22. fejezet

Hahóóóó emberek! Hát itt lenne a következő rész, ami remélem elnyeri a tetszéseteket! Most pedig feltennék egy futó kérdést... Kíváncsiak lennétek rá, ha feltennék egy rövidke novellát, amit a hosszú hétvége alatt írtam? Mert ha esetleg igen, szívesen feltenném. :) Csak ennyit szerettem volna, jó olvasást a fejezethez! :) xx

"Alkohol - Mert a legjobb sztorik nem saláta evéssel kezdődnek."

- Hol vagyunk? - kérdezte Danielle miközben megállt és körbe nézett. 
- Nem tudom. - rántottam meg a vállam. 
- Nézzétek ott van valami bolt, nézzünk be! - mutatott egy kivilágított bolt felé. Fogalmam sem volt, hogy mi lehet az, de én indultam először felé. A többiek is utánam jöttek egy idő után. A semmin nevetve léptem be az üzletbe. Kisebb meglepetés ért amikor körbe néztem, de az éppen pakoló lány felé mentem. Háttal volt nekem, ezért megböktem a vállát. Felém fordult felhúzott szemöldökkel.
- Nem vállalunk már munkát! - mondta elég hangosan. Furcsán ránéztem.
- Én csak arra lennék kíváncsi, hogy hol vagyok. - nevettem fel. A hátam mögött Perrie is hangosan felnevetett.
- Los Angeles? - kérdezte a lány flegmán.
- Lehetnél kedvesebb? Akár ügyfelek is lehetünk. - mondtam. Nem voltam teljesen tudatában annak, hogy mit csinálok vagy mondok. Mondhatni teljesen az alkohol irányított.
- Kiakarsz velem packázni? - húzta fel a szemöldökét a lány. Jó, ha jól megnéztem egyáltalán nem volt lány, sokkal inkább egy nagy darab nő, akinek a teste egész felületén tetkók voltak és piercingek. 
- Talán nem viselkednék így, ha elmondaná nekem, hogy hol a fenébe vagyunk! - mondtam türelmetlenül.
- Mi folyik itt? - jött ki egy a nőhöz hasonló termetű férfi is. 
- Ezek a részeg libák nem hagynak békén! - mutatott felénk a nő, majd elviharzott.
- Nem vagyunk részegek, libák pedig főleg nem! - röhögött fel hangosan Perrie, mire mindannyian követtük példáját.
- Szóval, mit akartok? - kérdezte a férfi elég gorombán.
- Megtudni, hogy hol vagyunk! - szólalt meg mögülem Danielle. Már ő is kezdte elveszíteni a türelmét.
- Ez itt nem egy útbaigazító iroda, ha nem akartok tetkót elhúzhattok! - fogta meg a karom a férfi elég keményen és az ajtó felé kezdett húzni. Már épp kidobott volna, amikor gondolkozás nélkül szólalt meg.
- Én szeretnék egy tetkót! - jelentettem ki. Fel sem fogtam, hogy ez milyen döntés, puszta szórakozásból mondtam. A férfi megtorpant és felhúzott szemöldökkel rám nézett.
- Valóban? - kérdezte meglepődve.
- Igen. - bólintottam határozottan.
- Serena, ez biztos jó ötlet? - kérdezte kétkedve Eleanor. Csak legyintettem neki. 
- Ez tök állat! Segítek választani neked valami jót! -  tapsikolt nevetve Perrie, majd a kezemet megfogva visszaráncigált a szalonba. A falon rengeteg minta volt, Perrie azonnal belevetette magát a keresésbe. 
- Én ajánlanék a hölgynek valamit! - állt meg mögöttünk a férfi. Kíváncsian felé fordultam. - Látom maga ilyen szabad lélek... Nézze meg ezt! - mutatott felém egy kis papírlapot. Még úgyis megakadt a lélegzetem, hogy nem voltam teljesen magamnál. Azonnal bólintottam a férfinak, aki vigyorogva leültetett egy nagy székbe. - És hova szeretné? - nézett rám. A medence csontomra mutattam, mire elmosolyodott és munkához látott. - Kicsit fájni fog. - mondta miközben lefertőtlenítette a bőrfelületet. Én tényleg kicsi fájdalomra számítottam, azonban amikor munkához látott, egy hangos sikoly hagyta el a számat. Fájt... nagyon.

A pólót amit viseltem azonnal felhúztam és szembesültem a valósággal. Ott volt rajtam, egy átlátszó fóliával lefedve. A szám elé kaptam a kezem és ijedten Eleanorra néztem. Ugyan ő nem tudhatja, de én igen, hogy nekem nem lenne szabad tetkómnak lennie, hiszen modell vagyok. Még csak nem is profi vagy ilyesmi, hogy esetleg megengedhetném ezt magamnak. Semmi se vagyok még a szakmában, ezzel pedig nem is leszek ennél több.
Óvatosan végig húztam rajta az ujjam. Kissé még fájt, a felírat mellett pedig még piros volt némileg. Jobban szemügyre véve pedig nagyon tetszett. Kissé kusza betűkkel írta a férfi, de tisztán el lehetett olvasni a feliratot: 'Freedom'. 
- Ha ez megnyugtat, nekem tetszik. - mosolygott rám erőltetetten Eleanor.
- Nekem is. - mondta suttogva. Csak az igazat mondtam ki. Tudtam, hogy nem lenne szabad tetszenie, mert csak ellenem van, de nagyon tetszett. Leírt engem egy szóval.

A férfi sokkal kedvesebb volt velünk, mint a nő. Mint utólag kiderült már záróra volt, ezért volt velünk bunkó. Megköszöntem az újabb szerzeményemet a férfinak, akitől segítséget kérve eljutottunk Los Angeles egyik legjobb szórakozóhelyére. Kissé kijózanodtam a fájdalom hatására, ezért megint megcéloztam a pultot és kértem magamnak egy jó erős koktélt. 
Gyorsan megittam az egészet, majd az épp a kis emelvényre felálló fiút kezdtem nézni, ahogy mindenki.
- Jó estét mindenkinek! Mindenki tudja, hogy ma karaoke est van, úgyhogy aki bátor, és felmeri vállalni a hangját mindenki előtt, jöjjön, és mutassa meg! - kezdett el tapsolni. Azonnal Perrie felé néztem, hiszen tudtam, hogy énekel profi szinten egy lány bandában. Mintha csak ugyanarra gondoltunk volna, azonnal a fiú felé kezdett menni.
- Én! Én szívesen énekelek! - üvöltötte, hogy az egész bár tőle zengett.
- Egy bátor jelentkező! - nézett rá mosolyogva a fiú. - És még csinos is... - mérte végig elég feltűnően. - Mi a neved? - tartotta elé a mikrofont.
- Mary. - hazudott szemrebbenés nélkül.
- Szép név, Mary. És mit szeretnél elénekelni nekünk? 
- Little Mix, Wings. - mondta egyszerűen. Pár perc múlva pedig már szólt is a zene. Perrie végig ugrálta az egészet, nagyjából végig tisztán, de a hamis hangok is csak az elfogyasztott italmennyiségnek volt köszönhető. 
- Nagy tapsot Marynek! - ment fel újra a figura Perrie mellé. Hangosan felnevettem a Mary név hallatán, hiszen én tudtam az igazságot. - Úgy látom arra a hölgynek is van kedve énekelni! - mutatott pont felém a fiú. Megrántottam a vállam, és átvergődve a tömegen és felsétáltam melléjük. Perrie kikapta a fiú kezéből a mikrofont, és beleszólt:
- Nagy tapsot az én drága barátnőmnek, Penelopenak! - üvöltötte bele a mikrofonba. Hangosan felnevettem, majd csak bólogattam.
- A barátnőd? Mármint úgy a barátnőd? - húzta fel a szemöldökét a figura mellettünk. Hatalmas viccnek szánta... Perrievel egymásra néztünk. Mind a ketten ugyanarra gondoltunk.
Elvigyorodtunk, majd közelebb hajolva egymáshoz egy gyors csókot váltottunk. 
- Hűha, hát erre nem számítottam! - jött zavarba azt hiszem egy kicsit a fiú. Hangos nevetésben törtünk ki megint Perrievel. 

A fejemet a tenyereimbe temettem. Nem hiszem el, hogy ilyeneket csináltam!
- Tudod innentől kezdve nem is vagyok kíváncsi rá, hogy miket csináltam... - ráztam meg a fejem. Eleanor kissé elnevette magát.
- Pedig tök jól elénekelted a fiúk One Thingjét... - hangos nevetésben tört ki, nekem pedig égett a fejem.
- Ennyi épp elég volt magamból. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy hogyan égettem le magam. - ráztam meg a fejem.
- Biztos? Van még pár aranyos sztorim a tegnap estéről! - szórakozott nagyon jól rajtam. Kissé felnevettem majd felálltam. Lehet, hogy egyszer majd megtudom, nem tudhatom, de most nem vagyok rá kíváncsi. - mondtam határozottan.  - De azért köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. - gyorsan megöleltem, majd Harry szobája fel kezdtem igyekezni. Kinyitottam az ajtót, és beléptem rajta.
- Na, miket műveltél? - kérdezte mosolyogva miközben az ágyán elterülve a telefonját nyomkodta.
- Biztos tudni akarod? Lehetsz egy életre elundorodsz tőlem... - ültem le mellé az ágyra és komolyan néztem rá.
- Nem mondhatsz olyan durva dolgokat. - a derekamnál fogva magához húzott és az ölébe ültetett.
- Jó, de én szóltam előre. - emeltem fel a mutatóujjam. - Először is egy ismeretlen csávótól csórtam pénzt amit utána elittunk a lányokkal. Pedig állítólag nem kis összeg volt...
- Ha ilyenek lesznek nem értem miről beszéltél. - szólt közbe Harry.
- Ha végig hallgatnál...
- Jó, csendben leszek! - vágott megint a mondandóba. Megforgattam a szemeimet, majd folytattam a mesélést.
- Aztán csináltattam magamnak egy tetkót. - húztam fel a pólómat, így tökéletesen láthatta a mintát. Az ujját óvatosan végig húzta rajta.
- Tudod engem most sokkal jobban izgat az, hogy nincsen rajtad gatya... - kezdte el húzogatni a szemöldökét. Játékosan megpofoztam mire felnevetett. - De egyébként nekem tetszik. - vonta meg a vállát.
- Nekem is. - rántottam meg a vállam.
- Akkor mi a baj? - értetlenkedett.
- Az, hogy nem is tudtam, hogy tetkóm van! - hihetetlenül néztem rá. Nem hittem el, hogy egy kicsit sem tudja beleélni magát a helyzetembe. - És akkor most következik az a sztori, ami után lefogsz hányni. - jelentettem ki.
- Á, az lehetetlen! - legyintett. Ez kissé felbátorított.
- Perrievel csókolóztunk. - ahogy kimondtam lehunytam a szemem, és vártam, hogy Harry kilökjön az öléből és elküldjön a jó büdös fenébe. Azonban meglepetésemre egyáltalán nem így tett.
- És akkor mi van? - kérdezte nevetve. - Tudom, hogy nem vagy leszbikus. - mondta, mire mosolyogva kinyitottam a szemem.
- Na, látod! Ebben egyetértünk! - nyomtam mosolyogva az arcára egy puszit.
- De ha szabad tudnom, mégis miért smároltátok le egymást? - kérdezte kíváncsian.
- Elvileg viccből. - mondtam komolyan. - De biztos nem undorodsz tőlem? Egy kicsit sem? - kérdeztem vidámabban.
- Tuti! Felejtsd már ezt az undorodsz tőlem dolgot! - mondta komolyan, majd egy fél oldalas mosollyal az arcán közelebb hajolt hozzám. Pár pillanatig mélyen a szemembe nézett, majd átszelve azt a pár centit megcsókolt. Beleremegtem az érintésébe, a gyomromban pedig furcsa bizsergést éreztem. Úgy éreztem, hogy a világ megszűnni készül körülöttünk és csak mi létezünk. Nem értettem ezt az érzést. Sose volt még ehhez hasonló. Mi történik velem?