15. fejezet

Sziasztok! Megint jó soká hoztam a részt... De mindegy is, hiszen jövőhéttől megváltozik a rendszer! ;)  Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon fárasztó az életem amióta a suli megkezdődött. Egyfolytában csak tanulok... De legalább némiképp van szabadidőm is. Egyébként ti hogyan álltok a 'bakancslistákkal'? Mert az én képzeletbelimre egyre több dolog kerül fel és fogalmam sincs, hogy ez jó-e. Talán túl álmodozó lennék? Fogalmam sincs. Na, de nem beszélek tovább! Jó olvasást a fejezethez! :) xx

Az élet változik. Lehet, hogy tegnap minden tökéletesnek indult, de aztán romba dől minden. Egyszer csak azt veszed észre, hogy a fiú mellett, akivel tegnap még te töltötted az egész napot, egy másik lány áll, aki akkor, ott sokkal szebbnek tűnik nálad. Az önbizalmad percek alatt romba dől, és legszívesebben kifutnál a világból. Azonban ezt nem szabad. Sokkal inkább fel kell venni a kesztyűt a másik lánnyal, megmutatni, hogy te igenis jobb vagy nála!

Nem tudtam eldönteni, mi fáj jobban, hogy Harry máris egy másik lánnyal az oldalán mutogatja a súlyzókat, vagy hogy az a lány a nővérem barátnője, Miranda. Kővé dermedve figyeltem, ahogy jókat nevetnek, hogy Miranda emelgeti a legkisebb súlyt. Furcsa volt látni, hisz tegnap még én álltam ott mellette, én nevettem vele. 

- Hé, Ser! Ne törődj vele! - fordította a fejét az államnál fogva maga felé Matt. Lehunytam a szemeimet, és vettem egy mély levegőt.

- Nem érdekel Matt! Semmi közöm nincs hozzá, és ezek után nem is lesz! - jelentettem ki határozottan. Azonban magamban százszor megkérdőjeleztem a mondatom.

- Engem nem kell etetned ezzel a szöveggel. Látszik rajtad, hogy igenis érdekel. - jelentette ki, közben pedig még mindig fogta az állam. 

- Matt, hidd el, jól vagyok! - szűrtem ki a fogaim között idegesen.

- Nem volt jó ötlet lehozni ide téged. - jelentette ki inkább magának, mint nekem. Azonban ez engem egyáltalán nem érdekelt, jobban lekötött a tőlünk nem messze lévő két személy. Legszívesebben kicsavartam volna a lány nyakát, ahogy Harryét is. Azonban akármennyire is zavart, nem tehettem semmit. Én szúrtam el, én hazudtam. De mégis mit szúrtam el?! Hiszen nem volt közöttünk semmi! Harry jogtalanul sértődött meg.

~*~

Az élettől is elvette a kedvem az, amit reggel kellett végig néznem a kondi teremben. Rosszul voltam Harrytől, attól a libától és mindentől. Nem volt kedvem semmit csinálni, csak a szobámban ülni, és hülye romantikus filmeket bámulni. 

Ugyan Matt mindennél jobban utálta az ilyen filmeket, nem hagyott magamra. Sőt, még ki is ment egy kisboltba ami nem messze volt hoteltól, hogy hozzon popcornt, gumicukrot, csokit és némi üdítőt. Ez idő alatt én pedig a neten utána néztem valami filmnek. 

- Megjöttem! - lépett be a szobába Matt egy jó nagy zacskóval a kezében. - Hoztam neked popcornt, gumicukrot, csokit és ásványvizet. Pontosan ahogy kérted! - pakolta ki elém egyfolytában az élelmiszereket.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá lágyan.

- És te találtál valami filmet? - kérdezte miközben lehuppant mellém, és a laptopomat kezdte el nézni.

- Hát találtam egy jónak tűnő filmet. Bár azt írják, hogy dráma, amit tudom, hogy nem szeretsz, de Miley Cyrus játszik benne, őt pedig bírod, azt mondtad a múltkor. - néztem rá reménykedve. Matt csak bólintott egyet. Gyorsan elindítottam a lejátszót, és a csomag gumicukorral a kezemben a fejemet Matt mellkasára hajtottam. 

~*~

Mikor a film befejeződött, meglepetten vettem észre, hogy Matt elaludt. Vigyorogva kezdtem el felkelteni. Nem gondoltam volna, hogy képes bealudni egy ilyen jó filmen, de hát mégis csak férfiből van...

- Mi van? - kérdezte kómásan. Még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy kinyissa a szemét. 

- Vége a filmnek. - mosolyogtam rá. 

- És most mit akarsz csinálni? - kérdezte miközben lassan felült az ágyban. 

- Nem tudom. - rántottam meg a vállam. 

- Akkor úgy kérdezem, hogy mihez van kedved? - dörzsölte meg a szemét.

- Jól pofán verni magam. - válaszoltam, mire Matt kerek szemekkel rám nézett. Nem ilyen válaszra várt.

- Miért? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Mert képes voltam így viselkedni egy ilyen öntelt majom miatt. - válaszoltam. Rosszul éreztem magam még mindig, de már inkább a saját viselkedésem miatt. Sosem tettem még ilyet, és nem is volt célom. A saját elveimnek tettem ezzel ellent, ráadásul egy olyan fiú miatt, akit nem is ismerek még úgy igazából. Jó, talán tudok róla egy s mást, de az nem elég nekem. 

- Jó, elég komolyan kiakadtál, de semmi több. Nem kell senkit öntelt majmozni, és neked sem kell így viselkedni. Ha annyira zavar, akkor tegyél úgy, mintha nem is vennéd észre. - simogatta meg a vállam Matt.

- Mintha az olyan könnyű lenne. - mormogtam az orrom alatt. Szerencsére Matt nem hallotta meg, vagy legalábbis nem szánt neki különösebb figyelmet. 

- Szóval ott tartottunk, hogy mihez van kedved... - kezdte el a mondatát, de azonnal közbe vágtam.

- Ahhoz, hogy a délutánt ne itt a hotelben töltsük, hanem hogy menjünk ki a városba. Nem akarok még csak a közelében sem lenni ezek után. - mondtam neki határozottan, mire csak egy nagy sóhaj volt a válasza.

- Nézd Ser, imádlak, ezt te is tudod. De ha ebben az egész ügyben valaki hibás, az te vagy. Nem kellett volna egy csók után közölnöd vele, hogy velem jársz, ami csak úgy zárójelben megjegyezve nem is igaz! Ha ez nem történik meg, akkor nem láttad volna azzal a lánnyal a kondi teremben, és nem kellett volna romantikus filmeket nézve tömni magadat mindenféle hizlaló ételekkel. - nézett rám, mintha az apám lenne, és épp kiakarna oktatni az élet nagy dolgairól.

- Matt, ha valaki, akkor te tudod, hogy milyen nehezen engedek közel magamhoz bárkit is. Mondhatni te vagy az egyetlen, és Eric. Tudhatnád, hogy egy csók nekem nem játék. Egyszerűen csak megijedtem tőle, hogy ilyen közel van hozzám, közben fogalma sincs róla, hogy ki vagyok. Jóformán még én sem tudom ki is vagyok! Egyszerűen annyira megijedtem, hogy az első dolgot kimondtam ami az eszembe jutott, és értelmesnek tűnt. A szavak értelmét pedig csak akkor fogtam fel igazán, mikor már késő volt. Ő pedig erre máris más lányhoz fut, egy nálam sokkal olcsóbban megkaphatóhoz, pedig azt sem tudja, hogy mi miért történt így. - néztem rá fájdalmas tekintetekkel. Még magam sem tudtam, hogy miért fájt ennyire az egész. Miért érdekelt annyira, hogy egy más lánnyal láttam. Fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, de ki akartam törölni magamból ezt az egészet. Azonban sokkal mélyebben bennem volt, mintsem csak úgy elfelejtsem. Ez pedig megrémisztett, talán jobban, mint Harry közelsége. 

- Tudod vicces most így rád nézni. Olyan vagy, mint egy tökéletlen kis tini, aki most éli meg első nagy szerelmét. - nevetett fel halkan Matt, majd magához ölelt. Sajnos igaza volt, teljesen olyan lettem a semmiből. Sosem viselkedtem ehhez hasonlóan, talán akkor, amikor még azt hittem az életben minden szép és jó. 

- De én nem akarom, hogy olyan legyek! - válaszoltam nyűgösen.

- Szerintem most az lesz a legjobb, ha elkészülsz, utána pedig elmegyünk a városba. - jelentette ki, majd eltolt magától. - Ha kész vagy, akkor gyere át hozzám, jó? - mosolygott rám. Bólintottam egy aprót, mire Matt is így tett, és szép lassú léptekkel kisétált a szobámból. 

Pár percig csak néztem magam elé, végül egy nagy sóhaj kíséretében felálltam. Egyből a fürdőbe mentem, ahol lezuhanyoztam. Jó sokáig álltam a zuhanyrózsa alatt, hol hideg, hol meleg vizet engedve magamra. Végül egy törölközőt magam köré csavarva léptem a mosdókagyló elé, és néztem bele a tükörbe. Még mindig nem értettem magam, hogy miért viselkedek így, hogy miért bánt ennyire a dolog. Utáltam magam, mert megfutamodtam egy csóktól, és egy hazugság mögé bújtam. Utáltam Harryt, mert azonnal más lányhoz ment vigasztalódni. Mindent utáltam.

Unottan csináltam magamnak egy kis sminket, mivel elég meggyötört arcom volt, a hajamat pedig megcsináltam hullámosra. Ugyan még így sem voltam elégedett magammal, nem tudtam már mit csinálni sem az arcommal, sem a hajammal. Az kizárt, hogy szétsminkeljem az agyam. Az nem én vagyok. 

A törölközővel magam körül mentem ki a bőröndömhöz. Elővettem a fehérneműm és hosszas gondolkozás után végül egy narancssárga ujjatlan ruhát, aminek a hátulja leért a bokámig, míg az eleje a combom közepéig. A derekára pedig egy barna övet kötöttem. 

Felvettem hozzá az egyik barna sarumat, majd a táskámba bepakoltam pár dolgot, és elindultam át Matthez. Szerencsére Anne és a kis barátnője nem voltak itt, ezért nyugodtan sétáltam át a fiúkhoz. Meglepetésemre Eric épp Mattel beszélgetett elég komolyan. 

- Matt indulhatunk? - kérdeztem, és úgy tettem, mintha észre sem venném Ericet.

- Kérlek, Ser, most már egész életedben ezt fogod velem játszani? - nézett rám könyörgőn Eric. Megsajnáltam őt, mert nekem sem esne jól, ha ezt játszaná velem. Azonban nagyon megbántott, amit nem tudok csak úgy megbocsájtani.

- Nézd Eric, nem akarom, de rosszul esett amit mondtál! Nem akarok veled haragba lenni, mert most van elég bajom enélkül is, de... de nem tudom. - válaszoltam neki lehajtott fejjel. A következő pillanatban léptek zaját hallottam felém közeledni, majd valaki magához szorított. Az illatáról azonnal tudtam ki az.

- Tudom mi van, most mondta el Matt! - suttogta a fülembe, azt hiszem kicsit félve. Bólintottam egy aprót, majd hozzá bújtam. Hirtelen eszembe jutottak a kicsi kori emlékeim, amikor ha féltem valamitől hozzá bújtam, mert biztonságban éreztem magam. Most is valami ilyen érzés kerített hatalmába, ezért legszívesebben nem is engedtem volna el.

- Sajnálom, hülye voltam, hogy ennyire megsértődtem. - hajoltam el tőle egy pillanatra. Az arcára nagy mosoly húzódott.

- Te se haragudj, hogy én miket mondtam neked! - talán egy picivel jobban éreztem magam, hogy kibékültem vele. Talán sose voltunk még ilyen sokáig összeveszve, jó volt tudni, hogy nem folytatjuk tovább a rekord döntögetéseket. 

- Ha már ennyire kibékültetek, Eric, eljöhetnél velünk a városba! - mondta Matt egy nagy mosollyal az arcán. Bizonyára ő is megkönnyebbült, hogy kibékültünk, így nem kell egyszerre két helyen lennie. Mert ugye mégiscsak barátok Ericcel a nagy korkülönbség ellenére, meg persze velem is.

- Ha nem zavarok... - mondta halványan mosolyogva. Mattel egymásra néztünk, majd letámadtuk a bátyámat. Nem gondolhatja komolyan, hogy zavar! 

~*~

Ugyan a városba kikapcsolódás címszóval mentünk be, végül az összes létező boltot végig jártuk. Az összes híres sétányon végig sétáltunk, és eléggé vicces képek készültek rólunk. Ugyan először azért csináltuk őket, hogy párat felrakunk twittere, végül közös beleegyezéssel arra jutottunk, hogy ezt nem kell megosztanunk a világgal. Egyszerűen felvállalhatatlanok voltak. 

Végül jó kedvvel értünk vissza a hotelba, nem kevés zacskóval a kezünkben. Elég hangosak voltunk, ezért nem egy ember figyelmes lett ránk. Sőt, egy öreg néni még ránk is szólt, hogy ez nem szórakozóhely, hanem egy hotel, ahova pihenni járnak az emberek. Mi is ezt tesszük, csak nem olyan rém unalmasan, mint ők...

Jó kedvvel mentünk a lift fele, amikor hirtelen valaki elénk lépett.

- Srácok! Nincs kedvetek lejönni velünk a bárba? - kérdezte Louis vigyorogva. Kicsit furcsán néztem rá, mivel a semmiből itt termett, de ha figyelembe veszem Louis milyen, akkor ez normális.

- Mikor? - kérdezte Matt. Szerintem ahogy meghallotta a bár szót, azonnal igent mondott volna, de mivel ott voltunk mellette, nem tette. 

- Akár most! Páran már lent vagyunk, csak Liam és Niall kóricál valahol nem tudom hol. - rántotta meg a vállát.

- Felőlem mehetünk. - rántotta meg a vállát Matt. Próbálta játszani, hogy "úgysincs más dolgunk, hát megyünk" dolgot, de aki már annyira ismerte, mint én, tudhatta, hogy valójában ő már rég eldöntötte magában, hogy megyünk.

- De szerintem fel kéne vinni a cuccokat... - céloztam a kezemben lévő szatyrokra. 

- Akkor felmentek, utána pedig jöttök, jó? - húzta fel a szemöldökét Louis. Bólintottunk egyet, majd most már tényleg felmentünk a szobáinkhoz.

- Én nem megyek. - szólalt meg a semmiből Eric a liftben.

- Miért? - húzta fel a szemöldökét.

- Mert megígértem, hogy találkozok... - kezdett bele a magyarázkodásba, de inkább közbe vágtam.

- Tudjuk, menj! - mosolyogtam rá. Pár pillanatig csak nagyokat pislogott, de végül vigyorogva bólintott. Amikor megérkezett a lift az emeletre, már el is száguldott. Mi Mattel csak csendben sétáltunk el a lakosztályunkig. Bedobtam a szobámba az újonnan vásárolt ruhákat, majd már indultunk is le a bárba.

- Tudod meglepett, hogy lejössz a bárba. - szólalt meg a semmiből Matt. Furcsán néztem rá. Miért ne mentem volna le? - Mármint lent lesz minden bizonnyal Harry is... - válaszolt a még fel nem tett kérdésemre. Hirtelen tudatosult bennem, hogy most újra kell találkoznom vele azok után...

- Erre nem is gondoltam! - csaptam a homlokomra.

- Nyugi, eljátszom, hogy a barátod vagyok, ha gondolod. - mosolygott rám biztatóan.

- Nem szeretnélek ebbe belekeverni... - kezdtem volna el a már ilyenkor megszokott beszédet, de Matt leintett.

- Nyugi, megígértem, betartom. - ölelt át a félkezével. Jobban belegondolva, nem is kell nagyon eljátszania. Sokak szerint a viselkedésünk egymással olyan közvetlen, hogy ha először látnának minket, azt hinnék, hogy együtt vagyunk. Talán ez egy kicsit könnyít a helyzetünkön. 

- Oké, akkor mély levegő! - hunytam le a szemem a bár bejárata előtt. - Amikor belépek, magyaráz nekem valamit, amin majd felnevetek, jó? - néztem nagy szemekkel Mattre.

- Ser, szerintem erre nincs szükség. - vigyorodott el, majd ott hagyva engem belépett a bárba. Meglepődötten néztem utána. Én egyáltalán nem ilyen belépőt terveztem! 

Nagyot sóhajtottam, kicsit lenyugodtam, majd egy nagy mosolyt varázsolva az arcomra mentem be én is. A táskámból előkotortam a telefonom, majd az egyik asztalnál ülő társaság felé vettem az irányt.

- Sziasztok! - köszöntem rájuk mosolyogva. - Bocsi, hogy nem jöttem, de hívott Ed, hogy valami nincsen rendben a kutyámmal. - foglaltam helyet Matt mellett. Körbe néztem a társaságon. Azonnal szemt szúrt egy oda nem illő személy. Harryhez hozzá simulva ott ült Anne nagy barátnője, Miranda. Szívem szerint odamentem volna, és kitépem az összes haját, de elég furcsán festett volna.

- Mi baja lett a kutyádnak? - kérdezte Eleanor mellőlem. Úgy, hogy ő nem is tudta, iszonyú nagy fejtörést okozott nekem. Azon nem gondolkoztam, hogy egy ilyen kérdésre milyen választ is adhatnék. Nem tudtam egy kutya betegséget se, ezért benyögtem egy teljesen véletlen magyarázatot.

- Ugat. - feleltem. Legszívesebben a fejbe vertem volna magam, hogy hogyan lehetek ilyen szerencsétlen. Mindenki furcsán nézett rám, és várták, hogy megmagyarázzam. - Úgy értem... nagyon sokat ugat, pedig alapjáraton egy nagyon csendes kutya. - bólintottam egyet. Ugyan egyáltalán nem volt egy mindennapi "betegség", hihetőnek hihető volt. Legalábbis mindenki bólintott egyet.

- Ser, hozzak neked valami piát? - szólt hozzám Matt. 

- Megyek én is veled! - vágtam rá gondolkozás nélkül. Felpattantam, és vártam, hogy ő is ezt tegye. Miközben vártam rá, a szemeim akaratlanul is Harry és a liba felé tévedt. Éppen elvoltak "veszve" egymás szemében. - Jössz már Matt? - kérdeztem a fiú felé nézve, aki épp most beszélt meg valami nagyon fontos dolgot Niallel. 

- Megyek! - pattant fel hirtelen. Fejemmel Harryék irányába böktem, mire vette a lapot, és összekulcsolta a kezeinket. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Harry szeme azonnal felénk tévedt. Egy nagy mosoly költözött ki az arcomra, majd elindultunk a pult felé, ahol kértünk magunknak italt. Ugyan most ezzel én nyertem, tudtam, hogy még hosszú az este...