10. fejezet

Sziasztok! Most jönne az a rész, hogy elkezdek magyarázkodni, hogy miért jött ilyen későn az új rész. De nem fogok, mert nem érezném jogosnak. Tudom, kiírtam, hogy négy napon belül hozom a legújabb részt, azonban nekem is lehetnek sűrű napjaim, ezen a héten is ez történt. Nem mondom azt, hogy ezentúl nem lesznek ilyenek, mert akkor hazudnék nektek és magamnak is. Biztos vagyok benne, hogy lesznek, főleg így, hogy hétfőn elkezdődik a suli. Persze próbálok ez ellen tenni, de lesznek ilyenek, mint most, hogy hiába gürcölök, nem jut idő arra, hogy felrakjam a részt. Remélem, hogy ezt megértitek, és nem haragudtok rám! És abban is bízok, hogy ezentúl is meglesz a 3 kommentátor! Persze felőlem jöhet több is! :) Jó olvasást a fejezethez! xx

Nem akartam, hogy az egész nyaralásom arról szóljon, hogy nehogy lebukjak, hogy én vagy az a lány. Pedig jelen állás szerint ez volt a helyzet. Úgy gondoltam, hogy Harryvel nem lesz jó viszonyom, csak annyira, hogy megleszünk egymás mellett, de nem beszélgetünk. Azonban tegnap a parton jól elbeszélgettünk egymással. Bizonyította, hogy valójában olyan, mint amilyennek azon az este mutatta magát. Őszintén megkedveltem, pedig azt hiszi, hogy nem is ismerem. Pedig ha tudná...
Itt jön az a kérdés, hogy miért nem mondom el neki. Mert félek. Félek, hogy csalódna, hogy nem egy olyan lány vagyok, mint amilyennek gondolt. Nem egy szerény, visszahúzódó lány. Én nem ez vagyok, csak ez voltam. Megváltoztam, mert nem lettem a szüleim szeme fénye. Nem értem el azt, mint a nővérem, ezért haszontalannak tituláltak. Egy semmirekellőnek. Pedig nem is tudták, hogy akárhányszor ezt a fejemhez vágták, annyiszor mélyült az a seb, amit ők okoztak.
Egy kívül álló ódákat tudna zengeni, hogy milyen jó lehet egy ilyen családban élni. Pedig fogalma sincs arról, hogy milyen, hogy mennyire nehéz is. Azt gondolná az ember, hogy tömérdek barátod van, hogy minden tökéletes körülötted. Nekem egy barátom van, és korántsem tökéletes körülöttem semmi. Ugyan két kezem összetehetem, mert Matt csodálatos ajándék nekem. Egy szórakoztató, nyílt személyiség. Felém. Másnak csak egy milliárdos fia, aki a bulizásba fekteti az összes pénzét. Fogalmuk sincs arról, hogy milyen valójában. Nem látják sose, hogy milyen lökött is, hogy mennyire szeretni való. Ők csak a látszatot látják.
A családomra pedig minden jellemző, csak az összetartás; béke és a szeretet nem. A legfontosabb dolgok a világon.
- Serena! - hallottam hirtelen meg nővérem hangját, ami szabályosan bántotta a tophártyám. Oldalra fordultam az ágyamban, és a párnámat a fejemre tettem. Semmi kedvem nem volt vele beszélni, egyáltalán arról tudni, hogy létezik. - Serena, ébredj már fel! Lassan 11 óra, de te még mindig itt lustálkodsz! Inkább gyere el velem a fitness terembe! Úgy sem árt a testednek egy kis edzés! - ugyan a párna némileg tompította a hangot, így is érzékeltem, hogy már a szobámban áll.
- Én menjek veled kondizni?! Én?! Nincsenek itt a barátnőcskéid és máris jó vagyok? - ültem fel hirtelen az ágyba, amitől Anne összerezzen az ajtóban.
- Savannah és Lola nem barátnőcskék, jó? - nézett rám összeszűkült szemekkel. - Amúgy meg ha te ilyen hülye vagy, hogy nem használod ki, hogy velem edzhetsz egy kicsit velem, akkor így jártál! Gondolkozz már, jót tenne a nem éppen fényes modell karrierednek, hogy velem mutatkozol! - nézett rám diadalittas tekintetekkel. Azt hitte, hogy ezt a szócsatát megnyerte. Tévedett.
- Nem érdekel, hogy mi mit tesz a karrieremnek. Nem gondolnám, hogy attól felkapnának, hogy veled vagyok. Ráadásul a fitness teremben nem sokan látnának. - felvontam az egyik szemöldököm, majd visszadőltem a pihe-puha ágyba.
- Nem tudod, hogy mekkora ökör vagy. - lelki szemeim előtt láttam, hogy lenézően rám néz, majd kimegy. Nem igazán érdekelt az, hogy mit gondol rólam és a karrieremről. Az sem érdekel már, ha azt mondták haszontalan vagyok. Az a páncél, amit a szívem köré építettem olyan vastag lett, hogy minden lepattan már róla. Sőt, rólam is minden szitok szó, rossz vélemény lepereg.

~*~

Matt bejött hozzám szólni, hogy igyekezzek, mert a reggelinél találkozott Louisval és Eleanorral és megbeszélték, hogy elmegyünk velük vidámparkba. Pontosabban a Disneylandbe. 

Kiadta az utasítást is, hogy milyen ruhába öltözzek fel; valami "dögös"-be és nyáriasba, de mégis kényelmesbe, ugyanis mivel a One Directionnel fogunk kilépni az utcára, valószínű, hogy másnap a szennylapok címlapján fogunk virítani, hogy velük lógunk, és nem szabad mellette csúnyán kinéznem. Igazán fontos, tényleg.

Mikor a ruháim között kutattam, abszolút nem vettem figyelembe azt, amit Matt mondott. Nem fogok kiöltözni amiatt, hogy a One Directionnal fogok Disneylandbe menni. Valahogy nem hat meg az egész annyira, hogy kiöltözzek valami "hű, de milyen" ruhába. Matt szempontjaiból csak a nyáriast és a kényelmest vettem figyelembe. Egyáltalán nem érdekelt, hogy "dögös" lesz-e vagy sem.

Végül nem jutottam dűlőre, ezért először inkább elmentem egy frissítő zuhanyt venni, csak utána egy törölközővel magam körül merültem el igazán a bőröndjeim rejtelmeibe. Végül nehezen, de sikerül egy egyszerű rövidnadrágot kiválasztanom egy vékony sötétkék feliratos trikóval, ami alá még vettem fel egy fehéret is.

A táskámba gyorsan összepakoltam pár cuccot, majd indulásra készen álltam. Felvettem még gyorsan a fehér Conversem, majd átmentem Mattnek szólni, hogy készen állok az indulásra. Azonban amekkora szerencsém van, nem Mattel futottam össze, hanem Erickel. Pedig egyáltalán nem láttam szívesen azok után, hogy tegnap miket mondott nekem. Ő a bátyám, ha valakinek, akkor neki tudnia kéne, hogy milyen érzékenyen érint ez az egész. Nem a képembe mondani még, hogy jobban marjon.
- Serena, figyelj én... - kezdet volna el bocsánatot kérni, de csak leintettem és elmentem mellette. - Most komolyan ezt fogod eljátszani velem mindig amikor akarok neked valami mondani? Ilyen gyerekes leszel? Azt hitem, hogy már van benned egy kicsi tartás is! - szólt még utánam. Egyáltalán nem mérges volt, inkább reménytelen. Azonban ettől még jobban felkaptam a vizet és mérgesen fordultam vissza felé.
- Igen, gyerekes vagyok! De inkább leszek az, minthogy ilyenek vágjak a képedbe, mint amiket te mondtál nekem tegnap! Lehet, hogy túl cifráztam a dolgot, de csak azért, mert féltelek te hülye! Nem akarom, hogy megint az legyen, mint régen Londonban, hogy pofára esel egy lány miatt utána pedig alig lehet beléd lelket verni! Csak neked akartam jót, erre te pedig a képembe vágod talán a legfájóbb pontom! Te is tudod, hogy mi miért van, és egy ilyen helyzetben nem ilyen dolgot kellene felhoznod! - néztem rá mérgesen, majd választ se várva rontottam be Matt szobájába. A fiú, aki az ágyán a laptopjába volt elmerülve ijedten nézett rám.
- Neked meg mi bajod? - kérdezte kerek szemekkel. Szipogva megrántottam a vállam és mellé ültem az ágyra. - Ser, tudod, hogy nekem akármit elmondhatsz! - nézett rám nagy, barna szemeivel. Nagyot sóhajtottam, majd elmeséltem neki a vitámat Erickel. Mikor befejeztem a mondanivalóm, se szó, se beszéd csak magához szorított és úgy ültünk ott percekig.
- Mit csináltál eddig? - kérdeztem tőle hosszú percek után.
- Csak széjjel néztem twiteren. Tényleg, te még használod? - kérdezte kicsit eltolva magától, így pont a szemembe tudott nézni. Megráztam a fejem, mire ő is megcsóválta. - Ser, akkor épp itt az ideje, hogy csiripelj valamit a nagyvilágnak! - mosolygott rám, majd a laptopjáért nyúlt, nyomkodott raja valami és elém rakta. Gyorsan bejelentkeztem a fiókomba, és körül néztem. Már hónapok óta nem voltam belépve. Gyorsan elolvastam pár twittet, amit a volt sulinkba járók írtak, majd Matre néztem.
- És mégis mit kéne csiripelnem? - kérdeztem tőle, és közben a gépen doboltam az ujjaimmal.
- Nem tudom... mondjuk, hogy megyünk a Disneylandbe vagy ilyesmi. Vagy írd ki, hogy visszatértél, mint a filmekben szokták, tudod. - nevetett fel, mintha vicces lenne. Közben nem volt az, sőt, tetszett. Szorgosan írni kezdtem a billentyűzettel, ami minden egyes gombnyomásnál csattogott. Végül elégedetten néztem a twittemre:

@serena_wood készen állok arra, hogy @MattAndersen00 - val karöltve elinduljak a Disneylandbe! :) na ki írigykedik? már előre félek a naptól...

Végül ejtettem a "visszatértem" szöveget, mert ósdinak tartottam. Ráadásul fejben sokkal jobban hangzott.

Vigyorogva mutattam meg Mattnek a twittem, aki a hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy tetszik neki.

- Azt hiszem épp itt az ideje, hogy induljunk. Nincs közel Disneyland. - állt fel az ágyról Matt. Már ő is teljes harci felszerelésben volt, így elindultunk le a szálloda halljába, ahol már a többiek mind ott voltak.

- És végre befutott a nagyszájú páros! - tapsolt egyet Louis. Nagyot néztem azon, hogy mit mondott. Az még oké, hogy nagyszájú. Dehogy páros? Sose mondta még ezt ránk senki.

- Ahelyett, hogy ilyen jó fej legyél induljunk. - nézett rá Matt komolyan, mire a többiek mind felnevettek. Louis csak sértődötten végig nézett rajtunk, majd egyedül kiindult a hotelból. A többi fiú csak nevetve elkezdtek beszélgetni Mattel és követték Louist, míg mi kicsit lemaradva a lányokkal indultunk utánuk.

~*~

Legalább fél órás utazás után ugyan, de végül megérkeztünk a Disneyland elé. Őszinte leszek, nagyon izgatott lettem és sok kisgyereket megszégyenítve ugráltam el a pénzárig. A többiek csak nevetve követtek, majd megvettük a jegyeinket. Először egy árusokkal teli sétányon mentünk végig. Mi Perrievel minden kis apróságnál leakadtunk és minden létező röhejes napszemüveget felpróbálgattunk, míg Eleanor és Danielle kicsit visszafogottan nézelődött mögöttünk. A fiúk pedig végig nagyokat sóhajtva kérték, hogy lépjünk már túl ezen. Persze ha valami nekik tetszik, akkor egy egész napot is el kell ott tölteni. De hát ilyenek a férfiak.

A sétányról kiérve előttünk termett a Disney palota, ami őszintén szólva nekem egy kicsit csalódást okozott. Szép volt, jó volt, de én gyerekkoromban amikor mindig a Disney filmeket bámultam, sokkal nagyobbnak képzeltem el. 

- Ez milyen szép! - szólalt meg hirtelen mellettem Danielle.

- És kicsi! - néztem rá. - Ennél sokkal nagyobbnak gondoltam.

- Ez is csak te lehetsz Ser, a Disney palotára azt mondod, hogy kicsi. - csóválta meg a fejét nevetve Matt.

- De most nézz rá és emlékezz vissza arra a palotára ami a mesék előtt volt mindig! Sokkal nagyobbnak tűnt ott! - mutattam az előttünk álló épületre.

- Szerintem is kicsi. - szólalt meg Perrie mellettem. - Ha már megépítették, legyen nagyon nagy! - tárta szét a kezeit.

- Komolyan mondom, titeket el lehet hozni bárhova, de semmivel sem vagytok megelégedve! - lépett Perrie mellé Zayn és átkarolta. 

- Nem az, hogy nem vagyunk megelégedve vele, de ennél nagyobbra számítottam. - rántottam meg a vállam. 

A továbbiakban viszont egyáltalán nem csalódtam Disneylandbe. Ugyan jártam már itt egyszer, de az jó régen volt és azóta amúgy is újítottak benne pár dolgot. Nekem a legjobban az űrbirodalom tetszett. Azt nagyon jól megcsinálták. 

Épp mentünk át az esőerdő feelingű részbe, amikor Louis meglátott egy fagylaltost, és nem bírta ki, hogy ne menjen oda megnézni van-e répás fagyi. Természetesen nem volt, de mivel Lou elment megnézni, Matt és Niall sem hagyhatta ki, így végül mindannyian odatódultunk és válogatni kezdtünk a finomabbnál finomabb fagyik között. 

- Én szeretnék egy eprese és egy csokisat. - mondtam mikor én kerültem sorra. Nem olakodtam előre, mint egyesek (Liam és Zayn). Mögöttem már csak Harry volt, aki érdekesen nézett rám.

- Itt van egy csomó különleges fagyi, de e egy egyszerű epreset és csokisat kérsz? - húzta fel a szemöldökét. Ugyan komolynak akart tűnni, de láttam, hogy a szája sarkában ott bujkál egy mosoly.

- Jobb szeretem a már megszokottat, abban nem csalódhatok. Ki tudja, talán megkóstolom a kókuszost, de borzalmas. - rántottam meg a vállam, és mosolyogva elvettem a lánytól a fagyimat.

- De az is lehet, hogy életed legistenibb fagylaltját kóstolod meg. - mosolyodott el, és kérni kezdte az ő kiválasztott finomságát. Csak megrántottam a vállam és a többiekhez sétáltam és figyeltem, hogy miről beszélgetnek. - Tudod ez sokkal többet elárul rólad, mint azt te gondolnád. - lépett mellém egy sejtelmes mosollyal az arcán Harry.

- Mégis mit? - nevettem fel.

- Bizalmatlan vagy és ragaszkodsz azokhoz akiket szeretsz. - jelentette ki magabiztosan. Csak felhúztam a szemöldököm és ránéztem. A hangulatom azonnal rosszabb lett.

- Ugyan, mit tudsz te rólam... - legyintettem, majd Matt mellé kezdtem lépkedni. A vállam fölött még a göndörre néztem, aki elégedett mosollyal az arcán nézett utánam. Megint felveszi ezt az idegesítő énjét?

~*~

Fáradtan döntöttem a fejem Matt vállára. Hosszú volt végig menni a Disneylandbe, de megérte, mert nagyon jól éreztem magam. Ráadásul sikerült is beszereznem pár képet Minnievel és Mickeyvel is. Amitt viszont nagyon sajnáltam, hogy Donald kacsával nem sikerült. Mindig is ő volt a kedvencem.