19. fejezet

Halihó emberek! Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy elfelejtettem, hogy ma résszel kell jönnöm, közlöm, hogy nem. Valószínű, hogy ezek után is csak ilyen későn fogom hozni a részeket, mert ilyenkor jutok el idáig. Tudom, hogy sok-sok kommentet kaptam az előzőhöz, és ígérem holnap válaszolok is rá, de most megyek alukálni! :)) Tudjátok, hogy mikor jön a következő rész, úgyhogy már csak az maradt hátra, hogy jó olvasást kívánjak! xx

"Nem tudom, meddig tarthat ez az álom, de elhatározom, hogy minden pillanatát úgy fogom megélni, mintha az lenne az utolsó."

Boldogságos reggel egy boldogságos este után. Szinte alig bírtam elaludni tegnap, mert annyira boldog voltam. Vicces, hogy ez ennyire boldoggá tesz. Pont engem, aki nem régiben még azt hajtogatta, hogy ő többet nem bízik meg hím neműben, kivétel persze Mattet. Viszont most úgy tűnik, hogy mégis vannak értelmes fiúk, nem csak olyanok, mint amilyenekkel én jártam. Azt hiszem volt hozzá egy érzékem, hogy barmokat fogjak ki magamnak.
Ugyan voltak bennem kételyek, hiszen nem is tisztáztuk, hogy mi lesz kettőnkkel. De elnyomtam magamban valamilyen módon. Nem akartam, hogy elrontsa bármi is a jó kedvem.
- Jó reggelt Hercegnő! - lépett be hirtelen a szobámba Matt. Ő már fel volt öltözve, míg én csak a pizsamámban ültem az ágyban.
- Neked is! - mosolyogtam rá vidáman.
- Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezte miközben lehuppant mellém az ágyba.
- Tudod azt te is... - mondtam neki felé fordulva. Megforgatta a szemeit.
- Akkor ti most voltaképp együtt vagytok? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem tudom. Nem beszéltük ezt meg így, sőt azt sem, hogy ez most mi köztünk... Van valami az biztos. - mondtam neki, közben pedig megrántottam a vállam.
- Ezt nem kéne ilyen lazán venned. Nem szeretném, ha megbántana. - nézett rám komolyan.
- Nem fog. - néztem rá.
- Reméljük, hogy így lesz. - válaszolta. Kicsit sem tűnt boldognak ettől az egésztől. Jól esett nagyon, hogy félt, de most úgy éreztem, hogy nem kell. Talán sosem voltam még ilyen erős lelkiekben. Úgy éreztem, hogy készen állok erre az egészre Harryvel, még ha nem is úgy végződik ahogy a mesékben szokott.
Annak érdekében, hogy éreztessem vele, hogy köszönöm neki a törődést, jó szorosan magamhoz öleltem. Ugyan ettől nem változott meg a véleménye erről az egész dologról, de legalább tudta, hogy hálás vagyok neki. És nem csak ezért az aggódásért, hanem úgy általában mindenért, amit értem tesz. Kívánni sem kívánhatnák nála jobb barátot.
- De ha megbánt, akkor szétverem a fejét, rendben? - kérdezte halvány mosollyal az arcán.
- Nem fogok az utadba állni, hidd el! - mosolyogtam rá, majd felnevettem.
- Nem is tudnál! - kacsintott rám, mire csak megforgattam a szemeim. - De most készülj el, utána pedig elviszlek valahova, jó? - mosolygott rám kedvesen.
- Hova? - kérdeztem kíváncsian.
- Ööö... Egy városnéző túra megfelel? - kérdezte széttárt karokkal. Szóval még ő se tudta, hogy hova megyünk voltaképp. Szép mondhatom.
- Nekem jó! - pattantam fel gyorsan. Tanácstalanul álltam meg a bőröndöm előtt. Fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek fel.
- Hagyd, menj zuhanyozni! Addig majd én kiválasztok neked valamit, jó? - kérdezte, közben pedig már feltápászkodott. Gondolkozás nélkül bólintottam, hiszen tudtam, hogy Matt ismer annyira, hogy mit vennék fel mivel. Nem lőször választ már nekem ruhát, és eddig mindig nagyon ízléses szetteket rakott össze nekem.
Gyorsan bementem a fürdőbe. Bezártam magam után az ajtó és azonnal levettem magamról a ruháimat és beálltam a zuhanyfülkébe. Magamra engedtem a kellemesen langyos vizet. Sokáig álltam a zuhanyrózsa alatt, mert jól esett felfrissülni egy kicsit tőle. Bekentem magam a tusfürdőmmel, majd lemostam magamról és egy törölközőt magam köré tekerve léptem ki a kabinból. Gondolkozás nélkül mentem vissza a szobámba, hiszen Matt már nem egyszer látott egy szál törölközőben. A kapcsolatunk sokkal komolyabb annál, mint sem ennyitől zavarba jöjjünk.
- Mutasd a ruhákat! - vigyorogtam rá. Csak magam mellé bökött. Az ágyra ki volt terítve egy rövidnadrág egy sötét szegecses felsővel.

Felmutattam a hüvelykujjam, jelezve, hogy tetszik. Felkaptam az ágyról és a bőröndből kikapva a fehérneműim közül találomra egyet, visszavonultam a fürdőbe. Megtörölköztem és megmostam gyorsan a fogam, majd magamra vettem a ruhadarabokat. Tettem fel magamra egy teljesen natúr sminket és a hajamat lazán oldalra fontam. A fürdőből kilépve azonnal a szekrényhez mentem, amiről levettem a napszemüvegem. Előkotortam a cuccaim közül egy kis táskát, ami épp annyira volt jó, hogy a pénztárcám és a telefonom fért el benne. Tettem magamra kis leheletnyi parfümöt és mosolyogva Matt felé fordultam.
- Indulhatunk! - vigyorogtam rá vidáman.
- Nem is értem, hogy miért készülsz ennyi ideig... - rázta meg a fejét értetlenül. Csak legyintettem egyet, hogy ez olyan lányos dolog, ezt úgyse értheti meg. A jó külsőhöz idő kell.
Felkaptam a lábamra az egyik kedvenc szegecses sarumat és elindultam Matt után ki a szobából.
- Hova-hova? - kérdezte Anne amikor meglátott minket épp kifele menet. Visszafordultam felé, és meglepődve vettem tudomásul, hogy mellette ott áll az ő nagy barátnője, Miranda.
- Megyünk az állatkertbe megnézni hátha ott vagy-e. - válaszolta hidegen Matt. Sose szerették egymást Anneval, bár meg is értem, én sem szeretem a nővéremet.
- Vicces vagy Matt. - mosolygott rá erőltetetten. - Inkább arról meséljetek, hogy a nagy barátaitok merre bujkálnak. - mondta flegmán. Felhúztam az egyik szemöldököm.
- Milyen nagy barátaink? - válaszoltam neki ugyanolyan hangnemben, mint ahogy ő is mondta nekem.
- Azok a nagy sztárok. - mondta, majd elfintorodott.
- Miért érdekel az téged? - kérdezte Matt. A számból vette ki a szót.
- Harry nem keresett meg, pedig azt mondta elvisz vacsorázni. - válaszolta mellőle Miranda, majd egy elégedett mosoly terült szét az arcán. Nem tudhatta, hogy én tudom, hogy Harry lekoptatta. Csak az orrom alá akart dörgölni valami hazugságot.
- Akkor keresgéld még! - legyintettem neki nevetve. Azonnal felszaladt a szemöldöke, de nem igazán törődtem vele. Megfogtam Matt karját és kihúztam a lakosztályból.
- Már bocs hogy ezt mondom, de a nővéred egy rosszindulatú, beképzelt liba! - mondta Matt maga elé nézve. Halkan felnevettem, de nem mondtam semmit. Ha valaki, akkor én nagyon tudom, hogy milyen a testvérem.
- Egyébként Eric mit csinál? - kérdeztem tőle. Furcsa, hogy ma még nem láttam.
- Szerinted? Megint találkozik azzal a lánnyal... - rántotta meg a vállát.
- Ó, gondolhattam volna. - bólintottam. Ugyan nem igazán örültem a kapcsolatának ezzel a lánnyal, de be kellett vallanom, hogy Eric most nagyon boldog. És egyenlőre csak ezzel kell törődnöm. Az már más kérdés, hogyha megcsalja a bátyámat kitépem az összes haját.

~*~

Nagyon jó volt egy kis időt Mattel tölteni. Sok helyre elvitt, sok mindent láthattam neki köszönhetően. Bár azt nem mondom, hogy a többi turistának esetleg lakónak annyira izgalmas lett volna, mivel mindig a nevetésemtől visszhangzott minden. Mondtam már, hogy Matt mellett nem lehet normálisan viselkedni?

Tényleg jól éreztem magam, azonban talán egy picit vártam már, hogy visszaérjünk. Matt megbeszélte Niallel, hogy elmennek valami étterembe, ami az ír fiú szerint zseniális, Matt meg nem hagyhatta ki a meghívást az ő elmondása szerint. Szóval a két nagy evős egymásra talált. 

Ami az én programomat illeti, nem volt. De szinte biztos voltam benne, hogy valakivel összefutok. Reméltem, hogy vele futok össze. Úgyhogy csak céltalanul kezdtem el ténferegni a hotelban. De nem találkoztam senkivel.

Végső unalmamban csak kimentem az óceánhoz, és leültem a homokba. A telefonomat a kezembe fogva forgattam és gondolkoztam. Nem tudtam, hogy most keressem meg Harryt vagy micsoda. Tegnap nem beszéltünk meg semmit, ma pedig nem keresett. Nem igazán törődtem vele, hiszen délben Mattel voltam. De most már így délután igazán mutathatna egy kis életjelet vagy valamit.

- Na, ki vagyok? - tette hirtelen a szemeim elé valaki a kezét. Hatalmas mosolyra húzódott a szám, a szívemet pedig melegség öntötte el. 

- Ööö, várj! Mindjárt kitalálom! Hm... Niall? Liam? Vagy Louis? Esetleg Zayn? - kérdeztem tőle, miközben megfordultam a homokban. Komolyan nézett rám, mert én is rá. - Ó, Harry... Nem gondoltam volna. - mondtam neki, majd pár pillanat múlva elvigyorodtam. Nem bírtam tovább nézni az arcán azt a fintort.

- Nem ismersz meg? - húzta fel a szemöldökét, a szemében pedig játékos fény csillant.

- Miért? Meg kéne? - néztem rá ártatlanul. Hihetetlen nevetés tört ki belőle.

- Igen, kéne. - válaszolta, majd lehuppant mellém a homokba.

- Bocsi, nem szoktam emlékezni az elveszett emberekre. - néztem rá halvány mosollyal.

- Oké, ez jogos lenne, ha nem kerestelek volna annyit délben. - nézett rám.

- Délben? Akkor pont nem voltam itt. Mattel elmentünk várost nézni. - rántottam meg a vállam. - De hol kerestél?

- Hát úgy szimplán mindenhol. Vagy tízezerszer végig jártam a hotelt, és egyszer még a lakosztályodhoz is felmentem. - nevetett.

- Honnan tudtad a lakosztályom számát? - húztam fel a szemöldököm kíváncsian.

- Ma pont egy kedves, aranyos fiatal szöszke lány van a pultnál... Csak rá kellett néznem és azonnal kiadta a szobaszámot. - rántotta meg a vállát lazán.

- Kedves, aranyos szöszke lány, Harry? - kérdeztem tőle, miközben hihetetlen tekintettel néztem rá.

- Nem az esetem. - jelentette ki, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne. - Nekem sokkal jobban bejönnek a barna hajú, kék szemű nagy szájú lányok. - mosolyodott el féloldalasan.

- Ó, ezt jó tudni. - bólintottam komolyan, mire felnevetett és közelebb hajolva hozzám megcsókolt. Azonnal viszonoztam a csókját.

- Egyébként találkoztam a nővéreddel. - mondta, mikor elhajolt tőlem.

- Igazán? - szaladt fel a szemöldököm az égig. Kicsit megijedtem, mert ugyan tudta, hogy van még egy nővérem, azt nem, hogy modellkedik. Ahogy azt sem, hogy én is modell lennék vagy mi. Nem tudtam, hogy mennyire bonyolódtak beszélgetésbe, és mennyi dolgot mondott el neki Anne.

- Igen. Őszintén szólva ami egyezik bennetek csupán annyi, hogy mind a kettőtöknek kék a szeme. - mondta kicsit félve attól, hogy majd megsértődök, mert ilyet mondott a testvéremre.

- Körülbelül. - bólintottam egyet értve vele.

- Amúgy nem is tudtam, hogy Miranda a barátnője. - mondta miközben a homokkal játszott.

- Ott volt ő is? - kérdeztem. Nem válaszolt csak bólintott. - Reggel én is összefutottam vele, sajnos. Azt kérdezte, hogy te hol vagy, mert megígérted neki, hogy ma elviszed étterembe. - néztem a szemébe. Vártam, hogy erre mit reagál. Ugyan én eddig nem gondolkoztam olyanon, hogy esetleg ez igaz lenne, biztos voltam benne, hogy csak hazudik.

- Mi? - kérdezte tőlem, mintha én ezt csak kitaláltam volna.

- Miért tőlem kérdezed? Nem én mondtam, hanem ő. - rántottam meg a vállam. 

- Oké, szerintem ezt a lányt inkább hanyagoljuk. Csupán annyi mondandóm van róla, hogy semmi nem volt közöttünk. - mondta komolyan.

- Akkor miért nyaltátok egymást múltkor? - kérdeztem szimplán kíváncsiságból.

- Csak féltékennyé akartalak tenni, megnézni, hogy mit csinálsz akkor, ha én más lánnyal vagyok. - mosolyodott el szívdöglesztően, majd közelebb hajolt hozzám megint.

- És, mire jutottál? - kérdeztem tőle halkan, közben pedig a szemébe néztem egyfolytában.

- Arra, hogy eléggé szarul álcázod a féltékenységedet. Ráadásul azzal a csókkal teljesen elárultad magad. És hidd el, mindenki számára. - mosolygott még mindig. A következő pillanatban éreztem, hogy elvörösödök. Ritka pillanatok egyike volt, hiszen engem nem volt könnyű zavarba hozni, sőt, Matt szerint egyenesen kihívás. De neki sikerült, pedig szinte még alig ismer. - Jól áll a piros, édes. - kuncogott, majd ismét megcsókolt. Már megint olyan boldognak éreztem magam. Mintha nem is a földön lennék, hanem valahol teljesen máshol. Úgy éreztem, hogy végre valaki megért, pedig még nem is ismer igazán. Azt akartam, hogy álljon meg az idő, és örökkön örökké legyünk itt ebben a hotelban gondtalanul a többiekkel.
- Lehet egy kérdésem? - kérdezte, mikor lihegve elhajolt tőlem.
- Persze. - bólintottam egy gyengéd mosollyal az arcomon.
- Miért hazudtál nekem arról, hogy Mattel vagy együtt? - kérdezte, miközben végig simított az arcomon. Nem lepett meg a kérdésével. Biztos voltam benne, hogy megfogja kérdezni tőlem, csak azt nem tudtam még, hogy hogyan magyarázom meg neki ezt az egészet.
- Ez bonyolult... - sóhajtottam, majd lehajtottam a fejem. Harry hosszasan kifújta a levegőt, majd az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Határozott volt velem, mégis gyengéd.
- Serena, nem értem miért nem akarsz nekem elmondani magadról semmit. Ha valamit tudok is rólad, azt is harapófogóval szedtem ki belőled. Értelek, hogy félsz megbízni valakiben. De mennyit kell még bizonyítanom azért, hogy megértsd, bennem bízhatsz? - kérdezte, közben pedig próbálta velem felvenni a szemkontaktust, mert eddig ügyesen kikerültem. Nagyot sóhajtottam, majd erőt véve magamon belenéztem a szemébe, amibe azonnal elvesztem. Gondolkozni akartam, hogy itt-e az idő, hogy elmondjam én voltam az a lány az álarcos buliból. De keresztbe húzta a számításaimat, és teljesen leblokkoltam. - Hm? - kérdezte mosolyogva, mivel látta, hogy teljesen leblokkoltam.
- Megbízom benned, hidd el! - kezdtem hosszú percek után. - Csak vannak dolgok, amiknek meg van az idejük, hogy mikor mondjam el... Biztos lehetsz benne, hogy idővel minden világossá fog válni a számodra. - bólintottam, megerősítve magamban is az előbb elhangzottakat.
- Rendben. - ölelt végül magához. Hálás voltam érte, hogy nem erősködik, hogy látja úgyse mondom el neki most, mert vagyok olyan makacs. Abban pedig biztos voltam, hogy mindig kíváncsian fogja várni a kérdésekre a választ, amit lehet, hogy holnap, lehet holnapután, de az is lehet, hogy csak sok-sok nap után fog megkapni.