20. fejezet

Sziasztok! Tegnap különböző okok miatt nem tudtam felrakni a részt, pedig készen volt! Viszont ma úgy gondoltam, hogy felrakom, és hogy kárpótoljalak titeket holnap is lesz rész! És ez most tuti! Jó olvasást! xx

"Jó szeretni, ha van kit...

Jó nevetni, ha van kivel...

Jó álmodni, ha van kiről...

Jó élni, ha van kiért..."

Reggel hosszú fejtörés után végül sikerült kiválasztanom a ruhám. Egy rövid farmernadrágot vettem fel egy fekete, kissé átlátszó inget vettem fel, aminek az újja kissé hosszú volt, ezért feltűrtem. Felvettem alá egy fekete melltartót, illetve egy fekete sarut.

Boldogan mentem le az étterembe reggelizni valamit. Sajnos Matt nem tudott velem jönni, mert Niallel nagyon belejöttek az étterem járó dologba, ezért ma elmentek McDonald's-ba reggelizni 1-től 10-es skálán pontozni a reggeli menüt, ebédre pedig bemennek Los Angeles közepébe, mert állítólag este kinéztek egy éttermet. Kérdezem én, ez normális?

Egyedül kissé unalmas volt ülni az étteremben, ráadásul a pincér is elég bunkó volt, amit nem hagyhattam szó nélkül, úgyhogy kis híján összevesztem vele. De mivel én vagyok a vendég, természetesen nekem volt igazam. :)

Már épp befejeztem a reggelim, ami egyszerű palacsintából állt, amikor lehuppant a velem szemben lévő székre valami.

- Szia! - találtam magam szembe a vidám, mosolygós Perrie-vel. 

- Szia! - köszöntem neki és jót mosolyogtam rajta. Kissé hiperaktívnak tűnt.

- Hallom van valami köztetek Harryvel. - tért azonnal a lényegre. Felnevettem, majd bólintottam egyet.

- Igen, azt hiszem van valami. - vigyorogtam rá.

- Ennek úgy örülök! Annyira szurkoltam nektek! Meg egyébként Danielle és Eleanor is. Múltkor pont azt beszéltük, hogy mennyire összeilletek! - mesélt feldobottan Perrie.

- Hát... köszi. - válaszoltam kissé bizonytalanul.

- Arra gondoltam, hogy esetleg este bemehetnénk mi csajok a városba. Hallottam pár jó szórakozóhelyről, ki kéne próbálni őket! - mesélte tapsikolva. 

- Oké, én benne vagyok. - bólintottam. Örültem neki, hogy Perrie engem is meghívott. Igazából talán a lányok közül vele jöttem ki a legjobban. Mind stílusban, mind viselkedésben hasonlók voltunk.
- Szuper! - lett még nagyobb az arcán a mosoly. - Akkor megbeszélem a többiekkel is, hogy mikor induljunk, utána pedig szólok neked is, és akkor minden oké lesz, jó? - hadarta el gyorsan a mondatát. Őszintén szólva nem is értettem belőle semmit, csak bólintottam egyet.
- És milyen ruhát vegyek fel? - kérdeztem a szemöldökömet felhúzva.
- Valami bulizósat! - jelentette ki határozottan. - De ne aggódj, felmegyek hozzád és majd együtt kiválasztunk neked valami dögöset! 5 óra körül megfelel? - mondta határozottan, mégis izgatottan.
- Nekem oké, csak azt nem tudom addig mit csinálok. Matt elment Niallel valami éttermet tesztelni, Eric a csajával lóg, de én mit csináljak? - tártam szét a karom.
- szerintem keresd meg Harryt, biztosan szeretne veled tölteni egy kis időt. - mosolyodott el kedvesen. Igaza volt, hiszen van valami közöttünk, ha nem is tudom mi. Biztosan szeretne velem lenni ő is egy kis időt, és én is szeretnék.
- Ez jó ötlet! Nem tudod merre van? - álltam fel az asztaltól.
- A fiúkkal fent videó játékoztak még amikor lejöttem. - rántotta meg a vállát Perrie.
- Oké, akkor megnézem! Szia! - öleltem meg gyorsan, majd elindultam a lift felé. Gyorsan felmentem vele a fiúk emeletére, majd egyenesen a lakosztályuk ajtajához léptem. Határozottan bekopogtam, igaz, nem tudtam, hogy most kell kopognom vagy sem. Inkább az előbbi mellett döntöttem, nehogy valami baj legyen abból, hogy csak úgy berontok.
Az ajtót a holdkóros Zayn nyitotta ki, aki kicsit sem tűnt frissnek. Egy szó nélkül félre állt az ajtóból, hogy menjek be, így hát egymás mellett léptünk be a nappaliba.
- Miért vagy ilyen nyúzott? - kérdeztem azért még meg tőle, mert érdekelt nagyon.
- Sokáig tartott az estém Perrievel, és Louis mivel korán kelt fel, úgy döntött mindenkit kiugraszt az ágyból. - rántotta meg a vállát, majd elsétálva előttem ledobta magát a kanapéra Liam mellé, aki nagyon koncentrált mert épp Louissal játszott valami autó versenyest.
- Sziasztok! - intettem nekik, majd furcsán nézni kezdtem az ajtóból, hogy mennyire beleéli magát Liam és Louis. Zayn túl fáradt volt ahhoz, hogy bármit is észleljen a körülötte zajló dolgokból, Harryt pedig az jobban lekötötte, hogy a felsőm kissé átlátszó. Kaján vigyorral az arcán kezdett el közelíteni felém.
- Nem gondolod, hogy kicsit sokat mutatsz magadból? - kérdezte, miközben magához húzott.
- Nem, nem gondolom. - feleltem neki határozottan.
- Szerintem meg igen. Leütöm azokat a barmokat, akik rád is mernek nézni így! - mondta, majd közelebb hajolva hozzám megcsókolt.
- És ha néznek? Nem érdekelnek. - válaszoltam neki mikor elhajoltam tőle. Féloldalasan elmosolyodott.
- Ó, kérlek! Ne itt nyáladdzatok! - szólalt meg a kanapé felől egy hang.
- Louis, máskor te szoktad ezt csinálni. - fordult felé Harry.
- Nem is igaz! - vágta rá azonnal Louis.
- Eleanor, te vagy életem értelme, téged szeretlek a világon a legjobban! - tette a szívére a kezét Harry, miközben játszotta magát. A szobában mindenki felnevetett, egyedül Louis kémlelte Harryt összehúzott szemekkel.
- Ezt még megbánod Styles! - szűrte ki a fogai között.
- Félek! - mondta Harry lazán, majd a kezeit összekulcsolta az enyémekkel, és a szobája felé kezdett el húzni. Mikor beértünk, becsukta magunk mögött az ajtót, és felfordítva neki döntött.
- Mindig ilyen eseménydúsan telik a napotok? - kérdeztem vigyorogva, miközben a nyaka köré fontam a kezem. Értetlenül nézett rám, ezért röviden elmagyaráztam neki mire értem. - Mármint videó játék.
- Ja, hogy az! Nem, csak néha vannak olyan pillanatok amikor senkinek sincs semmi ötlete, hogy mit csináljunk, ezért csak leülünk és játszunk a kedvenc játékainkkal. - rántotta meg a vállát. - Engem jobban érdekel, hogy mi szél hozott erre? - kérdezte mosolyogva, majd nyomott egy gyors puszit a számra.
- Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, ezért felnéztem hozzád, hátha neked van valamilyen ötleted. - rántottam meg a vállam.
- Ötletem az van... - mosolyodott el kacéran, majd hosszasan megcsókolt.
- Gondolom, hogy van ötleted. De nekem valamilyen jó ötlet kell, mert nem akarok egész nap unatkozni. - néztem rá komolyan.
- Szerintem nekem igenis jó ötletem van! - mondta felháborodottan, mire felnevettem. Pár percig csak álltunk ott és néztünk egymás szemébe, majd szinte egyszerre kaptunk egymás szája után. Olyan tüzesen csókolt Harry, mint még soha. Gyorsan felkapott, és elvitt az ágyáig, amire aztán ledöntött és úgy csókolt tovább. Az ingem alját markolászta, ezzel jelezte, hogy szeretne megválni tőle. Élveztem és akartam, hogy menjünk tovább, de az agyamban felvillant egy kicsi lámpa, ami pirosan villogva jelezte, hogy nem szabad. Még nem.
Bizonytalanul elhajoltam tőle és a szemébe néztem.
- Nem szabad. - mondtam neki halkan, mire csak a szemembe nézve elmosolyodott.
- Tudom. - bólintott, majd leszállt rólam. - Én sajnálom, de egyszerűen csak... - kezdett el magyarázkodni zavartan, mire elmosolyodtam. Feltápászkodtam és beleültem az ölébe.
- Értem. - mosolyogtam rá és megcsókoltam. - De én még nem állok készen. Nekem ennél több idő kell hozzá. - mondtam neki.
- Rendben. - bólintott egyet. - Akkor, mit csináljunk? - terelte el a témát, amiért hálás voltam neki.
- Fogalmam sincs. Annyi a biztos, hogy 5-re jön át hozzám Perrie készülődni. - rántottam meg a vállam.
- Hova készülődtök? - kérdezte kíváncsian.
- Reggel találkoztam vele az étteremben és elhívott ma este bulizni. - rántottam meg a vállam, mintha ez természetes lenne.
- Ja, értem én. Segít valami ruhát kiválasztani neked, nem? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. - bólintottam.
- Oké, menj bulizni, de ha szabad a ruhába beleszólok, jó? - kérdezte komolyan. Már csak a kíváncsiság kedvéért is bólintottam. - Először is, ne legyen átlátszó! - célzott finoman a mostani ingemre. Halkan felkuncogtam, és vártam a továbbiakat. - Másodszor lehetőleg ne lógjon ki belőle a fél melled, legyen hosszú ujjú és legyen garbója! Harmadszor, semmiféleképpen ne legyen miniszoknya vagy rövidnadrág! Ha szoknyát akarsz felvenni vegyél inkább a bokádig érőt, ha nadrágot valami bő hosszú farmert. Ami pedig a sminket illeti, ne rakj magadra semmiféle kenceficét, nehogy csinálj magadnak valamilyen figyelem felkeltő sminket! - mondta komolyan, közben mutogatott össze-vissza. Felnevettem a viselkedésén.
- Tudod inkább magamra húzok egy zacskót, még az is jobban nézne ki rajtam, mintha megfogadnám a tanácsaidat! - nevettem még mindig.
- Az pont megfelelő lenne! Persze csak ha leér a bokádig! - bólogatott egyfolytában.
- Harry, az ki van zárva! Olyan ruhát fogok felvenni, amilyet máskor is szoktam egy buliba. Nagy lány vagyok, nem félek a gonosz mutogatós bácsiktól. - néztem rá komolyan. Pár pillanatig ő is komolyan nézett rám, majd elnevette magát.
- De komolyan! Nem szeretném ha valami beivott fickó megtalálna... - nézett rám azt hiszem egy kicsit aggódóan.
- Kétlem, hogy így lenne, de ha mégis, megvédem magam. Meg ott lesznek a lányok is, nem hiszem, hogy csak úgy nézni fogják, hogy rám mászik egy görény. - húztam fel a szemöldököm.
- Rendben. - bólintott végül megadva magát. De hát mit is tehetett volna, bíznia kellett abban, hogy megtudom védeni magam.
Mosolyogva közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam újra.

~*~

Fogalmam sincs, hogy mi rémített meg jobban. az, hogy Perrie mennyire bezsongott, vagy, hogy mennyi ruhakupacot áthordott hozzám, mondván ez mind illik az én stílusomhoz. Mondtam neki, hogy nem áll szándékomban nagyon kiöltözni, de hajthatatlan volt... Ragaszkodott hozzá, hogy valami "csinit" vegyek fel. Hiába ellenkeztem mindenáron, nem tudtam lebeszélni az elképzeléseiről miszerint mi úgy fogunk végig vonulni Los Angeles utcáin, mint azt a filmekben szokták... 

Ugyan abból engedtem, hogy "csini" ruhám legyen, de azt várhatta, hogy én rózsaszínt vegyek fel! Pedig azzal a szándékkal érkezett, hogy illik a bőröm színéhez a rózsaszín, ezért mindenféleképpen valami ilyet kell felvennem. Még mit nem! A nővérem helyettem is hordja a rózsaszín összes árnyalatát.

- Jól van, látom ebben hajthatatlan vagy. Pedig ha tudnád milyen jól állna neked ez a ruha! - mutatta fel a neon pink színű ruhát. Valami egészen furcsa fintor ülhetett ki az arcomra, mert még Perrie is felnevetett.

Végül megegyeztünk egy szerelésben, ami neki is és nekem is jó volt. Egy egyszerű fehér trikót beletűrtem egy krém színű szoknyába és mindezt egy fekete övvel dobtam fel.

Perrie megajándékozott hozzá egy magassarkúval és egy, az övhöz illő fekete vastag bőrkarkötővel. Hihetetlen, hogy mennyi ruhája és kiegészítője van, és mennyi van itt! Ő végül egy fodros rózsaszín ruhát vett fel.

Nemsokára megérkezett Danielle és Eleanor is. Mind a ketten csodálatosan néztek ki a maguk kis ruhácskájukban. Még mielőtt elindultunk volna, gyorsan felfogtam a hajam a fejem tetejére, mivel nem csináltam vele semmit. Jobban állt így. A táskámat a kezembe véve mentem a többiek után, akik már nagyon várták, hogy megérkezzünk a szórakozóhelyre. 

Lent a hotel halljában puszta véletlenből összefutottunk a fiúkkal. 

- Nem tetszik rajtad ez a ruha. - állapította meg Harry. Jót nevettem rajta, és közöltem vele, hogy bármit tesz, én akkor is ebben megyek ki a szerinte "sötét, komor, megbízhatatlan és veszélyes városba". Csak éppen Los Angelesről beszélünk, ami azért nem ennyire rossz hely.

Ugyan csak fél óráig győzködtük a fiúkat, de végül elengedtek minket egy szó nélkül. Elég nehéz esetek, szerintük nekik is jönniük kellett volna. Csak azt nem vették figyelembe, hogy már nagy lányok vagyunk és tudunk vigyázni magunkra.