16. fejezet

Sziasztok! Itt lenne a szerdai rész, igaz kissé későn. De hát még szerda van! ;) A következő rész előre láthatólag szombaton, VAGY pénteken érkezik! Jó olvasást! xx

"Minden lánynak kell egy fiúbarát, aki eljátssza, hogy a pasija, ha szükség van rá. Aki tanácsot ad, hogy ne égesse le magát még jobban, aki elmondja, hogy gyönyörű vagy, és tudod hogy neki legalább fiúszeme van. És akivel talán kölcsönösen tudjátok, hogy több ez, mint barátság, de ezen az ötleten csak nevettek.. mert csak barátok vagytok!"

Az érzések furcsák. Néha fogalmunk sincs arról, hogy miért vagyunk boldogok, szomorúak vagy éppen féltékenyek. Fogalmam sincs arról, hogy miért nem tetszik az, hogy Harryhez egy másik lány bújik. Egyfolytában beugrik egy kép, hogy én is ölelhetném. Nekem az ég világon semmi közöm nincs Harryhez! Hidegen kéne hagynia az egésznek, de nem tudok nem odanézni rájuk. De mind hiába, én csesztem el az egészet úgy ahogy van. 

- Nem akarok visszamenni. -jelentettem ki Mattnek, aki már épp indulni készült volna visszaülni a többiekhez. Kérdőn rám nézett, mire én csak a pultnak dőlve beleittam a vodka-narancsomba.

- Ser, miért nem? Most komolyan foglalkozol velük? Egyáltalán nem értelek téged. Eddig azt mondtad nekem, hogy nem érdekel Harry, de most azért féltékeny vagy arra a lányra! - borult ki azt hiszem egy kicsit Matt. Lelkiismeret furdalásom lett egy pillanatra, mert az összes gondomat rázúdítottam. Mindig. Ő pedig mindig csak hallgatott és hallgatott. Ráadásul kész volt segíteni amikor egy oltári nagy hülyeséget csináltam. Teljesen megértettem.

- Fogalmam sincs Matt, hogy mi van velem! Fogalmam sincs arról, hogy miért érdekel, hogy ott van mellette az a liba! Fogalmam sincs, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen! Egy roncs vagyok, aki azt próbálja mutatni, hogy milyen nagy lány! - borultam ki teljesen. Nem értettem semmit. Soha nem volt még ilyen érzésem. Nem tudtam hogyan kell kezelni, hogy kell elnyomni. 

- Ser, ne mondj ilyeneket! - ölelt magához Matt. Fejemet a mellkasának nyomtam, és próbáltam lenyugtatni magam. - Mondjak neked valamit? Sosem találkoztam még hozzád hasonló lánnyal. Te olyan más vagy, olyan... olyan különleges. Minden fiú szeretné, ha te lennél a barátnője. Mert te nem csak gyönyörű vagy, de okos, erős és laza is. - mondta, miközben a hajamat birizgálgatta. Lenyugodtam némileg a szavaitól. Jól esett, hogy ő mondja ezt nekem, akivel jóformán az egész életemet leélem. Talán neki számított mindig is a legjobban a véleménye számomra. 

- Tényleg így gondolod? - néztem fel rá. az államat megtámasztottam a mellkasán, így pontosan láttam.

- Ha valaki megismer, mindenki így gondolja. Csak az a baj, hogy nem engeded meg az embereknek, hogy megismerjék milyen csodás vagy. - mosolyodott el lágyan. 

- Köszönöm Matt! - suttogtam halkan, majd nyomtam az arcára egy puszit. - De most mit csináljak? Csak üljek le oda, és nézzek magam elé? Az nem én lennék! - ráztam meg a fejem tanácstalanul.

- Ser, csak add magad! Most mondanám, hogy mindenről mond el a véleményed, de azt hiszem ezt nem kell mondanom. - nevetett fel halkan.

- Ez eddig oké, de onnantól nem tudom a forgatókönyvet, hogy mondjuk az a liba hozzám szól. Mit csináljak? Annyira, de annyira rondának és szerencsétlennek érzem magam mellette, már csak azért is, mert Harryt nyalja egyfolytában. - fintorodtam el. 

- Ezt most fejezd be! Nem hiszem el, hogy a mindig magabiztos, határozott lány most vált át ilyen... ilyen... beszariba. - felnevettem egy pillanatra a kifejezésén. Tényleg beszari lennék?

- Nem tehetek róla. Most mondtam el, hogy nem értem magamat sem. - néztem rá, majd megrántottam a vállam.

- Rendben, akkor amikor ránézel arra a lányra, képzeld azt, hogy egy pelusban szaladgáló citrom. - bólintott egyet miközben kimondta. Ahogy meghallottam a szót, hangosan felnevettem.

- Pelusban szaladgáló citrom? Matt, ez meg honnan jött? - nevettem még mindig.

- Ez csak úgy randomban jött. - rántotta meg a vállát. - De nem is ez a lényeg! Szóval gondolj erre, és utána gondolj arra, hogy te sokkal jobb vagy nála! - húzta fel a szemöldökét.

- De ezt, hogy gondoljam? Az olyan, mintha nagyképű lennék. - vágtam értetlen fejet.

- Mert az is vagy! - vágta rá. 

- Igazán kedves vagy, eddig arról papoltál, hogy mennyire különleges vagyok, most meg azt mondod nagyképű vagyok. Köszi Matt, igazán kedves vagy. - néztem rá az egyik szemöldökömet felhúzva.

- Ser, ha most azt várod, hogy tovább istenesítselek, nem foglak. Egyszerűen csak csináld azt, amit mondtam. Közben pedig néha megpuszilhatsz vagy ilyesmi, hogy Harry is féltékeny legyen. - mosolyodott el féloldalasan. Felnevettem az utolsó mondatán. Jó ötlet volt, mi tagadás.
- Köszönöm Matt, hogy segítesz! Nagyon szeretlek! - nyomtam egy puszit az arcára, mire csak átkarolt, és így mentünk vissza a többiekhez.
- Na mi van, szerelmes pár? - villantott ránk egy nagy mosolyt Louis. Kicsit ledöbbentem a mondatán. - Már mindenki tudja, nem kell titkolnotok! - nagyobb bajt okoztam, mint amire számítottam. Nem gondolkoztam azon, hogy Harry biztos mindenkinek elmondja. Már csak az a kérdés, hogy azt is eldicsekedte-e, hogy megcsókolt.
- Szóval már mindenki tudja? - húztam fel a szemöldököm. Valami elképesztően vékony hangon szólaltam meg, ami nem volt megszokott tőlem.
- Igen. - bólintott mindenki egyszerre.
- Mondjuk azért személyesen is elmondhattátok volna, nem egy besúgótól szerettük volna megtudni. Bár, hogy őszinte legyek, végig látszódott, hogy több van közöttetek. - mosolyodott el Eleanor. Nem szóltam semmit, csak bólintottam egyet. Hogy érti, hogy látszódott, hogy több van közöttünk? De hisz mi csak barátok vagyunk!
- Hát jó lett volna... - szólt közbe talán először Harry. A tekintetével azonnal rám nézett, és várta, hogy mit reagálok.
- Nem akartuk az orrotokra kötni, mert még friss is, és nem is lenne jó, ha mondjuk Annehez eljutna. Ő biztos, hogy elfecsegné a szüleimnek. A szüleim meg nem szeretik Mattet. - nem érdekelt, hogy minden szavam hazugság. Az sem érdekelt, hogyha többet mondok el magamról, hogyha rájön, hogy én voltam az a lány. Felidegesített.
- Te Anne húga vagy? - húzta fel a szemöldökét a Harryt ölelgető liba.
- Igen, de már találkoztunk is, szívem. - néztem rá gúnyosan, mire csak sértetten, Harry nyakába fúrta a fejét.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte meglepődötten Harry.
- Az erős túlzás. A nővéremmel nagyon nagy barátnők lettek körülbelül 1 óra alatt. Volt szerencsém már találkozni vele, de úgy tűnik a túl sok minden van magáról az agyában, ezért elfelejtette. De ez normális, az ilyen buta lányok esetében ez így szokott lenni. - vigyorogtam a lányra, aki azonnal felkapta a fejét.
- Tudod ki a buta te ribanc! - vágta hozzám a szavakat, amik alapvetően sértők, de engem nem érdekelt. Az ilyesfajta sértések már rég leperegnek rólam.
- Te, drágám! - villantottam rá egy bűbájos mosolyt.
- Ezt szerintem fejezd be! - súgta halkan a fülembe Matt, mire csak kérdőn ránéztem. Nemrég még ő mondta, hogy csak legyek önmagam. Ez vagyok én, nem fogom eltitkolni a véleményem arról a libáról.
- Esetleg talán úgy kéne véleményt alkotnod az emberekről, hogy megismered őket. Nem gondolod? - kérdezte teljesen komolyan Harry. Legszívesebben felpofoztam volna, mert a cica lány mellé áll.
- De azt hiszem jobban tenném, mert akkor nem csalódnék az olyasfajta emberekben, mint te! - egy szó nélkül felálltam, és tovább sétáltam a pulthoz. A pincér sráctól kértem még egy vodka-narancsot. Leültem az egyik székre, és csak néztem magam elé.
- Valami nem stimmel. - ült le mellém valaki. Rögtön tudtam, hogy ki.
- Még szép, hogy nem stimmel! Annak a libának nem kéne itt lennie! - mutattam a lány irányába. Louis óvatosan elhúzta a kezem, hogy ne mutogassak.
- Én nem arra értettem. Szerintem te meg Matt nem is vagytok együtt. - mondta, miközben az arcomat fürkészte. A szemébe néztem, és megértettem, hogy nincs értelme tagadnom semmit. Kis gondolkozás után megráztam a fejem.
- Nem. - válaszoltam halkan.
- Akkor meg miért mondtad azt, hogy vele vagy együtt? Mert Harry megcsókolt? - kérdezte értetlenül.
- Te tudsz a csókról? - kérdeztem meglepődve.
- Harry a legjobb barátom, mindent elmond nekem. Ugyan a többiek nem tudják, de én igen. De most te jössz, miért mondtad azt? - húzta fel a szemöldökét, közben pedig elvette előlem az italomat.
- Évek óta egy burokban élek, érted? Senkivel sem voltam jóban, mert féltem, hogy újra kell csalódnom valaki olyanban, akit közel engedek magamhoz. Egyedül Matt és Eric tudott rólam mindent. Egyedül akkor voltam teljesen nyitott, amikor Mattel elmentem bulizni, mert mindig leittam magam nem kicsit. És akkor most jöttök ti, és olyan közvetlenek és kedvesek vagytok. Annyira megszerettelek titeket, holott még nem is tudok rólatok semmit, csak pár alap dolgot. És itt van Harry, aki annyira aranyos, hogy megállás nélkül kiakar rólam deríteni valamit. Ugyan nem ismerem, csak egy hete, de úgy érzem, hogy már mindent tud rólam, hogy már ismer. És amikor megcsókolt, megijedtem... megijedtem a közelségétől. Én nem akartam ezt hazudni, csak kicsúszott a számon. Én nem akartam, hogy ez legyen, ha tehetném, mindent megváltoztatnék! - mondtam Louisnak kétségbeesetten.
- És arra nem gondoltál, hogy elmond neki az igazat? - húzta fel a szemöldökét.
- Csináljak magamból teljes hülyét? Azt már nem! - ráztam a fejem hevesen.
- Miért éreztem, hogy ez lesz a válaszod? - kérdezte kissé felnevetve. Megrántottam a vállam.
- De most mit csináljak? Nem bírom elviselni azt a csajt! - néztem az irányába. Louis felnevetett.
- Nem csak te vagy ezzel így. Pont azt beszéltük a többiekkel, hogy Harry a féltékennyé akar tenni, akkor választhatott volna kevésbé idegesítő lányt. - ahogy befejezte a beszédét, kikerekedett szemekkel a szájához kapta a kezét.
- Szóval féltékennyé akar tenni? - húztam fel vigyorogva a szemöldököm. - Azt megnézheti! - felpattantam és még mielőtt visszamentem volna a többiekhez, elvettem Louistól az italomat, amit nem rég vett el tőlem. Egy szó nélkül lehuppantam Matt mellé. Közel hajoltam hozzá, és a fülébe kezdtem suttogni:
- Ne haragudj, de ezt most nagyon fontos! - értetlenül nézett rám, de én csak a számat az övére nyomtam, és megcsókoltam. Pár pillanatig a meglepődöttségtől nem reagált, de amikor felfogta, visszacsókolt.
Mikor elhúzódtam tőle, egyből Harry felé néztem, aki csak kikerekedett szemekkel nézett felém. Majd tekintetem Louis felé vándorolt, aki csak fejet csóválva ült vissza a helyére, Eleanor és Harry közé.

~*~

Hosszú időt töltöttünk lent a bárban, csak jól éreztük magunkat. Ugyan többet nem szóltam sem Harryhez, sem ahhoz a libához, sokszor találkozott a tekintetem a göndörével. Matt egy szó nélkül tűrte, hogy puszilgatom és ölelgetem. Jól esett, hogy mellettem áll ebben is. 

Jóval éjfél után indultunk el a lakosztályaink felé. Mivel még egyáltalán nem voltam álmos, célba vettem az óceán partot. Lehúztam a lábamról a sarut, a szoknyám hátsó, hosszú részét pedig a kezembe fogtam. Óvatosan bementem a vízbe bokáig, és csak néztem magam elé hosszú időn keresztül, egészen addig, amíg meg nem éreztem, hogy valaki hátulról megfogja a derekam.

- Milyen játékot játszol, Serena? - suttogta a fülembe. Kirázott a hideg, ahogy megéreztem a leheletét a bőrömön. Szembe fordultam vele, és a szemébe néztem. Elvarázsolt pár perc alatt.

- Csak azt, amit te is. - mosolyodtam el. Az arcára nagy vigyor költözött, majd az arcomat kezdte el fürkészni. Tekintete néha a szememre, majd a számra tévedt, mintha engedélyt akart volna kérni. Nem csináltam semmit, egyszerűen csak élveztem a helyzetet, hogy végre teljesült a vágyam, hogy mellettem van, nem pedig azzal a lánnyal.

Végül tétován közelebb hajolt, majd ajkait óvatosan az enyémekre helyezte. Ajkai óvatosan elnyíltak, és megcsókolt. Visszacsókoltam, mert akartam, mert ezt szerettem volna. Most nem ijedtem meg, nem hajoltam el, nem hazudtam; egyszerűen élveztem a pillanatot.