4. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem tudok mindennap hozni egy részt, de nem engedi az időm... úgyhogy még azt sem csinálom, hogy előre megmondjam, hogy mikor jön rész. Akkor rakom fel, amikor tudom, és igyekszem, hogy ez 4 napon belül legyen. Remélem nem baj! :) xx

-          Milyen ronda már ez a feszülős izé! – húztam végig a kezemet a furcsa vízálló anyagon, és Matt felé fordultam.

-          Miért lenne ronda? Sőt, neked még előnyös is! – bólogatott egyfolytában, és közben végig mért.

-          Hé, ne bámulj! – fordítottam el a kezemmel a fejét.

-          Mi van? Férfi vagyok! – tárta szét a karjait értetlenül.

-          Férfi?! Ahhoz még fel kellene nőnöd! – néztem rá vigyorogva, majd elhaladva mellette kimentem a partra, ahol már javában zajlott a szörfoktatás. – Biztos nem akarsz te is jönni? – néztem rá még egyszer. Azt hittem, hogyha már elkísér, akkor már ő is részt vesz rajta.

-          Bocs, nincs kedvem. Ahhoz viszont sokkal jobban, hogy kinevesselek, ha lesel a deszkáról! – nevetett fel hangosan mire csak összeszűkített szemekkel néztem rá.

-          Meg ne próbálj hangosan nevetni! – emeltem fel mutató ujjam fenyegetően.

-          Én?! Dehogyis! – tette maga elé a kezeit védekezően, de láttam rajta, hogy mindjárt megfullad a visszatartott nevetéstől. Megforgattam a szemeimet, és gyorsan csatlakoztam a többi szörfölni vágyó társamhoz. Meglepetésemre észrevettem egy ismerős arcot is.

-          Louis? – húztam fel a szemöldököm, mire az említett és a mellette álló barna hajú fiú is felém kapták a fejüket.

-          Névtelen lány! – lepődött meg ő is egy kicsit. A mellette álló ismeretlen kérdőn nézett rá majd rám, végül súgott valamit Louis fülébe. A fiú csak intett neki, majd nagy léptekkel felém közeledett. – Te meg mit keresel itt? – kérdezte vigyorogva, amikor elém ért.

-          Azért amiért te is. Szörfözni szeretnék. – rántottam meg a vállam. – Ki az a gyerek? – böktem fejemmel a másik fiú felé, aki még mindig értetlenül nézett felénk.

-          Az a gyerek is banda tag, a neve Liam Payne. – nézett rám az egyik szemöldökét felhúzva.

-          Ja, tudom ki! – vágtam büszke fejet. – Megyek köszönni neki! – mosolyodtam el.

-          Rendben, úgyis kíváncsi rá, hogy ki vagy te. Meg amúgy is, még én se tudom a neved. – nevetett fel egy kicsit, mire angyalian rámosolyogtam.

-          Szia Liam! – mosolyogtam a fiúra, amikor odaértünk. Látszódott rajta, hogy egy kicsit meglepődik azon, hogy csak simán odasétálok hozzá-

-          Szia… ööö… nézett rám segítség kérően, de nekem eszem ágában sem volt elmondani neki a nevem. Nem tudom, hogy miért, de jó szórakozásnak tűnt, hogy nem tudják a nevem.

-          Te szörföztél már valaha? – kérdeztem tőle, hogy még csak véletlenül se kérdezzen rá a nevemre.

-          Egyszer vagy kétszer. Te? – kérdezte kicsit kimérten.

-          Még soha! – nevettem fel majd Louis felé fordultam, aki vigyorogva figyelte a beszélgetésünket. Vagy inkább szóváltásunkat.

-          Akkor vicces leszel. – állapította meg a kék szemű fiú, mire csak szúrósan ránéztem.

-          Eszed ágába se jusson, hogy nevess! Már Mattet is lecsillapítottam, nem kell, hogy most majd te nevess ki! – néztem rá összeszűkített szemekkel. – És ha már itt tartunk, akkor te se! – böktem meg Liamet is, ami csak elmosolyodott, és Louisra nézett. Gyorsan Louis felé néztem, aki hasonlóan nézett vissza fiúra.

-          Ez most az a telepatikus beszéd, amikor egy nézésből tudjátok, hogy mit mond a másik? – húztam fel a szemöldököm, és egyfolytában a két fiú között néztem össze-vissza. Mind a ketten egyszerre megrántották a vállukat, mire csak megforgattam a szemeim, és közelebb mentem az szörfoktatóhoz, hogy jobban halljam, majd amikor elkezd beszélni.

~*~

A szörf órán minden tökéletesen ment, amíg kint a parton, a homokban gyakoroltunk. Amint a vízbe kellett menni a deszkával, rögtön beborultam. Természetesen Liam és Louis azonnal hangosan kiröhögtek, és a buliból Matt sem maradhatott ki a partról. Mindnyájukra kinyújtottam a nyelvem, és megpróbáltam újra, de most egy hullám borított bele. Ez volt az a pillanat, amikor a szörfoktató is megunta a bénaságom. Az óra további részében szinte csak velem volt elfoglalva. Meg is lett az eredménye, már nem borulok bele minden próbálkozásra, csak minden másodikra.

Szerintem én lettem a legvizesebb a végén, mondjuk ez nem volt kérdés, mert a többiek maximum háromszor estek bele a vízbe. Vagy valaki egyszer sem, mint például Liam és Louis. Mondjuk annak könnyű, aki már szörfözött…

-          Ser, szereztél nekem pár vidám órát! – karolt át nevetve Matt. Szúrósan ránéztem, utána a tekintetemmel a két fiút kezdtem el keresni. Meg is találtam őket, de meglepetésemre két lányt állt mellettük.

-          Bocs, mindjárt jövök! – léptem el Mattől, majd a fiúk és a két ismeretlen lány felé indultam. – Sziasztok! – intettem neki mosolyogva, majd Louisra néztem. – Ő a barátnőd? – mutattam a lányra, aki mellette állt.

-          Igen, miután befutottál már meg is jött! – nevetett.

-          Bocsi, de véletlenül nem te vagy Anne Wood kishúga? – tette fel a kérdést a kedves arcú lány. Nem válaszoltam neki, csak bólintottam. – Serena, igaz? – mondta ki a nevem, mire Liam és Louis felém nézett.

-          Serena a neved? – kérdezte Liam vigyorogva.

-          Neeem! – válaszoltam neki, mire idiótán rám nézett. Csak felnevettem, és a két lányhoz fordultam. – A ti nevetek mi is? – néztem rájuk mosolyogva.

-          Az enyém Eleanor! – szólalt meg a lány, aki felismert.

-          Én pedig Danielle vagyok! – mosolygott kedvesen a nagyon göndör hajú lány.

-          Serena, ha be akarsz még menni a városba, akkor gyere most azonnal! – lépett mellém mérgesen Matt.

-          Mert mi lesz, ha később megyünk be? – vontam fel a szemöldököm.

-          Nem megyek veled! – jelentette ki karba tett kézzel.

-          Azt nem teheted, mert megígérted! – vágtam rá azonnal.

-          De akkor gyere! – bökött fejével a hotel felé.

-          Bocs, hogy egy kicsit bunkó. Mattet még senki sem ismeri szerintem. Ő az én legjobb barátom! – néztem a többiek felé. – Bunkókám, ők itt Danielle, Eleanor, Liam és Louis! – néztem barátomra, aki összeszűkített szemekkel nézett rám.

-          Örülök Matt! – lépett oda hozzá Liam utána Louis és a lányok is adtak neki egy-egy puszit.

-          De most mi megyünk, mert itt áll mellettem Mr. Türelmetlen. – néztem Mattre, aki újra sértésnek vette, amit mondtam, pedig csak a tiszta igaz volt.

-          Na, nem is igaz! – mondta sértődötten. Felkuncogtam, és fél kézzel magamhoz öleltem.

-          De megyünk! Remélem, még találkozunk! Sziasztok! – mosolyogtam rájuk, majd még mindig Mattet karolva indultunk el a hotelba. A lakosztályaink előtt kettéváltunk és megbeszéltük, hogy fél óra múlva itt találkozunk. Gyorsan bementem a szobámba. Szerencsére nem volt fent Anne, így nem kellett hallgatnom.

A bőröndjeim elé álltam, és elkezdtem kutatni valami értelmes ruha után. Végül egy sötétkék ing és egy egyszerű fekete farmersort mellett döntöttem, hozzá pedig előhalásztam egy fekete sarut.

 Gyorsan lezuhanyoztam és a hajamat gyorsan megszárítottam, és hagytam, hogy hullámosan hulljon a vállamra. A szempilláimat gyorsan kifestettem, de nem csináltam annál többet. Gyorsan befújtam magam a kedvenc parfümömmel és már indulásra készen is álltam.

Lassú léptekkel kimentem a folyosóra, ahol Matt már várt rám. A szokásos laza szerelésében volt, egy sötétkék farmer térdnadrágban, és egy egyszerű fehér pólóban. A fejére egy „manó” sapkát rakott, ami tökéletesen nézett ki rajta.

-          Mehetünk? – mosolygott rám, mire csak bólintottam egyet, és mosolyogva mellé álltam. Mint mindig, most is félig átkarolt, így indultunk meg a lift felé.

~*~

Hosszú-hosszú a városban töltött órák után aztán visszatértünk a szállodába. Minden szempontból felszerelkeztünk a holnap esti bulira, mivel nem egy ruhaboltban megfordultunk, azon kívül, hogy voltunk szinte az összes sétányon és a többi helyen. Elég sötét volt, már amikor megérkeztünk. Eléggé kimerültem a szörf leckétől és a rengeteg gyaloglástól, ezért gyorsan lezuhanyoztam, és már az ágyba is zuhantam.