18. fejezet

Sziasztok! Késő este, de itt lenne a következő rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket! xx

"Minden pillanatban, amit veled töltök, azt kívánom: bárcsak megállna az idő."

Csalódott voltam magam, mert nem történt semmi. Jó, persze, nem vártam világot megváltó dolgot, de legalább valami jelet, hogy ez több. De Harry úgy tett, mintha minden annyira rendben lenne így. De ez nagyon nincs így, hiszen tegnap este megcsókolt! El kellene magyaráznia, hogy az mit jelentett neki, hogy komolyan gondolta-e. De talán ami a legfontosabb nekem is el kéne magyaráznom magamnak, hogy mit is akarok. Egyáltalán mit is vártam ettől az egésztől. Hogy mit érzek...
Csak ez nem olyan egyszerű. Az hülyén hangzana ha azt mondanám, hogy érdekel mi van vele? Ha azt, hogy vonzódom hozzá? Pedig ez így van, ennyi ismeretség után. És ami a legrémisztőbb mindenben az az, hogy nem sokára hazamegyek New Yorkba, ő pedig visszamegy Londonba vagy tudom is én hova. Valószínűleg soha a büdös életben nem látom többé. Ha valamit tudni fogok róla, az mind a szennylapokból lesz, aminek a fele nem is igaz.
Legszívesebben elnyomtam volna magamban az érzéseket. Egy gombbal kikapcsoltam volna, hogy érzéstelenné váljak. Talán az lenne a legkönnyebb. De túl szép lenne az élet, ha ez ilyen könnyű lenne. Ahhoz, hogy esetleg ez bekövetkezzen, szenvednie kell az embernek.
Miközben készülődtem az esti buliba, röviden elterveztem, hogy mihez fogok kezdeni. Teljesen egyszerű volt a programom; leiszom magam a sárgaföldig. Az sem fog érdekelni, ha lejáratom magam, ha csalódnak bennem. Ez is én vagyok, hozzám tartozik.
Nem gondolkoztam sokat azon, hogy mit vegyek fel, előre elterveztem már, hogy az egyik kedvenc ruhámat veszem fel. Egy nyári ruha, aminek a szoknya része magasított és világos türkiz színű, a felső része pedig fehér csipke anyagból van és pánt nélküli. A két részét pedig egy fekete szegecses öv választja el.

Ugyan a megszokott stílusomtól eltérő, mert én inkább a sötét színeket tolerálom, de ebbe a ruhába első pillanatban beleszerettem. Kivasaltam hozzá a hajam, ami így jóval a mellem alá ért. Feldobtam magamra egy leheletnyi sminket, ami ilyen 'bulizós' smink. Felvettem hozzá a magassarkúm és a nyakamba aggattam egy nyakláncot is. Elégedett voltam a végeredménnyel, bár kicsit virítottam a világos színektől. Elővettem a táskámból a telefonom és felmentem Twittere. Megnéztem, hogy mi a helyzet rajta, de mivel nem találtam semmi izgalmasat inkább eltettem. Ugyan nagy erő kellett hozzá, de egyszer sem néztem meg Harry oldalát. Pedig kíváncsi voltam rá nagyon. Inkább előhalásztam a parfümöm és befújtam magam vele. Gyorsan végig néztem magamon a tükörben még egyszer, amikor Matt lépett be a szobába. Azonnal felé fordultam egy nagy mosollyal az arcomon. 

- Többször kéne ilyen színt hordanod! Gyönyörű vagy benne! - mosolyodott el lágyan. 

- Köszönöm. - mondtam neki halkan, majd elindultam felé. Mint mindig, most is szívdöglesztő volt. Sötét barna ülepes farmer viselt egy fehér pólóval és szintén fehér Converse cipővel. A haja tökéletesen fel volt zselézve, a karján pedig volt pár karkötő, köztük az egyik, amit tőlem kapott még szülinapjára. Biztos voltam benne, hogy nem egy lány fog utána fordulni, hiszen nem akármilyen fiú. 

- Gyere, menjünk! - intett, hogy induljunk. Mosolyogva mellé léptem, és figyeltem, ahogyan átdobja a vállamon a kezét. Már megszoktam, hiszen mindig így megyünk. Sőt, van amikor egymás kezét fogva, mert nekünk így esik jól. Néha hülyének néznek, mert hangosan nevetek a viccein, miközben ő ezt csak mosolyogva figyeli. Máskor pedig ha fáradt vagyok egészen egyszerű a hátára kap és úgy megyünk végig New York utcáin. Sokszor furcsán néznek minket az emberek, nem értik miért viselkedünk így, pedig a válasz egészen egyszerű; boldogok vagyunk.

- És meddig vagy hajlandó bulizni? Éjfélig? Reggelig? - kérdeztem felnézve rá.

- Ser, tudod, hogy ez mindig csak jön. Ha jó a buli akkor reggelig vagy tovább is, ha nem, akkor csak leiszom magam és már megyek is haza. - halkan felnevettem. 

- Szóval akkor a szokásos? - kérdeztem tőle vigyorogva. Ő is elmosolyodott és bólintott egy nagyot. Közben pedig megérkeztünk a bár elé ahol minden buli szokott lenni. Lent van a hotel alagsorában, ezért a lakókat nem zavarja, viszont a fiatalabb vendégek is jól érezhetik magukat. Praktikus megoldás. 

- És neked mik a terveid? - kérdezte miközben beléptünk a teremben ahol fél homály volt és azonnal megcsapott a cigi füst illata ami az alkoholéval keveredett. 

- Az, hogy jól érezzem magam. - válaszoltam a szám sarkában megbújó mosollyal az arcomon.

- Szóval leiszod magad. Jó tudni, legalább tudom nem szabad nagyon elengedjelek. Nem szeretném ha megint valami idegen ágyában kötnél ki mint már nem egyszer. - szorongatott magához.

- Ne aggódj miattam! - nevettem fel, majd kiszakadva az öleléséből a pulthoz siettem és kértem magamnak valamilyen koktélt. Utána még egyet és még egyet. Egyedül ültem, mert Matt szokásához híven elvegyült a tömegben. 

- Szabad ez a hely? - kérdezte mögülem egy hang. Még a hangzavarban, a bömbölő zenében is megismertem a hangját.

- Attól függ, hogy kinek. - válaszoltam neki felé fordulva. Az arcán egy féloldalas mosoly jelent meg, majd leült a mellettem lévő üres székre. 

- Miért vagy egyedül? - nézett felém, mikor kért magának italt. 

- Matt elvegyült, én pedig még próbálom felvenni a buli ritmusát. - rántottam meg a vállam és kiittam a koktélom utolsó kortyát. - És te, hogy hogy nem Mirandával vagy? - kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.

- Miért kéne vele lennem? - kérdezte mintha ez természetes lenne.

- Tegnap este nagyon megértettétek egymást. - mondtam neki gúnyos mosollyal az arcomon. 

- Talán, de közöltem vele, hogy én nem akarok tőle semmit. Engem más érdekel. - közölte rezzenéstelen arccal, végig a szemembe nézve.

- És szabad tudnom ki az? - kérdeztem tőle, közben végig tartottam vele a szemkontaktust. 

- Tudod ki az. - válaszolta és beleivott a frissen kihozott italába. Felhúztam a szemöldököm, és kértem egy újabb koktélt a pincértől. 

- Lehetne egy kérdésem? - kérdeztem, mert már percek óta beállt közöttünk a csend.

- Persze. - válaszolta és érdeklődően felém fordult.

- Ha érdekel valaki, akkor miért nem vagy vele egyértelmű? Miért nem mondod el neki, miért viselkedsz így vele? Ha megcsókolod, miért vagy közömbös vele másnap? És a legfontosabb; miért játszol vele? - hajoltam egészen közel hozzá. Kérdőn néztem a szemébe, vártam, hogy csak egyre is adjon értelmes választ.

- Nem szoktam senkivel játszani. - jelentette ki elsőként. - És hogy miért nem vagyok egyértelmű? Mert nem ismerlek. Nem árulsz el magadról semmit, csak rébuszokban beszélsz. Nem tudok leszűrni rólad jóformán semmit, csak azt, hogy megőrjítesz. A magabiztosságod, a stílusod, a pimaszságod... Őszintén nem láttam még hozzád fogható lányt. - válaszolta, majd közelebb hajolt hozzám. Az ajkaink már súrolták egymást. Akaratlanul is gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Nem akartam megcsókolni, pedig szinte már fojtogatott az érzés annyira kívántam. Azt akartam, hogy ő tegye meg az első lépést. 

- Nem árulok el magamról sok mindent, igen. De nem tudhatod, hogy miért. - válaszoltam neki suttogva. Felnéztem a szemeibe. Látszólag azon gondolkozott, hogy mit csináljon. Tekintete oda-vissza járt a számról a szemeimre. Végül úgy döntött nem vár tovább, és megcsókolt, úgy, ahogy még soha senki. Legszívesebben ott, abban a pillanatban megállítottam volna az időt és úgy maradtam volna. A szívemben melegséget éreztem, mintha egy pici üresség betelítődött volna. De sajnos véget ért, mert elfogyott mind kettőnknek a levegője. Homlokát az enyémnek támasztotta, és onnan kémlelte az arcom. Mosolyogva ránéztem. Egy szó nélkül felállt, és odalépett közvetlenül mellém. 

- Akkor... - kezdtem volna valamit mondani, de magam sem tudom, hogy mit. Egyszerűen csak kicsattantam az örömtől.

- Akkor. - válaszolta mosolyogva. Az arcomon a mosoly még nagyobb lett és az arcomat a vállába fúrtam. Nem tudtam, hogy most mi van közöttünk. De nem is igazán érdekelt. Csupán kiakartam használni azt az időt, amit vele tölthetek. Tudtam, hogy nem sok, de minden percét kiakartam élvezni.