23. fejezet

Halihóóóó! Na, most az a helyzet, hogy azért hoztam meg ma a részt, mert holnap nem fogom tudni felrakni. Egyébként ma nem lett volna... :) Ami pedig a következőt illeti, szerdán fog jönni tuti, mert előtte nem lesz időm feltenni! Remélem nincs harag! :) Jó olvasást! xx

"A jó barátok mindig egymás mellett állnak, történjen bármi. Amikor azt mondják, "örökké", úgy is értik."

Reggel amikor felkeltem rögtön 100 százalékon pörögtem. Egyrészt mert megint Harry mellett ébredtem fel (igaz ez most merőben más volt, mint a tegnapi...), másrészt pedig tegnap este megbeszéltük, hogy ma elvisz engem délután valaha. Vagyis elmegyünk randizni.
Az első hivatalos randi. Akárhányszor csak eszembe jutott hatalmas vigyor ült ki az arcomra. Belegondolni is izgalmas volt, hogy hova fog elvinni. Hiába erőlködtem, nem tudtam kiszedni belőle, csak annyit árult el, hogy hosszú program lesz. Ez pedig csak még jobban feldobta a hangulatom, hiszen belegondolva abba, hogy hosszú órákon keresztül csak ketten leszünk... Akarva akaratlanul is átváltoztam egy kis tini lánnyá.
A többiekkel közös reggeli után beszaladtam Harry szobájába és felkaptam magamra a ruhákat amiket tegnap Matt hozott nekem. Kidobáltam az ágyra a nagy papírzacskóba rakott ruhákat, majd felkaptam magamra őket. Egy szakadt farmersortot egy fehér trikóval amihez Matt odakészített egy szürke belebújos pulcsi szerű vékony felsőt.

Mosolyogva néztem magamra a tükörben. A hajamat konty szerűen felfogtam a fejem tetejére. A sminkkel egyáltalán nem foglalkoztam, inkább a tegnapelőtti bulis ruhámat pakoltam el, valamint elraktam Harry pólóját is, ami eddig volt rajtam. Biztos nem fog haragudni érte.
Mosolyogva mentem ki a nappaliba, ahol a többiek épp nagyban beszélgettek.
- Én mentem, sziasztok! - intettem vidáman. Gyorsan elsiettem a bejárati ajtóig és épp léptem volna ki az rajta, amikor valaki a kezemnél fogva visszarántott. Valakinek a mellkasának ütköztem, de ahogy megéreztem az illatot azonnal tudtam, hogy kiről is van szó. Kezeit a derekamra rakta én pedig kicsit zavartan néztem rá.
- Itt akartál hagyni egy sziával? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak siettem, mert Mattel tegnap este telefonon megbeszéltem, hogy együtt ebédelünk. - rántottam meg a vállam, majd nyomtam egy puszit a szájára. Az arcára féloldalas mosoly költözött ki. Elgondolkoztam egy kicsit és arra jutottam, hogy én ezt a mosolyát szeretem a legjobban.
- Jó menj! De akkor fél négyre lemegyek hozzád, jó? - kérdezte. Csak bólintottam egyet. Közelebb húzott magához és óvatosan az ajkait az enyémekre tapasztotta. Ezután semmi kedvem sem volt elmenni, de sajnos már megbeszéltem Mattel és mivel késésben voltam, azonnal az étterembe mentem. Matt már ott volr és türelmetlenül dobolt az asztalon.
- Hé Hercegnő, merre jártál? - kérdezte vigyorogva amikor lehuppantam elé a székre.
- Kissé elnéztem az időt, mert a fiúkkal és a lányokkal reggeliztem. - rántottam meg a vállam.
- Este is Harrynél aludtál? - húzta fel a szemöldökét. Bólintottam egy aprót, mire csak sóhajtott egyet.
- Mi a baj ezzel? - vontam fel a szemöldököm.
- Ser, túlságosan is megbízol benne. - jelentette ki miközben megrázta a fejét.
- Miért, mit kéne csinálnom? Épp elég embert bántottam már meg a viselkedésemmel! Nem akarom ezt is elszúrni azzal, hogy bunkó leszek. Matt, értsd meg, most végre jól érzem magam! Végre vannak barátaim és barátnőim. - néztem rá komolyan.
- Félre értesz, én egyáltalán nem ezt mondom! Azzal van a baj, hogy nagyon megbízol Harryben! Nem kéne ennyire, még nem is ismered! Nem akarom, hogy csalódnod kelljen! - mondta komolyan, mélyen a szemembe nézve.
- És mi lenne akkor, ha te megbíznál benne egy kicsit?! - kérdeztem idegesen a hajamba túrva.
- Mire fel? Hidd el hallottam róla pár pletykát! És egyébként bírom, mert jó fej srác, és ezért nem akarom beverni a képét ha megbánt! - dőlt hátra a székben. Felidegesített nagyon. Végre boldognak érzem magam úgy igazán, erre pont ő kételkedik az egészben. Ő, aki talán a legfontosabb az életemben.
- Nem kell beverned a képét. Egyszerűen örülj annak, hogy boldog vagyok! - néztem a szemébe.
- Nem akarok összeveszni veled Ser, csak féltelek! - mondta egészen halkan.
- De nem kell! Tökéletesen is jól vagyok, és ha netán nem úgy fognak alakulni a dolgok ahogy tervezem, akkor is jól leszek! Nem vagyok már egy sérülékeny fiatal lány! Igenis erős vagyok! - meg sem vártam, hogy bármit is reagáljon felálltam az asztaltól és a szobámat vettem célul. Elmondhatatlanul csalódott voltam, mert úgy éreztem nem áll mellettem Matt. Pedig rá mindig nagy szükségem volt, van és lesz. Akármit is csinálna bárki, ő egy nagyon fontos része az életemnek.
A szobámba érve levágtam magam az ágyra és a párnába temetve az arcom utat eresztettem eddig nehezen visszatartott könnyeimnek. Rosszul esett Matt viselkedése, másrészről pedig egy hang azt suttogta, hogy túlzásba viszem, mert ő csak jót akar nekem. Kisebb lelkiismeret furdalásom támadt a történtek miatt. Az eddigi jó kedvemnek nyoma sem volt, helyette inkább rossz kedv jellemzett.
2 óra fele aztán rávettem magam, hogy elkezdjek készülődni. Már semmi kedvem sem volt sehova menni, még az a gondolat sem vidított, hogy Harryvel leszek. Beszélni akartam sürgősen Mattel. Mi nem szoktunk rosszba lenni, még csak veszekedni sem. Aztán mint valami megváltás, Matt toppant be a szobámba, amikor épp azon gondolkoztam mit vegyek fel.
- Figyelj Ser, sajnálom! Nem akartalak megbántani semmivel sem, én csak jót akarok neked és féltelek! - tárta szét a karját, mire azonnal a nyakába ugrottam.
- Én sajnálom, hogy úgy viselkedtem! Már épp azon voltam, hogy megkeresselek, mert annyira rosszul éreztem magam a történtek miatt! - mosolyogtam a nyakába.
- Nem szeretek rosszba lenni veled. - jelentette ki mosolyogva.
- Én se veled! És tudom, hogy csak jót akarsz nekem, de kérlek, bízz Harryben meg csak egy kicsit is! Nem tudom, hogy miért, de én bízok benne nagyon... Nem tudom miért érzem így, és miért viselkedek mostanában úgy, mint egy kislány, de azt hiszem ezt hozza ki belőlem. - mosolyodtam el félénken. Matt csak felnevetett és összeborzolta így is keszekusza hajamat.
- Hercegnő, csak nem szerelmes vagy? - vigyorgott, mint a tejbe tök. Azonnal rázni kezdtem a fejem, de hiába tagadtam, magam is tudtam, hogy ha még nem is vagyok az, már nagyon közel járok hozzá.
- Viszont most kérhetnék egy kis segítséget? Nem tudom mit vegyek fel... - vágtam egy fintort.
- Hova-hova? - húzta fel a szemöldökét.
- Elvisz Harry randizni. - mondtam neki teljesen besózva. Sokkal nagyobb kedvem volt menni, mint eddig. Tudva, hogy a legjobb barátom is mellettem áll... minden biztosabbnak tűnt.
- Hohó, akkor nagyon szépnek kell lenned! - mondta mosolyogva. - Mutasd a lehetőségeket! - mutatott a bőröndöm felé. Sorban mutattam fel neki azokat a ruhákat amikre én gondoltam, hogy esetleg jók lennének. Végül Matt döntése alapján az egyik kedvenc ruhámat vettem fel. A felső része fekete pánt nélküli és az oldalon 3 csíkban lyukas. A szoknya része pedig színes mintás, legfőképp narancssárga és citromsárga.

Mivel csinos akartam lenni és elcsavarni teljesen Harry fejét, felvettem hozzá a még Perrietől kölcsönkapott pántos magassarkút, ami tökéletesen passzolt a ruhához. Csináltam magamnak egy enyhébb sminket, a hajamat pedig lófarokba fogtam a fejem tetején utána pedig befontam halszálka fonással. Felvettem még a ruhához passzoló ékszereket, legfőképp gyűrűket és karkötőket, majd egy fekete táskába átpakoltam a cuccaimat. Teljes készenlétben álltam meg Matt előtt, aki nagyot sóhajtva nézett végig rajtam.

- Gyönyörű vagy. - mondta mosolyogva. Nem bírtam ki, megint odamentem hozzá és szorosan megöleltem. - De én most megyek, nem akarok zavarni amikor Harry megérkezik. - mosolygott a nyakamba, majd elengedve engem kisétált a szobámból. Izgatottan huppantam le az ágyamra és a telefonomat elővéve léptem be rajta a Twitter profilomra.

@serena_wood annyira izgulok!

Twitteltem ki. Épphogy elküldtem, a szobám ajtaja máris kinyílt és Harry állt előttem teljes életnagyságban. Ha lehet ezt mondani, még helyesebb volt, mint reggel. A lélegzetem is elállt, ahogy végig néztem rajta. Gyorsan feltápászkodtam az ágyról és felé kezdtem el lépkedni. Láttam, hogy végig mér, majd elmosolyodik. Ezt jó jelnek vettem. Amikor elé értem, a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

- Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe, majd megcsókolt. A gyomromban úgy éreztem, mintha ezer meg ezer pillangó repkedne. Ez az érzés szinte már megszokottá vált a közelében. Óvatosan elhajoltam tőle és a szemébe néztem.

- Hova megyünk? - kérdeztem a szám sarkában megbúvó mosollyal. 

- Majd meglátod! - mosolyodott el féloldalasan, mire a szívem kétszer gyorsabban kezdett el verni. - Gyere! - fogta meg a kezem, és összekulcsolta az ujjainkat. Nagy mosollyal az arcomon néztem le a kezünkre és eldöntöttem magamban, hogy mostantól csak így szeretném látni őket. 

- Hoppá! Na, ki van itt? - hallottam meg hirtelen a nővérem gúnyos hangját. Azonnal a hang irányába kaptam a tekintetem, és fel kellett fedeznem, hogy Anne és Miranda a nappaliban ülnek. A nővérem gúnyos tekintete már megszokottan ért, de arra nem igazán készültem fel, hogy Miranda szeméből tisztán kitudom olvasni, hogy legszívesebben megölne. Úgy tettem, mintha fel sem tűnt volna, csak elmosolyodtam.

- Csak nem egymásra találtatok? Hogy őszinte legyek pont illetek is egymáshoz, mind a ketten szánalmasak vagytok! - nevetett fel erőltetetten a szőke "bombázó".

- Lennél te ilyen szánalmas! - néztem rá nevetve. Erre Harry is felnevetett. A lány arcáról lefagyott a mosoly és összeszűkült tekintettel mért végig. Azt hiszem ezzel elintéztem, hogy egy életre megutáljon. Nem mintha érdekelne.