20. fejezet

Sziasztok! Tegnap különböző okok miatt nem tudtam felrakni a részt, pedig készen volt! Viszont ma úgy gondoltam, hogy felrakom, és hogy kárpótoljalak titeket holnap is lesz rész! És ez most tuti! Jó olvasást! xx

"Jó szeretni, ha van kit...

Jó nevetni, ha van kivel...

Jó álmodni, ha van kiről...

Jó élni, ha van kiért..."

Reggel hosszú fejtörés után végül sikerült kiválasztanom a ruhám. Egy rövid farmernadrágot vettem fel egy fekete, kissé átlátszó inget vettem fel, aminek az újja kissé hosszú volt, ezért feltűrtem. Felvettem alá egy fekete melltartót, illetve egy fekete sarut.

Boldogan mentem le az étterembe reggelizni valamit. Sajnos Matt nem tudott velem jönni, mert Niallel nagyon belejöttek az étterem járó dologba, ezért ma elmentek McDonald's-ba reggelizni 1-től 10-es skálán pontozni a reggeli menüt, ebédre pedig bemennek Los Angeles közepébe, mert állítólag este kinéztek egy éttermet. Kérdezem én, ez normális?

Egyedül kissé unalmas volt ülni az étteremben, ráadásul a pincér is elég bunkó volt, amit nem hagyhattam szó nélkül, úgyhogy kis híján összevesztem vele. De mivel én vagyok a vendég, természetesen nekem volt igazam. :)

Már épp befejeztem a reggelim, ami egyszerű palacsintából állt, amikor lehuppant a velem szemben lévő székre valami.

- Szia! - találtam magam szembe a vidám, mosolygós Perrie-vel. 

- Szia! - köszöntem neki és jót mosolyogtam rajta. Kissé hiperaktívnak tűnt.

- Hallom van valami köztetek Harryvel. - tért azonnal a lényegre. Felnevettem, majd bólintottam egyet.

- Igen, azt hiszem van valami. - vigyorogtam rá.

- Ennek úgy örülök! Annyira szurkoltam nektek! Meg egyébként Danielle és Eleanor is. Múltkor pont azt beszéltük, hogy mennyire összeilletek! - mesélt feldobottan Perrie.

- Hát... köszi. - válaszoltam kissé bizonytalanul.

- Arra gondoltam, hogy esetleg este bemehetnénk mi csajok a városba. Hallottam pár jó szórakozóhelyről, ki kéne próbálni őket! - mesélte tapsikolva. 

- Oké, én benne vagyok. - bólintottam. Örültem neki, hogy Perrie engem is meghívott. Igazából talán a lányok közül vele jöttem ki a legjobban. Mind stílusban, mind viselkedésben hasonlók voltunk.
- Szuper! - lett még nagyobb az arcán a mosoly. - Akkor megbeszélem a többiekkel is, hogy mikor induljunk, utána pedig szólok neked is, és akkor minden oké lesz, jó? - hadarta el gyorsan a mondatát. Őszintén szólva nem is értettem belőle semmit, csak bólintottam egyet.
- És milyen ruhát vegyek fel? - kérdeztem a szemöldökömet felhúzva.
- Valami bulizósat! - jelentette ki határozottan. - De ne aggódj, felmegyek hozzád és majd együtt kiválasztunk neked valami dögöset! 5 óra körül megfelel? - mondta határozottan, mégis izgatottan.
- Nekem oké, csak azt nem tudom addig mit csinálok. Matt elment Niallel valami éttermet tesztelni, Eric a csajával lóg, de én mit csináljak? - tártam szét a karom.
- szerintem keresd meg Harryt, biztosan szeretne veled tölteni egy kis időt. - mosolyodott el kedvesen. Igaza volt, hiszen van valami közöttünk, ha nem is tudom mi. Biztosan szeretne velem lenni ő is egy kis időt, és én is szeretnék.
- Ez jó ötlet! Nem tudod merre van? - álltam fel az asztaltól.
- A fiúkkal fent videó játékoztak még amikor lejöttem. - rántotta meg a vállát Perrie.
- Oké, akkor megnézem! Szia! - öleltem meg gyorsan, majd elindultam a lift felé. Gyorsan felmentem vele a fiúk emeletére, majd egyenesen a lakosztályuk ajtajához léptem. Határozottan bekopogtam, igaz, nem tudtam, hogy most kell kopognom vagy sem. Inkább az előbbi mellett döntöttem, nehogy valami baj legyen abból, hogy csak úgy berontok.
Az ajtót a holdkóros Zayn nyitotta ki, aki kicsit sem tűnt frissnek. Egy szó nélkül félre állt az ajtóból, hogy menjek be, így hát egymás mellett léptünk be a nappaliba.
- Miért vagy ilyen nyúzott? - kérdeztem azért még meg tőle, mert érdekelt nagyon.
- Sokáig tartott az estém Perrievel, és Louis mivel korán kelt fel, úgy döntött mindenkit kiugraszt az ágyból. - rántotta meg a vállát, majd elsétálva előttem ledobta magát a kanapéra Liam mellé, aki nagyon koncentrált mert épp Louissal játszott valami autó versenyest.
- Sziasztok! - intettem nekik, majd furcsán nézni kezdtem az ajtóból, hogy mennyire beleéli magát Liam és Louis. Zayn túl fáradt volt ahhoz, hogy bármit is észleljen a körülötte zajló dolgokból, Harryt pedig az jobban lekötötte, hogy a felsőm kissé átlátszó. Kaján vigyorral az arcán kezdett el közelíteni felém.
- Nem gondolod, hogy kicsit sokat mutatsz magadból? - kérdezte, miközben magához húzott.
- Nem, nem gondolom. - feleltem neki határozottan.
- Szerintem meg igen. Leütöm azokat a barmokat, akik rád is mernek nézni így! - mondta, majd közelebb hajolva hozzám megcsókolt.
- És ha néznek? Nem érdekelnek. - válaszoltam neki mikor elhajoltam tőle. Féloldalasan elmosolyodott.
- Ó, kérlek! Ne itt nyáladdzatok! - szólalt meg a kanapé felől egy hang.
- Louis, máskor te szoktad ezt csinálni. - fordult felé Harry.
- Nem is igaz! - vágta rá azonnal Louis.
- Eleanor, te vagy életem értelme, téged szeretlek a világon a legjobban! - tette a szívére a kezét Harry, miközben játszotta magát. A szobában mindenki felnevetett, egyedül Louis kémlelte Harryt összehúzott szemekkel.
- Ezt még megbánod Styles! - szűrte ki a fogai között.
- Félek! - mondta Harry lazán, majd a kezeit összekulcsolta az enyémekkel, és a szobája felé kezdett el húzni. Mikor beértünk, becsukta magunk mögött az ajtót, és felfordítva neki döntött.
- Mindig ilyen eseménydúsan telik a napotok? - kérdeztem vigyorogva, miközben a nyaka köré fontam a kezem. Értetlenül nézett rám, ezért röviden elmagyaráztam neki mire értem. - Mármint videó játék.
- Ja, hogy az! Nem, csak néha vannak olyan pillanatok amikor senkinek sincs semmi ötlete, hogy mit csináljunk, ezért csak leülünk és játszunk a kedvenc játékainkkal. - rántotta meg a vállát. - Engem jobban érdekel, hogy mi szél hozott erre? - kérdezte mosolyogva, majd nyomott egy gyors puszit a számra.
- Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, ezért felnéztem hozzád, hátha neked van valamilyen ötleted. - rántottam meg a vállam.
- Ötletem az van... - mosolyodott el kacéran, majd hosszasan megcsókolt.
- Gondolom, hogy van ötleted. De nekem valamilyen jó ötlet kell, mert nem akarok egész nap unatkozni. - néztem rá komolyan.
- Szerintem nekem igenis jó ötletem van! - mondta felháborodottan, mire felnevettem. Pár percig csak álltunk ott és néztünk egymás szemébe, majd szinte egyszerre kaptunk egymás szája után. Olyan tüzesen csókolt Harry, mint még soha. Gyorsan felkapott, és elvitt az ágyáig, amire aztán ledöntött és úgy csókolt tovább. Az ingem alját markolászta, ezzel jelezte, hogy szeretne megválni tőle. Élveztem és akartam, hogy menjünk tovább, de az agyamban felvillant egy kicsi lámpa, ami pirosan villogva jelezte, hogy nem szabad. Még nem.
Bizonytalanul elhajoltam tőle és a szemébe néztem.
- Nem szabad. - mondtam neki halkan, mire csak a szemembe nézve elmosolyodott.
- Tudom. - bólintott, majd leszállt rólam. - Én sajnálom, de egyszerűen csak... - kezdett el magyarázkodni zavartan, mire elmosolyodtam. Feltápászkodtam és beleültem az ölébe.
- Értem. - mosolyogtam rá és megcsókoltam. - De én még nem állok készen. Nekem ennél több idő kell hozzá. - mondtam neki.
- Rendben. - bólintott egyet. - Akkor, mit csináljunk? - terelte el a témát, amiért hálás voltam neki.
- Fogalmam sincs. Annyi a biztos, hogy 5-re jön át hozzám Perrie készülődni. - rántottam meg a vállam.
- Hova készülődtök? - kérdezte kíváncsian.
- Reggel találkoztam vele az étteremben és elhívott ma este bulizni. - rántottam meg a vállam, mintha ez természetes lenne.
- Ja, értem én. Segít valami ruhát kiválasztani neked, nem? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. - bólintottam.
- Oké, menj bulizni, de ha szabad a ruhába beleszólok, jó? - kérdezte komolyan. Már csak a kíváncsiság kedvéért is bólintottam. - Először is, ne legyen átlátszó! - célzott finoman a mostani ingemre. Halkan felkuncogtam, és vártam a továbbiakat. - Másodszor lehetőleg ne lógjon ki belőle a fél melled, legyen hosszú ujjú és legyen garbója! Harmadszor, semmiféleképpen ne legyen miniszoknya vagy rövidnadrág! Ha szoknyát akarsz felvenni vegyél inkább a bokádig érőt, ha nadrágot valami bő hosszú farmert. Ami pedig a sminket illeti, ne rakj magadra semmiféle kenceficét, nehogy csinálj magadnak valamilyen figyelem felkeltő sminket! - mondta komolyan, közben mutogatott össze-vissza. Felnevettem a viselkedésén.
- Tudod inkább magamra húzok egy zacskót, még az is jobban nézne ki rajtam, mintha megfogadnám a tanácsaidat! - nevettem még mindig.
- Az pont megfelelő lenne! Persze csak ha leér a bokádig! - bólogatott egyfolytában.
- Harry, az ki van zárva! Olyan ruhát fogok felvenni, amilyet máskor is szoktam egy buliba. Nagy lány vagyok, nem félek a gonosz mutogatós bácsiktól. - néztem rá komolyan. Pár pillanatig ő is komolyan nézett rám, majd elnevette magát.
- De komolyan! Nem szeretném ha valami beivott fickó megtalálna... - nézett rám azt hiszem egy kicsit aggódóan.
- Kétlem, hogy így lenne, de ha mégis, megvédem magam. Meg ott lesznek a lányok is, nem hiszem, hogy csak úgy nézni fogják, hogy rám mászik egy görény. - húztam fel a szemöldököm.
- Rendben. - bólintott végül megadva magát. De hát mit is tehetett volna, bíznia kellett abban, hogy megtudom védeni magam.
Mosolyogva közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam újra.

~*~

Fogalmam sincs, hogy mi rémített meg jobban. az, hogy Perrie mennyire bezsongott, vagy, hogy mennyi ruhakupacot áthordott hozzám, mondván ez mind illik az én stílusomhoz. Mondtam neki, hogy nem áll szándékomban nagyon kiöltözni, de hajthatatlan volt... Ragaszkodott hozzá, hogy valami "csinit" vegyek fel. Hiába ellenkeztem mindenáron, nem tudtam lebeszélni az elképzeléseiről miszerint mi úgy fogunk végig vonulni Los Angeles utcáin, mint azt a filmekben szokták... 

Ugyan abból engedtem, hogy "csini" ruhám legyen, de azt várhatta, hogy én rózsaszínt vegyek fel! Pedig azzal a szándékkal érkezett, hogy illik a bőröm színéhez a rózsaszín, ezért mindenféleképpen valami ilyet kell felvennem. Még mit nem! A nővérem helyettem is hordja a rózsaszín összes árnyalatát.

- Jól van, látom ebben hajthatatlan vagy. Pedig ha tudnád milyen jól állna neked ez a ruha! - mutatta fel a neon pink színű ruhát. Valami egészen furcsa fintor ülhetett ki az arcomra, mert még Perrie is felnevetett.

Végül megegyeztünk egy szerelésben, ami neki is és nekem is jó volt. Egy egyszerű fehér trikót beletűrtem egy krém színű szoknyába és mindezt egy fekete övvel dobtam fel.

Perrie megajándékozott hozzá egy magassarkúval és egy, az övhöz illő fekete vastag bőrkarkötővel. Hihetetlen, hogy mennyi ruhája és kiegészítője van, és mennyi van itt! Ő végül egy fodros rózsaszín ruhát vett fel.

Nemsokára megérkezett Danielle és Eleanor is. Mind a ketten csodálatosan néztek ki a maguk kis ruhácskájukban. Még mielőtt elindultunk volna, gyorsan felfogtam a hajam a fejem tetejére, mivel nem csináltam vele semmit. Jobban állt így. A táskámat a kezembe véve mentem a többiek után, akik már nagyon várták, hogy megérkezzünk a szórakozóhelyre. 

Lent a hotel halljában puszta véletlenből összefutottunk a fiúkkal. 

- Nem tetszik rajtad ez a ruha. - állapította meg Harry. Jót nevettem rajta, és közöltem vele, hogy bármit tesz, én akkor is ebben megyek ki a szerinte "sötét, komor, megbízhatatlan és veszélyes városba". Csak éppen Los Angelesről beszélünk, ami azért nem ennyire rossz hely.

Ugyan csak fél óráig győzködtük a fiúkat, de végül elengedtek minket egy szó nélkül. Elég nehéz esetek, szerintük nekik is jönniük kellett volna. Csak azt nem vették figyelembe, hogy már nagy lányok vagyunk és tudunk vigyázni magunkra.

19. fejezet

Halihó emberek! Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy elfelejtettem, hogy ma résszel kell jönnöm, közlöm, hogy nem. Valószínű, hogy ezek után is csak ilyen későn fogom hozni a részeket, mert ilyenkor jutok el idáig. Tudom, hogy sok-sok kommentet kaptam az előzőhöz, és ígérem holnap válaszolok is rá, de most megyek alukálni! :)) Tudjátok, hogy mikor jön a következő rész, úgyhogy már csak az maradt hátra, hogy jó olvasást kívánjak! xx

"Nem tudom, meddig tarthat ez az álom, de elhatározom, hogy minden pillanatát úgy fogom megélni, mintha az lenne az utolsó."

Boldogságos reggel egy boldogságos este után. Szinte alig bírtam elaludni tegnap, mert annyira boldog voltam. Vicces, hogy ez ennyire boldoggá tesz. Pont engem, aki nem régiben még azt hajtogatta, hogy ő többet nem bízik meg hím neműben, kivétel persze Mattet. Viszont most úgy tűnik, hogy mégis vannak értelmes fiúk, nem csak olyanok, mint amilyenekkel én jártam. Azt hiszem volt hozzá egy érzékem, hogy barmokat fogjak ki magamnak.
Ugyan voltak bennem kételyek, hiszen nem is tisztáztuk, hogy mi lesz kettőnkkel. De elnyomtam magamban valamilyen módon. Nem akartam, hogy elrontsa bármi is a jó kedvem.
- Jó reggelt Hercegnő! - lépett be hirtelen a szobámba Matt. Ő már fel volt öltözve, míg én csak a pizsamámban ültem az ágyban.
- Neked is! - mosolyogtam rá vidáman.
- Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezte miközben lehuppant mellém az ágyba.
- Tudod azt te is... - mondtam neki felé fordulva. Megforgatta a szemeit.
- Akkor ti most voltaképp együtt vagytok? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem tudom. Nem beszéltük ezt meg így, sőt azt sem, hogy ez most mi köztünk... Van valami az biztos. - mondtam neki, közben pedig megrántottam a vállam.
- Ezt nem kéne ilyen lazán venned. Nem szeretném, ha megbántana. - nézett rám komolyan.
- Nem fog. - néztem rá.
- Reméljük, hogy így lesz. - válaszolta. Kicsit sem tűnt boldognak ettől az egésztől. Jól esett nagyon, hogy félt, de most úgy éreztem, hogy nem kell. Talán sosem voltam még ilyen erős lelkiekben. Úgy éreztem, hogy készen állok erre az egészre Harryvel, még ha nem is úgy végződik ahogy a mesékben szokott.
Annak érdekében, hogy éreztessem vele, hogy köszönöm neki a törődést, jó szorosan magamhoz öleltem. Ugyan ettől nem változott meg a véleménye erről az egész dologról, de legalább tudta, hogy hálás vagyok neki. És nem csak ezért az aggódásért, hanem úgy általában mindenért, amit értem tesz. Kívánni sem kívánhatnák nála jobb barátot.
- De ha megbánt, akkor szétverem a fejét, rendben? - kérdezte halvány mosollyal az arcán.
- Nem fogok az utadba állni, hidd el! - mosolyogtam rá, majd felnevettem.
- Nem is tudnál! - kacsintott rám, mire csak megforgattam a szemeim. - De most készülj el, utána pedig elviszlek valahova, jó? - mosolygott rám kedvesen.
- Hova? - kérdeztem kíváncsian.
- Ööö... Egy városnéző túra megfelel? - kérdezte széttárt karokkal. Szóval még ő se tudta, hogy hova megyünk voltaképp. Szép mondhatom.
- Nekem jó! - pattantam fel gyorsan. Tanácstalanul álltam meg a bőröndöm előtt. Fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek fel.
- Hagyd, menj zuhanyozni! Addig majd én kiválasztok neked valamit, jó? - kérdezte, közben pedig már feltápászkodott. Gondolkozás nélkül bólintottam, hiszen tudtam, hogy Matt ismer annyira, hogy mit vennék fel mivel. Nem lőször választ már nekem ruhát, és eddig mindig nagyon ízléses szetteket rakott össze nekem.
Gyorsan bementem a fürdőbe. Bezártam magam után az ajtó és azonnal levettem magamról a ruháimat és beálltam a zuhanyfülkébe. Magamra engedtem a kellemesen langyos vizet. Sokáig álltam a zuhanyrózsa alatt, mert jól esett felfrissülni egy kicsit tőle. Bekentem magam a tusfürdőmmel, majd lemostam magamról és egy törölközőt magam köré tekerve léptem ki a kabinból. Gondolkozás nélkül mentem vissza a szobámba, hiszen Matt már nem egyszer látott egy szál törölközőben. A kapcsolatunk sokkal komolyabb annál, mint sem ennyitől zavarba jöjjünk.
- Mutasd a ruhákat! - vigyorogtam rá. Csak magam mellé bökött. Az ágyra ki volt terítve egy rövidnadrág egy sötét szegecses felsővel.

Felmutattam a hüvelykujjam, jelezve, hogy tetszik. Felkaptam az ágyról és a bőröndből kikapva a fehérneműim közül találomra egyet, visszavonultam a fürdőbe. Megtörölköztem és megmostam gyorsan a fogam, majd magamra vettem a ruhadarabokat. Tettem fel magamra egy teljesen natúr sminket és a hajamat lazán oldalra fontam. A fürdőből kilépve azonnal a szekrényhez mentem, amiről levettem a napszemüvegem. Előkotortam a cuccaim közül egy kis táskát, ami épp annyira volt jó, hogy a pénztárcám és a telefonom fért el benne. Tettem magamra kis leheletnyi parfümöt és mosolyogva Matt felé fordultam.
- Indulhatunk! - vigyorogtam rá vidáman.
- Nem is értem, hogy miért készülsz ennyi ideig... - rázta meg a fejét értetlenül. Csak legyintettem egyet, hogy ez olyan lányos dolog, ezt úgyse értheti meg. A jó külsőhöz idő kell.
Felkaptam a lábamra az egyik kedvenc szegecses sarumat és elindultam Matt után ki a szobából.
- Hova-hova? - kérdezte Anne amikor meglátott minket épp kifele menet. Visszafordultam felé, és meglepődve vettem tudomásul, hogy mellette ott áll az ő nagy barátnője, Miranda.
- Megyünk az állatkertbe megnézni hátha ott vagy-e. - válaszolta hidegen Matt. Sose szerették egymást Anneval, bár meg is értem, én sem szeretem a nővéremet.
- Vicces vagy Matt. - mosolygott rá erőltetetten. - Inkább arról meséljetek, hogy a nagy barátaitok merre bujkálnak. - mondta flegmán. Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Milyen nagy barátaink? - válaszoltam neki ugyanolyan hangnemben, mint ahogy ő is mondta nekem.
- Azok a nagy sztárok. - mondta, majd elfintorodott.
- Miért érdekel az téged? - kérdezte Matt. A számból vette ki a szót.
- Harry nem keresett meg, pedig azt mondta elvisz vacsorázni. - válaszolta mellőle Miranda, majd egy elégedett mosoly terült szét az arcán. Nem tudhatta, hogy én tudom, hogy Harry lekoptatta. Csak az orrom alá akart dörgölni valami hazugságot.
- Akkor keresgéld még! - legyintettem neki nevetve. Azonnal felszaladt a szemöldöke, de nem igazán törődtem vele. Megfogtam Matt karját és kihúztam a lakosztályból.
- Már bocs hogy ezt mondom, de a nővéred egy rosszindulatú, beképzelt liba! - mondta Matt maga elé nézve. Halkan felnevettem, de nem mondtam semmit. Ha valaki, akkor én nagyon tudom, hogy milyen a testvérem.
- Egyébként Eric mit csinál? - kérdeztem tőle. Furcsa, hogy ma még nem láttam.
- Szerinted? Megint találkozik azzal a lánnyal... - rántotta meg a vállát.
- Ó, gondolhattam volna. - bólintottam. Ugyan nem igazán örültem a kapcsolatának ezzel a lánnyal, de be kellett vallanom, hogy Eric most nagyon boldog. És egyenlőre csak ezzel kell törődnöm. Az már más kérdés, hogyha megcsalja a bátyámat kitépem az összes haját.

~*~

Nagyon jó volt egy kis időt Mattel tölteni. Sok helyre elvitt, sok mindent láthattam neki köszönhetően. Bár azt nem mondom, hogy a többi turistának esetleg lakónak annyira izgalmas lett volna, mivel mindig a nevetésemtől visszhangzott minden. Mondtam már, hogy Matt mellett nem lehet normálisan viselkedni?

Tényleg jól éreztem magam, azonban talán egy picit vártam már, hogy visszaérjünk. Matt megbeszélte Niallel, hogy elmennek valami étterembe, ami az ír fiú szerint zseniális, Matt meg nem hagyhatta ki a meghívást az ő elmondása szerint. Szóval a két nagy evős egymásra talált. 

Ami az én programomat illeti, nem volt. De szinte biztos voltam benne, hogy valakivel összefutok. Reméltem, hogy vele futok össze. Úgyhogy csak céltalanul kezdtem el ténferegni a hotelban. De nem találkoztam senkivel.

Végső unalmamban csak kimentem az óceánhoz, és leültem a homokba. A telefonomat a kezembe fogva forgattam és gondolkoztam. Nem tudtam, hogy most keressem meg Harryt vagy micsoda. Tegnap nem beszéltünk meg semmit, ma pedig nem keresett. Nem igazán törődtem vele, hiszen délben Mattel voltam. De most már így délután igazán mutathatna egy kis életjelet vagy valamit.

- Na, ki vagyok? - tette hirtelen a szemeim elé valaki a kezét. Hatalmas mosolyra húzódott a szám, a szívemet pedig melegség öntötte el. 

- Ööö, várj! Mindjárt kitalálom! Hm... Niall? Liam? Vagy Louis? Esetleg Zayn? - kérdeztem tőle, miközben megfordultam a homokban. Komolyan nézett rám, mert én is rá. - Ó, Harry... Nem gondoltam volna. - mondtam neki, majd pár pillanat múlva elvigyorodtam. Nem bírtam tovább nézni az arcán azt a fintort.

- Nem ismersz meg? - húzta fel a szemöldökét, a szemében pedig játékos fény csillant.

- Miért? Meg kéne? - néztem rá ártatlanul. Hihetetlen nevetés tört ki belőle.

- Igen, kéne. - válaszolta, majd lehuppant mellém a homokba.

- Bocsi, nem szoktam emlékezni az elveszett emberekre. - néztem rá halvány mosollyal.

- Oké, ez jogos lenne, ha nem kerestelek volna annyit délben. - nézett rám.

- Délben? Akkor pont nem voltam itt. Mattel elmentünk várost nézni. - rántottam meg a vállam. - De hol kerestél?

- Hát úgy szimplán mindenhol. Vagy tízezerszer végig jártam a hotelt, és egyszer még a lakosztályodhoz is felmentem. - nevetett.

- Honnan tudtad a lakosztályom számát? - húztam fel a szemöldököm kíváncsian.

- Ma pont egy kedves, aranyos fiatal szöszke lány van a pultnál... Csak rá kellett néznem és azonnal kiadta a szobaszámot. - rántotta meg a vállát lazán.

- Kedves, aranyos szöszke lány, Harry? - kérdeztem tőle, miközben hihetetlen tekintettel néztem rá.

- Nem az esetem. - jelentette ki, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne. - Nekem sokkal jobban bejönnek a barna hajú, kék szemű nagy szájú lányok. - mosolyodott el féloldalasan.

- Ó, ezt jó tudni. - bólintottam komolyan, mire felnevetett és közelebb hajolva hozzám megcsókolt. Azonnal viszonoztam a csókját.

- Egyébként találkoztam a nővéreddel. - mondta, mikor elhajolt tőlem.

- Igazán? - szaladt fel a szemöldököm az égig. Kicsit megijedtem, mert ugyan tudta, hogy van még egy nővérem, azt nem, hogy modellkedik. Ahogy azt sem, hogy én is modell lennék vagy mi. Nem tudtam, hogy mennyire bonyolódtak beszélgetésbe, és mennyi dolgot mondott el neki Anne.

- Igen. Őszintén szólva ami egyezik bennetek csupán annyi, hogy mind a kettőtöknek kék a szeme. - mondta kicsit félve attól, hogy majd megsértődök, mert ilyet mondott a testvéremre.

- Körülbelül. - bólintottam egyet értve vele.

- Amúgy nem is tudtam, hogy Miranda a barátnője. - mondta miközben a homokkal játszott.

- Ott volt ő is? - kérdeztem. Nem válaszolt csak bólintott. - Reggel én is összefutottam vele, sajnos. Azt kérdezte, hogy te hol vagy, mert megígérted neki, hogy ma elviszed étterembe. - néztem a szemébe. Vártam, hogy erre mit reagál. Ugyan én eddig nem gondolkoztam olyanon, hogy esetleg ez igaz lenne, biztos voltam benne, hogy csak hazudik.

- Mi? - kérdezte tőlem, mintha én ezt csak kitaláltam volna.

- Miért tőlem kérdezed? Nem én mondtam, hanem ő. - rántottam meg a vállam. 

- Oké, szerintem ezt a lányt inkább hanyagoljuk. Csupán annyi mondandóm van róla, hogy semmi nem volt közöttünk. - mondta komolyan.

- Akkor miért nyaltátok egymást múltkor? - kérdeztem szimplán kíváncsiságból.

- Csak féltékennyé akartalak tenni, megnézni, hogy mit csinálsz akkor, ha én más lánnyal vagyok. - mosolyodott el szívdöglesztően, majd közelebb hajolt hozzám megint.

- És, mire jutottál? - kérdeztem tőle halkan, közben pedig a szemébe néztem egyfolytában.

- Arra, hogy eléggé szarul álcázod a féltékenységedet. Ráadásul azzal a csókkal teljesen elárultad magad. És hidd el, mindenki számára. - mosolygott még mindig. A következő pillanatban éreztem, hogy elvörösödök. Ritka pillanatok egyike volt, hiszen engem nem volt könnyű zavarba hozni, sőt, Matt szerint egyenesen kihívás. De neki sikerült, pedig szinte még alig ismer. - Jól áll a piros, édes. - kuncogott, majd ismét megcsókolt. Már megint olyan boldognak éreztem magam. Mintha nem is a földön lennék, hanem valahol teljesen máshol. Úgy éreztem, hogy végre valaki megért, pedig még nem is ismer igazán. Azt akartam, hogy álljon meg az idő, és örökkön örökké legyünk itt ebben a hotelban gondtalanul a többiekkel.
- Lehet egy kérdésem? - kérdezte, mikor lihegve elhajolt tőlem.
- Persze. - bólintottam egy gyengéd mosollyal az arcomon.
- Miért hazudtál nekem arról, hogy Mattel vagy együtt? - kérdezte, miközben végig simított az arcomon. Nem lepett meg a kérdésével. Biztos voltam benne, hogy megfogja kérdezni tőlem, csak azt nem tudtam még, hogy hogyan magyarázom meg neki ezt az egészet.
- Ez bonyolult... - sóhajtottam, majd lehajtottam a fejem. Harry hosszasan kifújta a levegőt, majd az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Határozott volt velem, mégis gyengéd.
- Serena, nem értem miért nem akarsz nekem elmondani magadról semmit. Ha valamit tudok is rólad, azt is harapófogóval szedtem ki belőled. Értelek, hogy félsz megbízni valakiben. De mennyit kell még bizonyítanom azért, hogy megértsd, bennem bízhatsz? - kérdezte, közben pedig próbálta velem felvenni a szemkontaktust, mert eddig ügyesen kikerültem. Nagyot sóhajtottam, majd erőt véve magamon belenéztem a szemébe, amibe azonnal elvesztem. Gondolkozni akartam, hogy itt-e az idő, hogy elmondjam én voltam az a lány az álarcos buliból. De keresztbe húzta a számításaimat, és teljesen leblokkoltam. - Hm? - kérdezte mosolyogva, mivel látta, hogy teljesen leblokkoltam.
- Megbízom benned, hidd el! - kezdtem hosszú percek után. - Csak vannak dolgok, amiknek meg van az idejük, hogy mikor mondjam el... Biztos lehetsz benne, hogy idővel minden világossá fog válni a számodra. - bólintottam, megerősítve magamban is az előbb elhangzottakat.
- Rendben. - ölelt végül magához. Hálás voltam érte, hogy nem erősködik, hogy látja úgyse mondom el neki most, mert vagyok olyan makacs. Abban pedig biztos voltam, hogy mindig kíváncsian fogja várni a kérdésekre a választ, amit lehet, hogy holnap, lehet holnapután, de az is lehet, hogy csak sok-sok nap után fog megkapni.

18. fejezet

Sziasztok! Késő este, de itt lenne a következő rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket! xx

"Minden pillanatban, amit veled töltök, azt kívánom: bárcsak megállna az idő."

Csalódott voltam magam, mert nem történt semmi. Jó, persze, nem vártam világot megváltó dolgot, de legalább valami jelet, hogy ez több. De Harry úgy tett, mintha minden annyira rendben lenne így. De ez nagyon nincs így, hiszen tegnap este megcsókolt! El kellene magyaráznia, hogy az mit jelentett neki, hogy komolyan gondolta-e. De talán ami a legfontosabb nekem is el kéne magyaráznom magamnak, hogy mit is akarok. Egyáltalán mit is vártam ettől az egésztől. Hogy mit érzek...
Csak ez nem olyan egyszerű. Az hülyén hangzana ha azt mondanám, hogy érdekel mi van vele? Ha azt, hogy vonzódom hozzá? Pedig ez így van, ennyi ismeretség után. És ami a legrémisztőbb mindenben az az, hogy nem sokára hazamegyek New Yorkba, ő pedig visszamegy Londonba vagy tudom is én hova. Valószínűleg soha a büdös életben nem látom többé. Ha valamit tudni fogok róla, az mind a szennylapokból lesz, aminek a fele nem is igaz.
Legszívesebben elnyomtam volna magamban az érzéseket. Egy gombbal kikapcsoltam volna, hogy érzéstelenné váljak. Talán az lenne a legkönnyebb. De túl szép lenne az élet, ha ez ilyen könnyű lenne. Ahhoz, hogy esetleg ez bekövetkezzen, szenvednie kell az embernek.
Miközben készülődtem az esti buliba, röviden elterveztem, hogy mihez fogok kezdeni. Teljesen egyszerű volt a programom; leiszom magam a sárgaföldig. Az sem fog érdekelni, ha lejáratom magam, ha csalódnak bennem. Ez is én vagyok, hozzám tartozik.
Nem gondolkoztam sokat azon, hogy mit vegyek fel, előre elterveztem már, hogy az egyik kedvenc ruhámat veszem fel. Egy nyári ruha, aminek a szoknya része magasított és világos türkiz színű, a felső része pedig fehér csipke anyagból van és pánt nélküli. A két részét pedig egy fekete szegecses öv választja el.

Ugyan a megszokott stílusomtól eltérő, mert én inkább a sötét színeket tolerálom, de ebbe a ruhába első pillanatban beleszerettem. Kivasaltam hozzá a hajam, ami így jóval a mellem alá ért. Feldobtam magamra egy leheletnyi sminket, ami ilyen 'bulizós' smink. Felvettem hozzá a magassarkúm és a nyakamba aggattam egy nyakláncot is. Elégedett voltam a végeredménnyel, bár kicsit virítottam a világos színektől. Elővettem a táskámból a telefonom és felmentem Twittere. Megnéztem, hogy mi a helyzet rajta, de mivel nem találtam semmi izgalmasat inkább eltettem. Ugyan nagy erő kellett hozzá, de egyszer sem néztem meg Harry oldalát. Pedig kíváncsi voltam rá nagyon. Inkább előhalásztam a parfümöm és befújtam magam vele. Gyorsan végig néztem magamon a tükörben még egyszer, amikor Matt lépett be a szobába. Azonnal felé fordultam egy nagy mosollyal az arcomon. 

- Többször kéne ilyen színt hordanod! Gyönyörű vagy benne! - mosolyodott el lágyan. 

- Köszönöm. - mondtam neki halkan, majd elindultam felé. Mint mindig, most is szívdöglesztő volt. Sötét barna ülepes farmer viselt egy fehér pólóval és szintén fehér Converse cipővel. A haja tökéletesen fel volt zselézve, a karján pedig volt pár karkötő, köztük az egyik, amit tőlem kapott még szülinapjára. Biztos voltam benne, hogy nem egy lány fog utána fordulni, hiszen nem akármilyen fiú. 

- Gyere, menjünk! - intett, hogy induljunk. Mosolyogva mellé léptem, és figyeltem, ahogyan átdobja a vállamon a kezét. Már megszoktam, hiszen mindig így megyünk. Sőt, van amikor egymás kezét fogva, mert nekünk így esik jól. Néha hülyének néznek, mert hangosan nevetek a viccein, miközben ő ezt csak mosolyogva figyeli. Máskor pedig ha fáradt vagyok egészen egyszerű a hátára kap és úgy megyünk végig New York utcáin. Sokszor furcsán néznek minket az emberek, nem értik miért viselkedünk így, pedig a válasz egészen egyszerű; boldogok vagyunk.

- És meddig vagy hajlandó bulizni? Éjfélig? Reggelig? - kérdeztem felnézve rá.

- Ser, tudod, hogy ez mindig csak jön. Ha jó a buli akkor reggelig vagy tovább is, ha nem, akkor csak leiszom magam és már megyek is haza. - halkan felnevettem. 

- Szóval akkor a szokásos? - kérdeztem tőle vigyorogva. Ő is elmosolyodott és bólintott egy nagyot. Közben pedig megérkeztünk a bár elé ahol minden buli szokott lenni. Lent van a hotel alagsorában, ezért a lakókat nem zavarja, viszont a fiatalabb vendégek is jól érezhetik magukat. Praktikus megoldás. 

- És neked mik a terveid? - kérdezte miközben beléptünk a teremben ahol fél homály volt és azonnal megcsapott a cigi füst illata ami az alkoholéval keveredett. 

- Az, hogy jól érezzem magam. - válaszoltam a szám sarkában megbújó mosollyal az arcomon.

- Szóval leiszod magad. Jó tudni, legalább tudom nem szabad nagyon elengedjelek. Nem szeretném ha megint valami idegen ágyában kötnél ki mint már nem egyszer. - szorongatott magához.

- Ne aggódj miattam! - nevettem fel, majd kiszakadva az öleléséből a pulthoz siettem és kértem magamnak valamilyen koktélt. Utána még egyet és még egyet. Egyedül ültem, mert Matt szokásához híven elvegyült a tömegben. 

- Szabad ez a hely? - kérdezte mögülem egy hang. Még a hangzavarban, a bömbölő zenében is megismertem a hangját.

- Attól függ, hogy kinek. - válaszoltam neki felé fordulva. Az arcán egy féloldalas mosoly jelent meg, majd leült a mellettem lévő üres székre. 

- Miért vagy egyedül? - nézett felém, mikor kért magának italt. 

- Matt elvegyült, én pedig még próbálom felvenni a buli ritmusát. - rántottam meg a vállam és kiittam a koktélom utolsó kortyát. - És te, hogy hogy nem Mirandával vagy? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.

- Miért kéne vele lennem? - kérdezte mintha ez természetes lenne.

- Tegnap este nagyon megértettétek egymást. - mondtam neki gúnyos mosollyal az arcomon. 

- Talán, de közöltem vele, hogy én nem akarok tőle semmit. Engem más érdekel. - közölte rezzenéstelen arccal, végig a szemembe nézve.

- És szabad tudnom ki az? - kérdeztem tőle, közben végig tartottam vele a szemkontaktust. 

- Tudod ki az. - válaszolta és beleivott a frissen kihozott italába. Felhúztam a szemöldököm, és kértem egy újabb koktélt a pincértől. 

- Lehetne egy kérdésem? - kérdeztem, mert már percek óta beállt közöttünk a csend.

- Persze. - válaszolta és érdeklődően felém fordult.

- Ha érdekel valaki, akkor miért nem vagy vele egyértelmű? Miért nem mondod el neki, miért viselkedsz így vele? Ha megcsókolod, miért vagy közömbös vele másnap? És a legfontosabb; miért játszol vele? - hajoltam egészen közel hozzá. Kérdőn néztem a szemébe, vártam, hogy csak egyre is adjon értelmes választ.

- Nem szoktam senkivel játszani. - jelentette ki elsőként. - És hogy miért nem vagyok egyértelmű? Mert nem ismerlek. Nem árulsz el magadról semmit, csak rébuszokban beszélsz. Nem tudok leszűrni rólad jóformán semmit, csak azt, hogy megőrjítesz. A magabiztosságod, a stílusod, a pimaszságod... Őszintén nem láttam még hozzád fogható lányt. - válaszolta, majd közelebb hajolt hozzám. Az ajkaink már súrolták egymást. Akaratlanul is gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Nem akartam megcsókolni, pedig szinte már fojtogatott az érzés annyira kívántam. Azt akartam, hogy ő tegye meg az első lépést. 

- Nem árulok el magamról sok mindent, igen. De nem tudhatod, hogy miért. - válaszoltam neki suttogva. Felnéztem a szemeibe. Látszólag azon gondolkozott, hogy mit csináljon. Tekintete oda-vissza járt a számról a szemeimre. Végül úgy döntött nem vár tovább, és megcsókolt, úgy, ahogy még soha senki. Legszívesebben ott, abban a pillanatban megállítottam volna az időt és úgy maradtam volna. A szívemben melegséget éreztem, mintha egy pici üresség betelítődött volna. De sajnos véget ért, mert elfogyott mind kettőnknek a levegője. Homlokát az enyémnek támasztotta, és onnan kémlelte az arcom. Mosolyogva ránéztem. Egy szó nélkül felállt, és odalépett közvetlenül mellém. 

- Akkor... - kezdtem volna valamit mondani, de magam sem tudom, hogy mit. Egyszerűen csak kicsattantam az örömtől.

- Akkor. - válaszolta mosolyogva. Az arcomon a mosoly még nagyobb lett és az arcomat a vállába fúrtam. Nem tudtam, hogy most mi van közöttünk. De nem is igazán érdekelt. Csupán kiakartam használni azt az időt, amit vele tölthetek. Tudtam, hogy nem sok, de minden percét kiakartam élvezni. 

17. fejezet

Sziasztok! Most itt lenne gyorsan a következő fejezet, ami remélem tetszeni fog nektek! Köszönöm szépen a kommentátorokat, nagyon jól esnek, tényleg! Jó olvasást a fejezethez, és ne feledjétek, holnap új rész!! xx

"Mindig elfog a világ legjobb érzése, amikor köszönsz nekem vagy rám mosolyogsz. Mert lehet, hogy csak egy másodpercre, de rám gondolsz."

Vannak olyan dolgok, amiket nem értesz. Nem értesz, de nem is akarod tudni, egyszerűen csak örülsz, hogy így történt. Ugyan egész este azon rágódtam, hogy mi volt az a csók. Ennyire átlátszó lettem volna? Ennyire látszódott, hogy nincs közöttem semmi Mattel? Rájött volna, hogy hazudtam?
Kérdések ezrei kavarogtak a fejemben, de hiába törtem az agyam, nem jutottam semmire. Végül pedig arra döntöttem, hogy nem fogok ezen rágódni, majd a viselkedéséből meglátok mindent. Úgy állok majd én is hozzá a dologhoz, ahogy ő. Akár hogy is.
Ugyan semmi pénzért sem vallottam be, de nagyon izgultam, hogy mi lesz ebből az egészből. Talán ezért is gondolkoztam ennyit az aznapi ruhámon, talán ezért álltam a szokottnál többet a tükör előtt. A telefonomon legalább ezerszer megnéztem a Twitter fiókját arra várva, hogy posztol valamit, amiből bármire is következtethetek. Végül pedig rájöttem, hogy ez nem is én vagyok. Sose viselkedtem ilyen módon, ilyen kislányosan. Nem szabad reménykednem benne, hiszen ő is egy férfi, ő is ugyanúgy csalódást okozhat nekem, mint bárki. Így hát elnyomva az érzelmeimet, mindenféle dekoltázsos, feszülős, csili-vilis ruha helyett egy teljesen egyszerű farmersortot egy fekete-fehér csíkos pólóval vettem fel, amit beletűrtem a nadrágba.

A hajamba beleraktam a napszemüvegem, ezzel a szemembe lógó tincseket hátra tűrve. Nem foglalkoztam egyáltalán magammal, még sminket sem raktam fel, a hajamra is egy pillanatot szántam csupán. Nem akartam úgy kinézni, mint amilyen valójában belül voltam. Egy tini lány.

Felvettem a fehér Converse cipőmet és a telefonommal a kezemben átsétáltam Matthez. Ugyan a nappaliban összefutottam a nővéremmel, aki mint mindig, most is tökéletesen nézett ki, de csak intettem neki, mert mégis rokonok vagyunk. De semmi több. 

Lassan átbaktattam a legjobb barátom és a bátyám szobájába. Kicsit sem lepett meg, hogy még mind a ketten aludtak. Kötelességem volt, hogy mind a kettejüket felébresszem. Ha nem tenném ezt meg minden ilyen alkalommal, nem lennék se jó testvér, se jó barát.

Úgy döntöttem, hogy most a Mattet részesítem előnyben, hiszen mindig ő a második. Csendesen besurrantam a szobájába. A nagy francia ágyában szétterülve feküdt, szó szerint, a szája pedig nyitva volt, néha hortyogó hangokat kiadva. Elég vicces látványa volt, nem hagyhattam ki, hogy ne fényképezzem le. Ha gonosz lettem volna, azonnal posztolom Twitteren, de mivel kedves vagyok, előbb felébresztettem. Ugyan kissé unalmas már a jó régi ráugrok ordítva trükk, imádom nézni ahogy ijedt arccal rám néz Matt. Felülmúlhatatlan érzés.

Vártam még pár percet, mert jó volt nézni a békésen szunyókáló Mattet, aki az igazak álmát alussza még, mit sem sejtve arról, hogy hamarosan valaki egy idióta módjára rá fog ugrani. Azonban pár pillanat múlva ő is rájött, túl szép lett volna ha az egyik reggel végre délig aludhatna. 

- Ser! - üvöltött rám mérgesen, mikor észbe kapott a pillanatnyi sokkból amit okoztam neki. 

- Szép jó reggelt neked! Hát nem gyönyörű ez a mai nap?! - vigyorogtam rá, miközben rajta ültem. Szem forgatva felül, aminek a következtében én leestem az ágyról. - Na! - szóltam neki mérgesen, miközben feltápászkodtam. 

- Egy kicsi részt visszakaptál az ébresztésből. - vigyorodott el gonoszul. Mérgesen ránéztem, majd az ajtó felé indultam. - Most meg hova mész? - kérdezte még mielőtt kimehettem volna az ajtón. 

- Megyek felébresztem Ericet, miért? - fordultam vissza felé felhúzott szemöldökkel.

- Szóval... - állt fel az ágyból, és egy szál alsógatyában lassan elkezdett felém lépkedni. - Ericet még nem keltetted fel? - állt meg előttem. 

- Igen, azt. - bólintottam egy jó nagyot.

- De hát mindig én vagyok az első... - nézett rám féloldalasan. 

- Gondoltam most megfordítom a sorrendet. Kell a változatosság. - rántottam meg a vállam.

- Igen, kell. Viszont az kizárt, hogy felébreszd ilyen aljas módon Ericet! Én azt nem hagyom! - villám sebességgel kifutott mellettem az ajtón. Azonnal reagáltam és utána futottam, viszont az kizárt volt, hogy utol érjem. Gyors volt. Amikor pedig beértem a bátyám szobájába, nagyokat pislogva nézett rám a takarója alól, mellette pedig Matt állt, aki gonosz vigyorral az arcán magyarázott neki valamit.

- Szerencséd van, ezt most megúsztad! - néztem komolyan Ericre, aki nem úgy nézett ki, mint aki még fel sem fogta mi történik körülötte. 

- Ser, nem hiszem el, hogy ilyen amatőr hibát követsz el. - indult utánam Matt, amikor kimentem a szobából.

- Tudom! Nem is értem, hogy nem gondoltam erre a lehetőségre, hogy te majd felébreszted helyettem! Hiszen ez olyan egyértelmű! - mondtam neki cinikusan.

- Cinizmus? - nézett rám visszafojtott mosollyal Matt. Lassan elmosolyodtam, majd aprót bólintottam. Csendben mentünk be Matt szobájába, majd egyszerre dobtuk le magunkat az ágyára. Bebújtam a takaró alá, és onnan figyeltem, ahogy a telefonját nyomkodva ledől mellém. Közelebb fészkeltem magam hozzá, hogy megtudjam nézni, hogy mit csinál. Épp a hotel holnapját nézte és nagyon olvasott rajta valamit.

- Mi ez? - néztem rá egy pillanatra, majd én is olvasni kezdtem. Egy program leírás volt rajta, a dátumokból ítélve az egész nyári.

- Azt nézem, hogy ma este lesz-e valami buli vagy ilyesmi... - húzta össze a szemöldökét.

- És? - kérdeztem kíváncsian. 

- Lesz hát! Valami ördögök és angyalok buli... - nézett rám furán. Csak megvontam a vállam.

- Mindegy hogy milyen, elmegyünk! - jelentettem ki.

- Ezt szeretem benned! - ölelt magához félkarral. Halványan elmosolyodtam, és újra csak szembesültem azzal, hogy mennyire szeretem Mattet. Egyszerűen annyira megértjük és ismerjük egymást. Nem túlzok ha azt mondom, hogy ketten vagyunk egy egészek. És nem azért, mert szerelmesek vagyunk vagy ilyesmi. Szó sincs erről, mert mi barátok vagyunk. Egymás legjobb barátjai, sőt egymás testvérei! Nem is tudom mihez kezdenék, ha nem lenne nekem. Sokak szerint megrontott, nincsen rám jó hatással. Vegyük csak példának a szüleimet. Azonban azt senki sem látja, hogy mi milyenek vagyunk valójában. Lelki társak, vagy hogy mondják. 

- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte, ezzel megzavarva a gondolkozásomban.

- Inkább azt mondom, hogy semmin, mert ha elmondanám, akkor egy: kinevetnél, kettő: őrült nyálasan hangzana. - néztem rá komolyan. Egy pillanatig furcsán nézett rám, majd elmosolyodott.

- Ugyan, engem már semmi sem lep meg. Nem akarod tudni, hogy milyenek mondasz vad idegeneknek ha nagyon berúgsz... - nevetve legyintett, majd várakozóan rám nézett.

- Jó, elmondom. De ne nevess! - emeltem fel a mutatóujjam. - Csak azon töprengtem el, hogy mennyire fontos vagy nekem. - rántottam meg a vállam. Pár pillanatig Matt csak nézett rám. Komoly volt az arca, talán még fel sem fogta akkor azt, amit mondtam neki.

- Ezt mond el még egyszer! Felveszem videóra, mert ha bárkinek is elmondom, nem fogja elhinni! - vigyorgott rám és már készítette volna elő a telefonját, amikor a kezére tettem a kezem, jelezve, hogy azt megnézheti én mikor mondom el ezt neki újra. 

- Tudtam, hogy valahogy így fogsz reagálni rá! Olyan komolytalan vagy! - tetettem a sértődöttet. Tudtam, hogy ezzel megtöröm a nagyfiús álcáját, és elmondja őszintén mit gondol igazából. 

- Tudod Ser, hogy nem úgy gondoltam amit mondtam, csak vicceltem! Hogy őszinte legyek, te is nagyon fontos vagy nekem... Mondjuk ha nem lennél az, nem lennék veled a nap 24 órájában. Olyan vagy nekem, mintha a kishúgom lennél, és nem is tudod milyen rossz nézni ahogy egy csávó végig néz rajtad! Olyankor legszívesebben bezárnálak egy vasládába, hogy senki se nyúljon hozzád. Annyira féltelek attól, hogy csalódnod kell... - nézett rám őszintén. Megszeppenve néztem rá. Tudtam, hogy őszinte lesz hozzám, de arra nem gondoltam, hogy ennyire kiönti nekem a lelkét. Legjobbnál is legjobb barátok vagyunk egymásnak, viszont van, amit nem kötünk a másik orrára, és van, amit anélkül tudunk hogy bármelyikünk is elmondaná. Azt hiszem ez egy ilyen telepatikus dolog.

Feleszméltem a sok gondolat közül, és a szemébe néztem. Várakozóan nézett rám, kicsit frusztrálta, hogy már egy ideje nem reagálok semmit. Egy darabig kerestem magamban a szavakat, hogy mit mondjak neki erre. Végül csak úgy cselekedtem, ahogy azt a szívem diktálta. Jó szorosan magamhoz öleltem, jó hosszú ideig. Mielőtt pedig elengedtem volna, halkan a fülébe súgtam:

- Köszönöm, hogy elmondtad! Nem tudod ez mennyit jelent nekem...

~*~

Idegesen néztem a felénk haladó két fiút. Louis és Harry nagy vigyorral az arcán jött felénk, én pedig segítség kérően néztem Matt felé, aki nyugtatón nézett rám. Azonban ez ebben a helyzetben egyáltalán nem segített. Ő is tudja pontosan, hogy mi történt tegnap este a parton. Tudja, hogy tehetetlennek érzem magam, mert nem tudom, hogy az ott mit jelentett. Egyáltalán jelentett-e valamit...
- Sziasztok! - állt meg előttünk közvetlenül Louis. - Mi járatban erre? - kérdezte a már megszokott kérdést, ami itt viszont elég hülyén jött ki, hiszen egy hotelban vagyunk, ahol lakunk.
- Itt lakunk... - néztem rá furcsán. Hasonlóképpen tett Matt is, ennek következtében Louis oda-vissza nézett rajtunk.
- Miért ne tehetném fel ezt a kérdést?! - csattant fel pár perces oda-vissza nézelődés után. - Ez egy kedves kérdés volt, amire kedvesen kellene válaszolnotok, nem így... - mutatott maga elé.
- Serenától mégis mit vársz? - kérdezte pimasz mosollyal az arcán Harry. Félve ránéztem, de nem láttam semmi különöset rajta. Olyan volt, mint szokott. Ez pedig felidegesített. Mérgesen ránéztem, már épp mondani akartam neki valami csípőset, amikor Matt közbe szólt. Tudta, hogy ezután mi fog következni, annak érdekében, hogy megvédjen attól, hogy később megbánjam azt amit mondok, inkább közbe szólt.
- Képzeljétek, lesz az este egy buli lent. Jöttök? - nézett a fiúkra, akiknek rögtön felcsillant a szeme a buli szóra.
- Milyen, hol, mikor? - hadarta el a kérdéseket Louis egy szuszra.
- Ma este, a szokott helyen... - válaszolta meg először az utóbb elhangzott kérdéseket, közben pedig furán nézett Louisra, hiszen ezek egyértelmű dolgok. - Az oldalon pedig azt írták, hogy ördögök és angyalok buli lesz. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, de mi már megbeszéltük Serrel, hogy megyünk. Ha van kedvetek gyertek ti is! - mondta Matt, közben pedig kalimpált. Értetlenül néztem rá, nem magyarázott olyan dolgot, hogy kalimpálnia kellene.
- Biztos lehetsz benne, hogy ott leszünk! - válaszolta Louis.
- És ebben mindenki benne van, vagy csak te gondolod így? - húztam fel a szemöldököm.
- Hidd el, bárkit meggyőzök bármiről. - jelentette ki nagyképűen.
- Azt megnézném! - néztem rá visszafojtott mosollyal. Jól kihúztam magam, hogy én is olyan nagyképűnek tűnjek, mint ahogyan ő mondta.
- Amúgy most ettől a ki győz meg kit dologtól eltekintve, milyen lehet ez az ördögök és angyalok buli? - kérdezte Matt. Szerintem amióta ezt elolvasta, kisebb nagyobb megszakításokkal egyfolytában ezen gondolkozik.
- Lehet, hogy ilyen öltözz be stílusú dolog lesz, nem? - kérdezte Louis.
- Hát, valakinek be sem kell öltöznie... - nézett rám Harry azonnal. Egyből vettem a célzást, és szúrosan visszanéztem rá. Hosszú percekig néztünk egymással farkas szemet. Végül a többiek unták meg, és közölték velünk, hogy erre nincs idő. Egy rövid búcsúzkodás után aztán külön utakra tértünk, azonban még mielőtt elmentünk volna Harry mellé léptem.
- Ki játszik kivel? - kérdeztem tőle, ügyelve arra, hogy senki se hallja meg, csak ő. Rám nézett nagy zöld szemeivel, azonban még mielőtt reagálhatott volna, Matt után siettem. A vállam fölött vetettem még egy pillantást rá. Ott állt, utánam nézve, közben mellette Louis magyarázott valamit. Örültem neki, hogy megleptem ezzel a kérdéssel.

16. fejezet

Sziasztok! Itt lenne a szerdai rész, igaz kissé későn. De hát még szerda van! ;) A következő rész előre láthatólag szombaton, VAGY pénteken érkezik! Jó olvasást! xx

"Minden lánynak kell egy fiúbarát, aki eljátssza, hogy a pasija, ha szükség van rá. Aki tanácsot ad, hogy ne égesse le magát még jobban, aki elmondja, hogy gyönyörű vagy, és tudod hogy neki legalább fiúszeme van. És akivel talán kölcsönösen tudjátok, hogy több ez, mint barátság, de ezen az ötleten csak nevettek.. mert csak barátok vagytok!"

Az érzések furcsák. Néha fogalmunk sincs arról, hogy miért vagyunk boldogok, szomorúak vagy éppen féltékenyek. Fogalmam sincs arról, hogy miért nem tetszik az, hogy Harryhez egy másik lány bújik. Egyfolytában beugrik egy kép, hogy én is ölelhetném. Nekem az ég világon semmi közöm nincs Harryhez! Hidegen kéne hagynia az egésznek, de nem tudok nem odanézni rájuk. De mind hiába, én csesztem el az egészet úgy ahogy van. 

- Nem akarok visszamenni. -jelentettem ki Mattnek, aki már épp indulni készült volna visszaülni a többiekhez. Kérdőn rám nézett, mire én csak a pultnak dőlve beleittam a vodka-narancsomba.

- Ser, miért nem? Most komolyan foglalkozol velük? Egyáltalán nem értelek téged. Eddig azt mondtad nekem, hogy nem érdekel Harry, de most azért féltékeny vagy arra a lányra! - borult ki azt hiszem egy kicsit Matt. Lelkiismeret furdalásom lett egy pillanatra, mert az összes gondomat rázúdítottam. Mindig. Ő pedig mindig csak hallgatott és hallgatott. Ráadásul kész volt segíteni amikor egy oltári nagy hülyeséget csináltam. Teljesen megértettem.

- Fogalmam sincs Matt, hogy mi van velem! Fogalmam sincs arról, hogy miért érdekel, hogy ott van mellette az a liba! Fogalmam sincs, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen! Egy roncs vagyok, aki azt próbálja mutatni, hogy milyen nagy lány! - borultam ki teljesen. Nem értettem semmit. Soha nem volt még ilyen érzésem. Nem tudtam hogyan kell kezelni, hogy kell elnyomni. 

- Ser, ne mondj ilyeneket! - ölelt magához Matt. Fejemet a mellkasának nyomtam, és próbáltam lenyugtatni magam. - Mondjak neked valamit? Sosem találkoztam még hozzád hasonló lánnyal. Te olyan más vagy, olyan... olyan különleges. Minden fiú szeretné, ha te lennél a barátnője. Mert te nem csak gyönyörű vagy, de okos, erős és laza is. - mondta, miközben a hajamat birizgálgatta. Lenyugodtam némileg a szavaitól. Jól esett, hogy ő mondja ezt nekem, akivel jóformán az egész életemet leélem. Talán neki számított mindig is a legjobban a véleménye számomra. 

- Tényleg így gondolod? - néztem fel rá. az államat megtámasztottam a mellkasán, így pontosan láttam.

- Ha valaki megismer, mindenki így gondolja. Csak az a baj, hogy nem engeded meg az embereknek, hogy megismerjék milyen csodás vagy. - mosolyodott el lágyan. 

- Köszönöm Matt! - suttogtam halkan, majd nyomtam az arcára egy puszit. - De most mit csináljak? Csak üljek le oda, és nézzek magam elé? Az nem én lennék! - ráztam meg a fejem tanácstalanul.

- Ser, csak add magad! Most mondanám, hogy mindenről mond el a véleményed, de azt hiszem ezt nem kell mondanom. - nevetett fel halkan.

- Ez eddig oké, de onnantól nem tudom a forgatókönyvet, hogy mondjuk az a liba hozzám szól. Mit csináljak? Annyira, de annyira rondának és szerencsétlennek érzem magam mellette, már csak azért is, mert Harryt nyalja egyfolytában. - fintorodtam el. 

- Ezt most fejezd be! Nem hiszem el, hogy a mindig magabiztos, határozott lány most vált át ilyen... ilyen... beszariba. - felnevettem egy pillanatra a kifejezésén. Tényleg beszari lennék?

- Nem tehetek róla. Most mondtam el, hogy nem értem magamat sem. - néztem rá, majd megrántottam a vállam.

- Rendben, akkor amikor ránézel arra a lányra, képzeld azt, hogy egy pelusban szaladgáló citrom. - bólintott egyet miközben kimondta. Ahogy meghallottam a szót, hangosan felnevettem.

- Pelusban szaladgáló citrom? Matt, ez meg honnan jött? - nevettem még mindig.

- Ez csak úgy randomban jött. - rántotta meg a vállát. - De nem is ez a lényeg! Szóval gondolj erre, és utána gondolj arra, hogy te sokkal jobb vagy nála! - húzta fel a szemöldökét.

- De ezt, hogy gondoljam? Az olyan, mintha nagyképű lennék. - vágtam értetlen fejet.

- Mert az is vagy! - vágta rá. 

- Igazán kedves vagy, eddig arról papoltál, hogy mennyire különleges vagyok, most meg azt mondod nagyképű vagyok. Köszi Matt, igazán kedves vagy. - néztem rá az egyik szemöldökömet felhúzva.

- Ser, ha most azt várod, hogy tovább istenesítselek, nem foglak. Egyszerűen csak csináld azt, amit mondtam. Közben pedig néha megpuszilhatsz vagy ilyesmi, hogy Harry is féltékeny legyen. - mosolyodott el féloldalasan. Felnevettem az utolsó mondatán. Jó ötlet volt, mi tagadás.
- Köszönöm Matt, hogy segítesz! Nagyon szeretlek! - nyomtam egy puszit az arcára, mire csak átkarolt, és így mentünk vissza a többiekhez.
- Na mi van, szerelmes pár? - villantott ránk egy nagy mosolyt Louis. Kicsit ledöbbentem a mondatán. - Már mindenki tudja, nem kell titkolnotok! - nagyobb bajt okoztam, mint amire számítottam. Nem gondolkoztam azon, hogy Harry biztos mindenkinek elmondja. Már csak az a kérdés, hogy azt is eldicsekedte-e, hogy megcsókolt.
- Szóval már mindenki tudja? - húztam fel a szemöldököm. Valami elképesztően vékony hangon szólaltam meg, ami nem volt megszokott tőlem.
- Igen. - bólintott mindenki egyszerre.
- Mondjuk azért személyesen is elmondhattátok volna, nem egy besúgótól szerettük volna megtudni. Bár, hogy őszinte legyek, végig látszódott, hogy több van közöttetek. - mosolyodott el Eleanor. Nem szóltam semmit, csak bólintottam egyet. Hogy érti, hogy látszódott, hogy több van közöttünk? De hisz mi csak barátok vagyunk!
- Hát jó lett volna... - szólt közbe talán először Harry. A tekintetével azonnal rám nézett, és várta, hogy mit reagálok.
- Nem akartuk az orrotokra kötni, mert még friss is, és nem is lenne jó, ha mondjuk Annehez eljutna. Ő biztos, hogy elfecsegné a szüleimnek. A szüleim meg nem szeretik Mattet. - nem érdekelt, hogy minden szavam hazugság. Az sem érdekelt, hogyha többet mondok el magamról, hogyha rájön, hogy én voltam az a lány. Felidegesített.
- Te Anne húga vagy? - húzta fel a szemöldökét a Harryt ölelgető liba.
- Igen, de már találkoztunk is, szívem. - néztem rá gúnyosan, mire csak sértetten, Harry nyakába fúrta a fejét.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte meglepődötten Harry.
- Az erős túlzás. A nővéremmel nagyon nagy barátnők lettek körülbelül 1 óra alatt. Volt szerencsém már találkozni vele, de úgy tűnik a túl sok minden van magáról az agyában, ezért elfelejtette. De ez normális, az ilyen buta lányok esetében ez így szokott lenni. - vigyorogtam a lányra, aki azonnal felkapta a fejét.
- Tudod ki a buta te ribanc! - vágta hozzám a szavakat, amik alapvetően sértők, de engem nem érdekelt. Az ilyesfajta sértések már rég leperegnek rólam.
- Te, drágám! - villantottam rá egy bűbájos mosolyt.
- Ezt szerintem fejezd be! - súgta halkan a fülembe Matt, mire csak kérdőn ránéztem. Nemrég még ő mondta, hogy csak legyek önmagam. Ez vagyok én, nem fogom eltitkolni a véleményem arról a libáról.
- Esetleg talán úgy kéne véleményt alkotnod az emberekről, hogy megismered őket. Nem gondolod? - kérdezte teljesen komolyan Harry. Legszívesebben felpofoztam volna, mert a cica lány mellé áll.
- De azt hiszem jobban tenném, mert akkor nem csalódnék az olyasfajta emberekben, mint te! - egy szó nélkül felálltam, és tovább sétáltam a pulthoz. A pincér sráctól kértem még egy vodka-narancsot. Leültem az egyik székre, és csak néztem magam elé.
- Valami nem stimmel. - ült le mellém valaki. Rögtön tudtam, hogy ki.
- Még szép, hogy nem stimmel! Annak a libának nem kéne itt lennie! - mutattam a lány irányába. Louis óvatosan elhúzta a kezem, hogy ne mutogassak.
- Én nem arra értettem. Szerintem te meg Matt nem is vagytok együtt. - mondta, miközben az arcomat fürkészte. A szemébe néztem, és megértettem, hogy nincs értelme tagadnom semmit. Kis gondolkozás után megráztam a fejem.
- Nem. - válaszoltam halkan.
- Akkor meg miért mondtad azt, hogy vele vagy együtt? Mert Harry megcsókolt? - kérdezte értetlenül.
- Te tudsz a csókról? - kérdeztem meglepődve.
- Harry a legjobb barátom, mindent elmond nekem. Ugyan a többiek nem tudják, de én igen. De most te jössz, miért mondtad azt? - húzta fel a szemöldökét, közben pedig elvette előlem az italomat.
- Évek óta egy burokban élek, érted? Senkivel sem voltam jóban, mert féltem, hogy újra kell csalódnom valaki olyanban, akit közel engedek magamhoz. Egyedül Matt és Eric tudott rólam mindent. Egyedül akkor voltam teljesen nyitott, amikor Mattel elmentem bulizni, mert mindig leittam magam nem kicsit. És akkor most jöttök ti, és olyan közvetlenek és kedvesek vagytok. Annyira megszerettelek titeket, holott még nem is tudok rólatok semmit, csak pár alap dolgot. És itt van Harry, aki annyira aranyos, hogy megállás nélkül kiakar rólam deríteni valamit. Ugyan nem ismerem, csak egy hete, de úgy érzem, hogy már mindent tud rólam, hogy már ismer. És amikor megcsókolt, megijedtem... megijedtem a közelségétől. Én nem akartam ezt hazudni, csak kicsúszott a számon. Én nem akartam, hogy ez legyen, ha tehetném, mindent megváltoztatnék! - mondtam Louisnak kétségbeesetten.
- És arra nem gondoltál, hogy elmond neki az igazat? - húzta fel a szemöldökét.
- Csináljak magamból teljes hülyét? Azt már nem! - ráztam a fejem hevesen.
- Miért éreztem, hogy ez lesz a válaszod? - kérdezte kissé felnevetve. Megrántottam a vállam.
- De most mit csináljak? Nem bírom elviselni azt a csajt! - néztem az irányába. Louis felnevetett.
- Nem csak te vagy ezzel így. Pont azt beszéltük a többiekkel, hogy Harry a féltékennyé akar tenni, akkor választhatott volna kevésbé idegesítő lányt. - ahogy befejezte a beszédét, kikerekedett szemekkel a szájához kapta a kezét.
- Szóval féltékennyé akar tenni? - húztam fel vigyorogva a szemöldököm. - Azt megnézheti! - felpattantam és még mielőtt visszamentem volna a többiekhez, elvettem Louistól az italomat, amit nem rég vett el tőlem. Egy szó nélkül lehuppantam Matt mellé. Közel hajoltam hozzá, és a fülébe kezdtem suttogni:
- Ne haragudj, de ezt most nagyon fontos! - értetlenül nézett rám, de én csak a számat az övére nyomtam, és megcsókoltam. Pár pillanatig a meglepődöttségtől nem reagált, de amikor felfogta, visszacsókolt.
Mikor elhúzódtam tőle, egyből Harry felé néztem, aki csak kikerekedett szemekkel nézett felém. Majd tekintetem Louis felé vándorolt, aki csak fejet csóválva ült vissza a helyére, Eleanor és Harry közé.

~*~

Hosszú időt töltöttünk lent a bárban, csak jól éreztük magunkat. Ugyan többet nem szóltam sem Harryhez, sem ahhoz a libához, sokszor találkozott a tekintetem a göndörével. Matt egy szó nélkül tűrte, hogy puszilgatom és ölelgetem. Jól esett, hogy mellettem áll ebben is. 

Jóval éjfél után indultunk el a lakosztályaink felé. Mivel még egyáltalán nem voltam álmos, célba vettem az óceán partot. Lehúztam a lábamról a sarut, a szoknyám hátsó, hosszú részét pedig a kezembe fogtam. Óvatosan bementem a vízbe bokáig, és csak néztem magam elé hosszú időn keresztül, egészen addig, amíg meg nem éreztem, hogy valaki hátulról megfogja a derekam.

- Milyen játékot játszol, Serena? - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg, ahogy megéreztem a leheletét a bőrömön. Szembe fordultam vele, és a szemébe néztem. Elvarázsolt pár perc alatt.

- Csak azt, amit te is. - mosolyodtam el. Az arcára nagy vigyor költözött, majd az arcomat kezdte el fürkészni. Tekintete néha a szememre, majd a számra tévedt, mintha engedélyt akart volna kérni. Nem csináltam semmit, egyszerűen csak élveztem a helyzetet, hogy végre teljesült a vágyam, hogy mellettem van, nem pedig azzal a lánnyal.

Végül tétován közelebb hajolt, majd ajkait óvatosan az enyémekre helyezte. Ajkai óvatosan elnyíltak, és megcsókolt. Visszacsókoltam, mert akartam, mert ezt szerettem volna. Most nem ijedtem meg, nem hajoltam el, nem hazudtam; egyszerűen élveztem a pillanatot. 

Szavazás 2

Sziasztok! Szóval az a helyzet állt elő, hogy lezárult a szavazás megint. Ezt fölényesen a szerda nyerte, ezért a következő dolog alakult ki: szerdán és szombaton ezentúl minden alakalommal lesz rész (persze ha valami programom van, másik nap pótolom)! És lehetséges, hogy lesz rész pénteken és hétfőn, de ezeken a napokon egyáltalán nem biztos! Attól fog függeni, hogy hogyan állok a következő fejezettel. Szóval heti két rész tuti biztos, utána pedig kiderül, hogy lesz-e 3 vagy 4... Időtől függ az egész.
Csak ennyit szerettem volna veletek közölni, rész szerdán fog érkezni VAGY holnap. ;) xx

15. fejezet

Sziasztok! Megint jó soká hoztam a részt... De mindegy is, hiszen jövőhéttől megváltozik a rendszer! ;)  Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon fárasztó az életem amióta a suli megkezdődött. Egyfolytában csak tanulok... De legalább némiképp van szabadidőm is. Egyébként ti hogyan álltok a 'bakancslistákkal'? Mert az én képzeletbelimre egyre több dolog kerül fel és fogalmam sincs, hogy ez jó-e. Talán túl álmodozó lennék? Fogalmam sincs. Na, de nem beszélek tovább! Jó olvasást a fejezethez! :) xx

Az élet változik. Lehet, hogy tegnap minden tökéletesnek indult, de aztán romba dől minden. Egyszer csak azt veszed észre, hogy a fiú mellett, akivel tegnap még te töltötted az egész napot, egy másik lány áll, aki akkor, ott sokkal szebbnek tűnik nálad. Az önbizalmad percek alatt romba dől, és legszívesebben kifutnál a világból. Azonban ezt nem szabad. Sokkal inkább fel kell venni a kesztyűt a másik lánnyal, megmutatni, hogy te igenis jobb vagy nála!

Nem tudtam eldönteni, mi fáj jobban, hogy Harry máris egy másik lánnyal az oldalán mutogatja a súlyzókat, vagy hogy az a lány a nővérem barátnője, Miranda. Kővé dermedve figyeltem, ahogy jókat nevetnek, hogy Miranda emelgeti a legkisebb súlyt. Furcsa volt látni, hisz tegnap még én álltam ott mellette, én nevettem vele. 

- Hé, Ser! Ne törődj vele! - fordította a fejét az államnál fogva maga felé Matt. Lehunytam a szemeimet, és vettem egy mély levegőt.

- Nem érdekel Matt! Semmi közöm nincs hozzá, és ezek után nem is lesz! - jelentettem ki határozottan. Azonban magamban százszor megkérdőjeleztem a mondatom.

- Engem nem kell etetned ezzel a szöveggel. Látszik rajtad, hogy igenis érdekel. - jelentette ki, közben pedig még mindig fogta az állam. 

- Matt, hidd el, jól vagyok! - szűrtem ki a fogaim között idegesen.

- Nem volt jó ötlet lehozni ide téged. - jelentette ki inkább magának, mint nekem. Azonban ez engem egyáltalán nem érdekelt, jobban lekötött a tőlünk nem messze lévő két személy. Legszívesebben kicsavartam volna a lány nyakát, ahogy Harryét is. Azonban akármennyire is zavart, nem tehettem semmit. Én szúrtam el, én hazudtam. De mégis mit szúrtam el?! Hiszen nem volt közöttünk semmi! Harry jogtalanul sértődött meg.

~*~

Az élettől is elvette a kedvem az, amit reggel kellett végig néznem a kondi teremben. Rosszul voltam Harrytől, attól a libától és mindentől. Nem volt kedvem semmit csinálni, csak a szobámban ülni, és hülye romantikus filmeket bámulni. 

Ugyan Matt mindennél jobban utálta az ilyen filmeket, nem hagyott magamra. Sőt, még ki is ment egy kisboltba ami nem messze volt hoteltól, hogy hozzon popcornt, gumicukrot, csokit és némi üdítőt. Ez idő alatt én pedig a neten utána néztem valami filmnek. 

- Megjöttem! - lépett be a szobába Matt egy jó nagy zacskóval a kezében. - Hoztam neked popcornt, gumicukrot, csokit és ásványvizet. Pontosan ahogy kérted! - pakolta ki elém egyfolytában az élelmiszereket.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá lágyan.

- És te találtál valami filmet? - kérdezte miközben lehuppant mellém, és a laptopomat kezdte el nézni.

- Hát találtam egy jónak tűnő filmet. Bár azt írják, hogy dráma, amit tudom, hogy nem szeretsz, de Miley Cyrus játszik benne, őt pedig bírod, azt mondtad a múltkor. - néztem rá reménykedve. Matt csak bólintott egyet. Gyorsan elindítottam a lejátszót, és a csomag gumicukorral a kezemben a fejemet Matt mellkasára hajtottam. 

~*~

Mikor a film befejeződött, meglepetten vettem észre, hogy Matt elaludt. Vigyorogva kezdtem el felkelteni. Nem gondoltam volna, hogy képes bealudni egy ilyen jó filmen, de hát mégis csak férfiből van...

- Mi van? - kérdezte kómásan. Még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy kinyissa a szemét. 

- Vége a filmnek. - mosolyogtam rá. 

- És most mit akarsz csinálni? - kérdezte miközben lassan felült az ágyban. 

- Nem tudom. - rántottam meg a vállam. 

- Akkor úgy kérdezem, hogy mihez van kedved? - dörzsölte meg a szemét.

- Jól pofán verni magam. - válaszoltam, mire Matt kerek szemekkel rám nézett. Nem ilyen válaszra várt.

- Miért? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Mert képes voltam így viselkedni egy ilyen öntelt majom miatt. - válaszoltam. Rosszul éreztem magam még mindig, de már inkább a saját viselkedésem miatt. Sosem tettem még ilyet, és nem is volt célom. A saját elveimnek tettem ezzel ellent, ráadásul egy olyan fiú miatt, akit nem is ismerek még úgy igazából. Jó, talán tudok róla egy s mást, de az nem elég nekem. 

- Jó, elég komolyan kiakadtál, de semmi több. Nem kell senkit öntelt majmozni, és neked sem kell így viselkedni. Ha annyira zavar, akkor tegyél úgy, mintha nem is vennéd észre. - simogatta meg a vállam Matt.

- Mintha az olyan könnyű lenne. - mormogtam az orrom alatt. Szerencsére Matt nem hallotta meg, vagy legalábbis nem szánt neki különösebb figyelmet. 

- Szóval ott tartottunk, hogy mihez van kedved... - kezdte el a mondatát, de azonnal közbe vágtam.

- Ahhoz, hogy a délutánt ne itt a hotelben töltsük, hanem hogy menjünk ki a városba. Nem akarok még csak a közelében sem lenni ezek után. - mondtam neki határozottan, mire csak egy nagy sóhaj volt a válasza.

- Nézd Ser, imádlak, ezt te is tudod. De ha ebben az egész ügyben valaki hibás, az te vagy. Nem kellett volna egy csók után közölnöd vele, hogy velem jársz, ami csak úgy zárójelben megjegyezve nem is igaz! Ha ez nem történik meg, akkor nem láttad volna azzal a lánnyal a kondi teremben, és nem kellett volna romantikus filmeket nézve tömni magadat mindenféle hizlaló ételekkel. - nézett rám, mintha az apám lenne, és épp kiakarna oktatni az élet nagy dolgairól.

- Matt, ha valaki, akkor te tudod, hogy milyen nehezen engedek közel magamhoz bárkit is. Mondhatni te vagy az egyetlen, és Eric. Tudhatnád, hogy egy csók nekem nem játék. Egyszerűen csak megijedtem tőle, hogy ilyen közel van hozzám, közben fogalma sincs róla, hogy ki vagyok. Jóformán még én sem tudom ki is vagyok! Egyszerűen annyira megijedtem, hogy az első dolgot kimondtam ami az eszembe jutott, és értelmesnek tűnt. A szavak értelmét pedig csak akkor fogtam fel igazán, mikor már késő volt. Ő pedig erre máris más lányhoz fut, egy nálam sokkal olcsóbban megkaphatóhoz, pedig azt sem tudja, hogy mi miért történt így. - néztem rá fájdalmas tekintetekkel. Még magam sem tudtam, hogy miért fájt ennyire az egész. Miért érdekelt annyira, hogy egy más lánnyal láttam. Fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, de ki akartam törölni magamból ezt az egészet. Azonban sokkal mélyebben bennem volt, mintsem csak úgy elfelejtsem. Ez pedig megrémisztett, talán jobban, mint Harry közelsége. 

- Tudod vicces most így rád nézni. Olyan vagy, mint egy tökéletlen kis tini, aki most éli meg első nagy szerelmét. - nevetett fel halkan Matt, majd magához ölelt. Sajnos igaza volt, teljesen olyan lettem a semmiből. Sosem viselkedtem ehhez hasonlóan, talán akkor, amikor még azt hittem az életben minden szép és jó. 

- De én nem akarom, hogy olyan legyek! - válaszoltam nyűgösen.

- Szerintem most az lesz a legjobb, ha elkészülsz, utána pedig elmegyünk a városba. - jelentette ki, majd eltolt magától. - Ha kész vagy, akkor gyere át hozzám, jó? - mosolygott rám. Bólintottam egy aprót, mire Matt is így tett, és szép lassú léptekkel kisétált a szobámból. 

Pár percig csak néztem magam elé, végül egy nagy sóhaj kíséretében felálltam. Egyből a fürdőbe mentem, ahol lezuhanyoztam. Jó sokáig álltam a zuhanyrózsa alatt, hol hideg, hol meleg vizet engedve magamra. Végül egy törölközőt magam köré csavarva léptem a mosdókagyló elé, és néztem bele a tükörbe. Még mindig nem értettem magam, hogy miért viselkedek így, hogy miért bánt ennyire a dolog. Utáltam magam, mert megfutamodtam egy csóktól, és egy hazugság mögé bújtam. Utáltam Harryt, mert azonnal más lányhoz ment vigasztalódni. Mindent utáltam.

Unottan csináltam magamnak egy kis sminket, mivel elég meggyötört arcom volt, a hajamat pedig megcsináltam hullámosra. Ugyan még így sem voltam elégedett magammal, nem tudtam már mit csinálni sem az arcommal, sem a hajammal. Az kizárt, hogy szétsminkeljem az agyam. Az nem én vagyok. 

A törölközővel magam körül mentem ki a bőröndömhöz. Elővettem a fehérneműm és hosszas gondolkozás után végül egy narancssárga ujjatlan ruhát, aminek a hátulja leért a bokámig, míg az eleje a combom közepéig. A derekára pedig egy barna övet kötöttem. 

Felvettem hozzá az egyik barna sarumat, majd a táskámba bepakoltam pár dolgot, és elindultam át Matthez. Szerencsére Anne és a kis barátnője nem voltak itt, ezért nyugodtan sétáltam át a fiúkhoz. Meglepetésemre Eric épp Mattel beszélgetett elég komolyan. 

- Matt indulhatunk? - kérdeztem, és úgy tettem, mintha észre sem venném Ericet.

- Kérlek, Ser, most már egész életedben ezt fogod velem játszani? - nézett rám könyörgőn Eric. Megsajnáltam őt, mert nekem sem esne jól, ha ezt játszaná velem. Azonban nagyon megbántott, amit nem tudok csak úgy megbocsájtani.

- Nézd Eric, nem akarom, de rosszul esett amit mondtál! Nem akarok veled haragba lenni, mert most van elég bajom enélkül is, de... de nem tudom. - válaszoltam neki lehajtott fejjel. A következő pillanatban léptek zaját hallottam felém közeledni, majd valaki magához szorított. Az illatáról azonnal tudtam ki az.

- Tudom mi van, most mondta el Matt! - suttogta a fülembe, azt hiszem kicsit félve. Bólintottam egy aprót, majd hozzá bújtam. Hirtelen eszembe jutottak a kicsi kori emlékeim, amikor ha féltem valamitől hozzá bújtam, mert biztonságban éreztem magam. Most is valami ilyen érzés kerített hatalmába, ezért legszívesebben nem is engedtem volna el.

- Sajnálom, hülye voltam, hogy ennyire megsértődtem. - hajoltam el tőle egy pillanatra. Az arcára nagy mosoly húzódott.

- Te se haragudj, hogy én miket mondtam neked! - talán egy picivel jobban éreztem magam, hogy kibékültem vele. Talán sose voltunk még ilyen sokáig összeveszve, jó volt tudni, hogy nem folytatjuk tovább a rekord döntögetéseket. 

- Ha már ennyire kibékültetek, Eric, eljöhetnél velünk a városba! - mondta Matt egy nagy mosollyal az arcán. Bizonyára ő is megkönnyebbült, hogy kibékültünk, így nem kell egyszerre két helyen lennie. Mert ugye mégiscsak barátok Ericcel a nagy korkülönbség ellenére, meg persze velem is.

- Ha nem zavarok... - mondta halványan mosolyogva. Mattel egymásra néztünk, majd letámadtuk a bátyámat. Nem gondolhatja komolyan, hogy zavar! 

~*~

Ugyan a városba kikapcsolódás címszóval mentünk be, végül az összes létező boltot végig jártuk. Az összes híres sétányon végig sétáltunk, és eléggé vicces képek készültek rólunk. Ugyan először azért csináltuk őket, hogy párat felrakunk twittere, végül közös beleegyezéssel arra jutottunk, hogy ezt nem kell megosztanunk a világgal. Egyszerűen felvállalhatatlanok voltak. 

Végül jó kedvvel értünk vissza a hotelba, nem kevés zacskóval a kezünkben. Elég hangosak voltunk, ezért nem egy ember figyelmes lett ránk. Sőt, egy öreg néni még ránk is szólt, hogy ez nem szórakozóhely, hanem egy hotel, ahova pihenni járnak az emberek. Mi is ezt tesszük, csak nem olyan rém unalmasan, mint ők...

Jó kedvvel mentünk a lift fele, amikor hirtelen valaki elénk lépett.

- Srácok! Nincs kedvetek lejönni velünk a bárba? - kérdezte Louis vigyorogva. Kicsit furcsán néztem rá, mivel a semmiből itt termett, de ha figyelembe veszem Louis milyen, akkor ez normális.

- Mikor? - kérdezte Matt. Szerintem ahogy meghallotta a bár szót, azonnal igent mondott volna, de mivel ott voltunk mellette, nem tette. 

- Akár most! Páran már lent vagyunk, csak Liam és Niall kóricál valahol nem tudom hol. - rántotta meg a vállát.

- Felőlem mehetünk. - rántotta meg a vállát Matt. Próbálta játszani, hogy "úgysincs más dolgunk, hát megyünk" dolgot, de aki már annyira ismerte, mint én, tudhatta, hogy valójában ő már rég eldöntötte magában, hogy megyünk.

- De szerintem fel kéne vinni a cuccokat... - céloztam a kezemben lévő szatyrokra. 

- Akkor felmentek, utána pedig jöttök, jó? - húzta fel a szemöldökét Louis. Bólintottunk egyet, majd most már tényleg felmentünk a szobáinkhoz.

- Én nem megyek. - szólalt meg a semmiből Eric a liftben.

- Miért? - húzta fel a szemöldökét.

- Mert megígértem, hogy találkozok... - kezdett bele a magyarázkodásba, de inkább közbe vágtam.

- Tudjuk, menj! - mosolyogtam rá. Pár pillanatig csak nagyokat pislogott, de végül vigyorogva bólintott. Amikor megérkezett a lift az emeletre, már el is száguldott. Mi Mattel csak csendben sétáltunk el a lakosztályunkig. Bedobtam a szobámba az újonnan vásárolt ruhákat, majd már indultunk is le a bárba.

- Tudod meglepett, hogy lejössz a bárba. - szólalt meg a semmiből Matt. Furcsán néztem rá. Miért ne mentem volna le? - Mármint lent lesz minden bizonnyal Harry is... - válaszolt a még fel nem tett kérdésemre. Hirtelen tudatosult bennem, hogy most újra kell találkoznom vele azok után...

- Erre nem is gondoltam! - csaptam a homlokomra.

- Nyugi, eljátszom, hogy a barátod vagyok, ha gondolod. - mosolygott rám biztatóan.

- Nem szeretnélek ebbe belekeverni... - kezdtem volna el a már ilyenkor megszokott beszédet, de Matt leintett.

- Nyugi, megígértem, betartom. - ölelt át a félkezével. Jobban belegondolva, nem is kell nagyon eljátszania. Sokak szerint a viselkedésünk egymással olyan közvetlen, hogy ha először látnának minket, azt hinnék, hogy együtt vagyunk. Talán ez egy kicsit könnyít a helyzetünkön. 

- Oké, akkor mély levegő! - hunytam le a szemem a bár bejárata előtt. - Amikor belépek, magyaráz nekem valamit, amin majd felnevetek, jó? - néztem nagy szemekkel Mattre.

- Ser, szerintem erre nincs szükség. - vigyorodott el, majd ott hagyva engem belépett a bárba. Meglepődötten néztem utána. Én egyáltalán nem ilyen belépőt terveztem! 

Nagyot sóhajtottam, kicsit lenyugodtam, majd egy nagy mosolyt varázsolva az arcomra mentem be én is. A táskámból előkotortam a telefonom, majd az egyik asztalnál ülő társaság felé vettem az irányt.

- Sziasztok! - köszöntem rájuk mosolyogva. - Bocsi, hogy nem jöttem, de hívott Ed, hogy valami nincsen rendben a kutyámmal. - foglaltam helyet Matt mellett. Körbe néztem a társaságon. Azonnal szemt szúrt egy oda nem illő személy. Harryhez hozzá simulva ott ült Anne nagy barátnője, Miranda. Szívem szerint odamentem volna, és kitépem az összes haját, de elég furcsán festett volna.

- Mi baja lett a kutyádnak? - kérdezte Eleanor mellőlem. Úgy, hogy ő nem is tudta, iszonyú nagy fejtörést okozott nekem. Azon nem gondolkoztam, hogy egy ilyen kérdésre milyen választ is adhatnék. Nem tudtam egy kutya betegséget se, ezért benyögtem egy teljesen véletlen magyarázatot.

- Ugat. - feleltem. Legszívesebben a fejbe vertem volna magam, hogy hogyan lehetek ilyen szerencsétlen. Mindenki furcsán nézett rám, és várták, hogy megmagyarázzam. - Úgy értem... nagyon sokat ugat, pedig alapjáraton egy nagyon csendes kutya. - bólintottam egyet. Ugyan egyáltalán nem volt egy mindennapi "betegség", hihetőnek hihető volt. Legalábbis mindenki bólintott egyet.

- Ser, hozzak neked valami piát? - szólt hozzám Matt. 

- Megyek én is veled! - vágtam rá gondolkozás nélkül. Felpattantam, és vártam, hogy ő is ezt tegye. Miközben vártam rá, a szemeim akaratlanul is Harry és a liba felé tévedt. Éppen elvoltak "veszve" egymás szemében. - Jössz már Matt? - kérdeztem a fiú felé nézve, aki épp most beszélt meg valami nagyon fontos dolgot Niallel. 

- Megyek! - pattant fel hirtelen. Fejemmel Harryék irányába böktem, mire vette a lapot, és összekulcsolta a kezeinket. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Harry szeme azonnal felénk tévedt. Egy nagy mosoly költözött ki az arcomra, majd elindultunk a pult felé, ahol kértünk magunknak italt. Ugyan most ezzel én nyertem, tudtam, hogy még hosszú az este...