Még sose láttam Zaynt ilyennek.
- Milyen játékot játszanék? - szólaltam meg végül kissé halkan. Nem tudtam neki mit mondani, villámcsapásként ért az, hogy rájött.
- Ne néz hülyének! Most már teljesen világos, hogy csak megjátszod magad, hogy a közelébe kerülj! De nem fogom hagyni, hogy kihasználd! - mondta mérgesen. Az agyamban a pumpa azonnal felszökött. Akármivel meggyanúsíthat, de azt nem mondhatja, hogy kihasználom Harryt!
- Fogalmad sincs róla, hogy miket mondasz! Nem tudod, hogy mit miért tettem! Csak van egy elképzelésed, egy torz képed róla, de semmi több! El sem tudod  képzelni, hogy mennyire butaság az, amit most mondtál! - mondtam neki a fogaim között kiszűrve.
- Nem tudom, de nekem ez teljesen egyértelmű helyzet. Hiába jössz ilyen szövegekkel, nem hiszem el! - válaszolta sokkal nyugodtabban, mint az előbb. Már a sírás határán álltam, a szemeimet mardosták a könnyek.
- Ha hagynád, hogy elmagyarázzam neked, akkor megértenéd! - üvöltöttem az arcába. Lezuhantam a földre, és az arcomat a kezembe temettem. Annyira, de annyira felzaklatott az, amit mondott nekem.
- Akkor tedd azt! - ült le mellém Zayn a földre. Szipogva ránéztem. Már nyugodt volt, és csak arra várt, hogy tisztázzam vele a helyzetet. Letöröltem a könnyeimet, és nagy levegőt vettem.
- Elmondtam volna neki. Elakartam... - kezdtem bele bizonytalanul a mesélésbe. - De féltem, hogy mi lesz a véleménye rólam. Féltem, hogy azt hiszi, hogy csak megjátszom magam. Amikor álarcban voltunk, mindent elmondtam neki, az egész életemet, az összes gyengeségemet. De ezt senki sem tudja rólam. Nem akarom, hogy tudják. Nem kell, hogy az emberek azt higgyék egy gyenge lány vagyok. Én nem vagyok az! Én erős vagyok! - néztem Zaynre, akinek mintha egy kicsit megenyhült volna a tekintete.
- Serena, elmondhattad volna neki. Sőt, el is mondhatod. Nem hinné azt, hogy csak megjátszod magad. Csak még nagyobbra tartana. - ölelt magához. Talán igaza volt, hogy hibáztam. Megint.
- De most már nem tudok mit csinálni! Lehet, hogy most meg megutálna, hogy eddig nem mondtam el neki! - teljesen tanácstalan voltam. Biztos voltam benne, hogy Zayn elárulja neki, mert barátok. Nagyon jó barátok.
- Nem tudom mit kéne csinálnod. Lehet, hogy csalódna némileg, de talán örülne neki. Annyit áradozott arról a lányról. Vagyis rólad. Amióta pedig vele vagy, mintha egész lenne. Egyfolytában csak te jársz az eszében! - mondta mosolyogva nekem. A szívemet mintha valami meleg öntötte volna el. Boldog voltam tőle, hogy ez így van, mert én is hasonló képen éreztem.
- Te mit tennél a helyemben? - kérdeztem tőle. Utolsó reményem volt, hogy talán tud mondani valamilyen okosat.
- Fogalmam sincs. Nehéz helyzet. De annyiban tudok segíteni, hogy nem árulom el neki. Viszont ezért cserébe elmondod neki te! Az nem számít, hogy mikor, vagy hol. Csak tedd meg és nekem csukva lesz a szám. - mondta komolyan. Bólintottam egyet, mert ez így volt korrekt. Annyira hálás voltam akkor Zaynek, hogy az elmondhatatlan. Úgy éreztem, hogy ő nekem igaz barátom. Ezzel, hogy ezt megtudta, sokkal közelebb volt hozzám, mint eddig volt.
- Rendben. - bólintottam egyet magabiztosan.

~*~

Reggel gyorsan felöltöztem és felvettem a ruhámat, ami most egy barna szoknya volt aminek a felső része kék-fehér csíkos volt.

A hangulatomat megpecsételte az, hogy vészesen közeledett a hazamenetelünk napja. Holnap után délben indul a gépünk vissza New Yorkba. Ennél rosszabb dolog nem létezett most számomra. Egyrészt, mert vissza kell csöppennem a való életbe. Vissza kell mennem a betontömegbe, a szüleimhez. Ráadásul most még nem is tudhatom, hogy mi lesz a jövőm. New Yorkban kell-e maradnom, vagy mehetek Londonba az egyetemre. Egyértelműen az lenne a legjobb ami történhetne.

De talán ennél is jobban felzaklatott az, hogy már csak 2 napom van Harryvel együtt, úgy, hogy nem választ el minket egy óceán. Ez a dolog pedig nagyon idegesített.

Ma reggel első utam Harryhez vezetett, aki még az igazak álmát aludta. Valahogy most nem éreztem a késztetést arra, hogy bunkó módon felébresszem, ahogy azt mindig Mattel teszem. Azt hiszem talán ez a két kapcsolat között a különbség.

Nyomtam egy puszit az arcára, majd a nyakára végül a szájára. Ennek hatására szuszogva fel is ébredt. 

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá, majd a takaró alá mászva hozzá bújtam.

- Neked is! Mi szél hozott erre? - húzta fel a szemöldökét kissé meglepetten. 

- Nem tudom. Csak gondoltam megnézem mi van veled. - raktam a fejem a mellkasára. Nem akartam azt mondani neki, hogy igazából minden percet vele akarok tölteni amíg haza nem indul a gépem. 

- Mi lenne, ha lemennénk ma is a partra? Csak most kettesben. - nyomott egy gyors puszit a számra. Azonnal megtetszett az ötlet és bólintottam. 

- Az király lenne! De akkor most lemegyek és felveszem a fürdőruhám, jó? - néztem rá. Csak bólintott egyet, mire felpattantam és intettem neki egyet. - Mindjárt itt vagyok akkor! - mosolyogtam rá, majd lesiettem a szobámba. Felvettem ugyanazt a bikinit, mint tegnap, és hozzá a fekete strandkendőt. Felkaptam a cuccaimat és a napszemüvegemet a hajamba tűztem, majd visszaindultam Harryhez. Mire odaértem, ő már teljes harci díszében pompázott. Közelebb mentem hozzá és magamhoz öleltem. A kezeit a derekamra rakta, majd megcsókolt.

- Mondtam már, hogy tetszik ez a fürdőruhád? - húzogatta a szemöldökeit, mire felnevettem.

- Nem, még nem. - mosolyogtam rá.

~*~

Csodás volt a napom, úgy ahogy volt. Hiszen végig Harryvel voltam, és nagyon jól éreztem magam. Ugyan először a partra készültünk ki, végül a wellnessben kötöttünk ki. Ami nem mondom, hogy rosszabb volt az óceánnál. Hogy is mondjam, sokkal kellemesebb volt. 

Estére még volt programom, ugyanis Mattel filmeztünk nála. Felvettem magamra egy melegítőnadrágot egy feszülős pólóval és már épp indultam volna, amikor a zsebemben megcsörrent a telefonom. Azonnal elővettem és a fülemhez emeltem.

- Tessék? - szóltam bele remegő hanggal. Reméltem csak, hogy Ed az, mégpedig jó hírrel. 

- Serena kisasszony? - szólt bele egy idősebb hang. Már a megszólításból tudtam, hogy ki az.

- Igen, Ed! De mond már miért hívtál! Ugye jó hír? - kérdeztem izgatottan. Lehunyt szemmel vártam a választ.

- Serena kisasszony, ma megjött a levél, ami tele van jó hírekkel. Szeptembertől Londonban élhet, mert felvették! - közölte nyugodtan, mire én felsikítottam. Őrült módjára ugrálni kezdtem.

- Úristen! Ezt nem hiszem el! Ed, ez csodálatos! - virultam teljesen. Az inas csak nevetett egyet, majd arra hivatkozva, hogy el kell mennie, letette a telefont. Nem bírtam magammal, azonnal átcsörtettem Matthez, és a nyakába ugrottam visítva.

- Ser, miért vagy így feldobódva? - kérdezte nevetve. 

- Matt! Felvettek! Felvettek! - hajtogattam egyfolytában ugyanazt. Matt azonnal megértette ennyiből, hogy miről van szó, és magához ölelt. - El sem hiszem! Szeptemberben Londonba megyek! - vigyorodtam el.