6. fejezet

Sziasztok! Hát itt lenne a következő fejezet, remélem tetszeni fog!  Nagyon szépen köszönöm a díjakat, itt is! Amióta kiraktam múltkor, kaptam újakat is, igyekszem azokra a kérdésekre is válaszolni! :) Nagyon köszönöm még a 3000 felett lévő nézettséget, valamit a rendszeresen olvasóimat! :) Ja, és még valami; ha valakinek esetleg valami kérdése lenne számomra, akkor nyugodtan írjon twitteren is, de kiraktam a tumblr oldalam címét is, ott is tudtok kérdezni! Bármire szívesen válaszolok, persze ha van értelme a kérdésnek! :) xx

Teljes káosz, ez jellemezte az agyam, amikor reggel kikeltem az ágyamból. Eléggé fáradt is voltam, mivel egész éjszaka a tegnapi "idegenen" gondolkoztam. Gondolni sem mertem volna, hogy pont Ő az, akibe háromszor is belefutottam már, akivel eléggé nem csíptük egymást. És én neki mondtam el magamról ezer meg ezer dolgot, vele voltam hosszú órákat a parton. Számára nyíltam meg...
Nagyot sóhajtva lépkedtem be a fürdőmbe, ahol ahogy megláttam magam a tükörben, legszívesebben kifutottam volna a világból. Hosszú barna hajam kócosan meredezett minden fele, a tegnap esti sminken azon része amit már nem volt türelmem este lemosni, csúnyán elmosódott. Pontosan tudtam, hogy árt a bőrömnek, de nagyon ideges voltam már.
Levettem magamról a pizsamám, és a zuhanyrózsa alá állva frissítettem fel magam némileg. Hosszú percekig álltam a kellemesen meleg víz alatt, mikor málna illatú tusfürdőmet végig kentem magamon. A hajamat is gyorsan megmostam, majd óvatosan léptem ki a csúszós padlóra. Nyújtózkodtam egy nagyot a törölközőért, majd magam köré csavarva vettem elő egy másikat a hajamnak is. Gyorsan kilépdeltem a bőröndjeimhez, majd elővettem a hajszárítót a hajvasalóval egyetemben. Vissza sétáltam a fürdőbe, és a tükör előtt hozzá láttam a hajam megszárításához. Mint mindig, most is hosszú időt igénybe vett, de szerencsére a hajam kivasalása már sokkal rövidebb ideig tartott. Elégedetten néztem végig az eredményen; a hajam szög egyenesen hullott a vállaimra.
Még mindig a törölközőt szorítva magamon mentem a bőröndjeimhez valami ruha után nézni. Hosszú válogatás után egy koptatott farmersortot vettem fel egy fehér trikóval amire rávettem egy barna pulcsit, amit félig összegomboltam elől.

A táskámba belepakoltam pár dolgot, majd kiszáguldottam a lakosztályunkról, egyenesen a szomszédba, a fiúkhoz. Történetesen mind a ketten még javában húzták a lóbőrt, így kénytelen voltam mind a kettőt felébreszteni. De hát milyen testvér és barát lennék, ha nem az ágyukon ugrálva, hangosan kiabálva ébreszteném őket?

Először Ericet keltettem fel, figyelembe véve, hogy mégis csak testvérem. Ő egészen jól fogadta, sőt, szinte már megszokott volt neki, mivel egész kicsi koromban is hasonlóképpen ébresztettem fel. Utána jött Matt, aki ugyan már tapasztalta, de egyáltalán nem szívlelte. Ugyan felébredt, de végig amíg mentünk le reggelizni azt hangoztatta, hogy mennyire fáradt miattam. 

- Ugyan, azt ne mondd, hogy belehaltál abba, hogy 10 órakor felébresztettelek! És amúgy is, visszakaptátok mind a ketten azt, amit tegnap előtt kaptam tőletek, azt az ébresztést! - nyújtottam ki rá a nyelven, majd beléptem az étterembe, ahol szinte már az összes asztal el volt foglalva, de szerencsére még pár szabad volt, így gyorsan lecsaptunk az egyik 4 személyes asztalra. Mind a hárman rendeltünk magunknak valami könnyűt, majd nagyokat nevetve vártuk, hogy kiszolgáljanak minket. 

Miközben a szememmel a pincért kerestem, megláttam a bugyután vigyorgó Louist, ahogy kezével kapálózva próbálja meg felhívni magára a figyelmem. Amint megláttam, hangosan felnevettem, mert véletlenül arcon csapta a mellette álló szőke fiút, aki erre hangosan leszúrta. A kissé lökött fiú erre sértődött fejet vágva elindult az én irányomba. 

- Szia! - állt meg mellettem, mire az előttem Eric hülyén rám, majd a mellettem álló fiúra nézett. Ránéztem egy amolyan 'majd mindet elmesélek' nézéssel, utána pedig Louishoz fordultam.

- Szia! - mosolyogtam rá. Ugyan még nem sokat beszélgettem vele, de nagyon megkedveltem. Nagyon szimpatikus a vidám, néha már eléggé lüke stílusát. 

- Na, mikor tervezed megkóstolni a répatortát? - nézett rám nagy szemekkel. Azt hittem, hogy már leszállt erről a témáról, de úgy látszódik, hogy egyáltalán nem. El sem tudtam képzelni, hogy mit szerethet ennyire benne, hisz én is sok zöldséget és gyümölcsöt szeretek, de talán egyikért sem rajongok ennyire. Sőt, biztos is!

- Nem tudom, de az biztos, hogy nem reggeli után. Ki van zárva, hogy valami édeset is lenyomjak a torkomon! - néztem rá komolyan.

- Miért? Nézd meg, ott is a lány már tortát eszik! Mondjuk az igaz, hogy nem a legfinomabbat, de edéset eszik. - mutatott egy fekete hajú lány felé. Ahogy felé néztem, azonnal megkérdőjeleztem azt, hogy az a bizonyos 'lányt' lehet-e 'lánynak' szólítani, hiszen annyira nyúzott képe volt, hogy elment volna az anyukámnak. Az állapotán a rengeteg vakolat sem segített, amivel minden bizonnyal elakarta tüntetni az arcára kiült fáradtságot.

- Ser délelőtt sosem eszik semmilyen édeset, mert rosszul lesz tőle. - szólt a beszélgetés közbe Matt. Minden szava teljesen igaz volt, nem tudom milyen oknál fogva, de ha délelőtt vagy a reggeli órákban ettem valami édeset, attól rosszul lettem. Utána a nap többi részében annyi sütit, gumicukrot, csokit, fagyit vagy akármi mást ehetek amennyit akarok, nem leszek rosszul. Én magam sem értettem soha, hogy ez miért van, de már megszoktam, sőt, már nem is kívánom a cukros ételeket. 

- Ó! De akkor vacsorán tudsz enni, nem? - kérdezte érdeklődve. Idiótán rá néztem. Nem hiszem el, hogy ezt a kérdést feltette!

- Igen? - kérdeztem szemöldök felhúzva. 

- Akkor vacsorázol velem meg a fiúkkal ma este? - kérdezte vigyorogva. Hirtelen ért nagyon a kérdés, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyi ismeretség után rögtön vacsorázni hív.

- Elmegyek, de ha eljöhet velem Eric és Matt is! - válaszoltam határozottan. egyáltalán nem izgatott, hogy nem szokás másokat is meghívatni, nem akartam csupa idegennel együtt enni, még ha kettejükkel már beszéltem is.

- Rendben, minél többen vagyunk, annál jobb lesz a hangulat! - mosolyodott el még jobban Louis, ha ennél lehetett még jobban.

- Bocsi, de én nem megyek. - szólalt meg hirtelen Eric. Kérdőn néztem rá, mire csak megvonta a vállát. - Találkozom valakivel... - kezdett volna el mondani valamit, azonban félbe szakítottam.

- Te randizol? - néztem rá kerek szemekkel.

- Nem! - válaszolt azonnal vissza, de nem hittem neki.

- A bátyám randizik, randizik, randizik! - üvöltöttem szinte világgá, mire Eric a tenyerébe temette a fejét, ezzel leleplezve magát.

- Louis! - hallottunk hirtelen egy hangot. Egyszerre kaptuk arra a fejünket. Megláttuk az egyik asztalnál vadul integető szőke fiút, akit nem rég még Louis orrba csapott annyira hadonászott.

- Ő ki? - kérdeztem a fiú felé fordulva.

- Niall Horan. Gondolom névről már tudod! - vigyorodott el a fiú visszagondolva arra, hogy mondtam neki, hogy egyikőjüket sem ismerném fel, csak ha hallom a nevüket.

- Igen. - bólintottam egy jó nagyot halkan nevetve. 

- De nekem most mennem kell! De el ne felejtsd, hogy este jöttök vacsorázni! 7 órakor találkozzunk itt lent, rendben? - nézett most sokkal komolyabban Louis, ami az eddigi ismeretségünk alapján nagyon ritka nála.

- De mit vegyek fel? Miben jönnek a barátnőitek? - kérdeztem szét tárt karokkal. 

- Nem tudom, amit akarsz! - rántotta meg a vállát, majd tovább ment a szőke fiúhoz. Szem forgatva néztem a velem egy asztalnál ülő két fiúra, majd elkezdtem enni az időközben kiszolgált reggelimet.

~*~

Mit utálok Mattben? Azt, hogy neki az a napi programja, hogy a medence szélén alszik. Egész álló nap. És mivel rajta kívül nem is merek itt szinte senkit, végig azt néztem, hogy mikor borul már bele a vízbe. Persze ő ezt a nap végén azzal magyarázta, hogy korán felkeltettem. Na persze, fogja már rám!

Hosszasan ültem a még mindig kipakolatlan bőröndjeim előtt, és azon gondolkoztam, hogy mit kéne felvennem. Louis is nagy segítséget adott a válaszával. Legalább azt mondta volna meg, hogy ők miben jönnek.
Hirtelen a fekete ruhámra tévedt a tekintetem, ami a szekrény előtt lógott egy vállfán. Legszívesebben azt vettem volna fel, de meg volt az esélye annak, hogy valahol esetleg összefutok az "ismeretlen fiúval". Biztos voltam abban, hogy nem akarom, hogy megtudja ki vagyok. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem éreztem magam jól, mert nagyon jó volt. Ezért is nem akarom elrontani az egészet azzal, hogy megtudja ki is vagyok én. Hiszen tudja, már háromszor is egymásba futottunk.
Miközben gondolkoztam, a kezeim ügyébe akadt a sötét kék blézerem. Azonnal tudtam, hogy ezt akarom felvenni. Végül párosítottam egy egy szürke pólóval, egy egyszerű farmersorttal és felvettem hozzá még egy vékony fekete harisnyát is.

Kifésültem a hajam, ami még most is teljesen egyenes volt. Felvettem a cipőmet és a táskámat a kezembe kapva léptem ki a szobából. Sajnos volt szerencsém összefutni Anneval is.

- Te meg hova mész? Mindig eltűnsz valahova, de sose hívsz meg! - nézett rám sértődötten.

- Anne, szerintem te nem akarsz velem és Mattel vacsorázni. - néztem rá gyorsan, majd kimentem a lakosztályból. Csupán ha kiejtettem előtte Matt nevét máris rosszul lett. Sose barátkozott meg a gondolattal, hogy sokat lógunk együtt, szerinte ezzel rossz fényt vetünk rá. Ugyan már...

Szó nélkül benyitottam Matt és Eric lakosztályába. A bátyám ugyan már sehol sem volt, de Matt a kanapén nézte a tv-t.

- Indulhatunk? - kérdezte felém nézve. Bólintottam egyet mire Matt felpattant és felém kezdett jönni. Gyorsan végig néztem legjobb barátomon, és meg kellett állapítanom, hogy most is, mint mindig, jól nézett ki.  Egy térdig érő barna nadrágot viselt egy sötétkék pólóval. - Akkor gyerünk! - mosolyodott el, és az egyik kezét átdobta a vállamon. Így indultunk el le az étterembe, ahol már ott volt egy kisebb csapat egy nagy asztalnál. Azonnal megpillantottam Louist, mivel pont velem szemben ült. 

- Sziasztok! - intettem az asztal felé, majd magam után húzva Mattet indultam el feléjük. - Hova üljünk? - néztem végig az asztalon, ami így megnézve elég üres volt. Mármint emberek nem voltak még. Ugyan ott ült Louis és a barátnője, Liam és a barátnője, de eddig ennyi volt.

- Ahova akartok! - rántotta meg a vállát. Én is így tettem, majd leültettem Mattet Liam mellé én pedig mellé. 

- A többiek hol vannak? - kérdeztem a Matt mellett ülő Liamtől.

- Zayn és Perrie nem sokára befutnak, Niall fent telefonál, de arról fogalmam sincs, hogy Harry hol lehet. - rántotta meg a vállát. A négy név közül hármat ugyan ismertem, de csak egyhez tudtam arcot fűzni, méghozzá Nialléhoz. Ha jól emlékszem ő az a szőke fiú.

- Amúgy ti itt mit szoktatok csinálni? - kérdezett most Matt. 

- Ma nagy részben a parton voltunk kidőlve, de például ma azzal nyaggattam Liamet, hogy holnap menjünk el a búvártanfolyamra. - mosolygott ránk Danielle, miközben Liam elmerült az étlap tanulmányozásában.

- Én is szemeztem már vele, de Matt nem hajlandó eljönni velem, a bátyám pedig fél a mély víztől. - néztem Mattre, aki csak megrántotta a vállát.

- Ha annyira akarsz menni, akkor menj a nővéreddel. -jelentette ki, és ő is a kezébe vett egy étlapot. Szúrósan ránéztem. 

- Engem is mindig hasonlóképpen küld el Liam. Pedig milyen izgalmas lehet egy búvártanfolyam! De persze a szörfözés érdekli... - forgatta meg a szemeit.

- Én múltkor velük voltam szörfleckén, de azt hiszem nem megyek többet, mert nagyon béna voltam. Szerintem az oktató azt várta már, hogy vége legyen, annyit szenvedett velem. - nevettem fel ahogy visszagondoltam arra a pár órára. 

- Szerintem már azt fontolgatta, hogy elküld téged a búsba. - szólalt meg Liam. 

- Te csak búvárkodj az étlapban, úgysem mersz a vízben! - néztem felé összeszűkített szemekkel. Danielle hangosan felnevetett, majd végig simított Liam kezén, aki sértődötten nézett felém. 

- Sziasztok! - szólalt meg hirtelen mögöttem egy hang. Azonnal hátra fordultam. Ott állt mögöttem a szőke hajú fiú, ha jól emlékszem Niall. - Titeket még nem ismerlek, Niall Horan vagyok! - nézett felém és Matt felé mosolyogva.

- Serena Wood! - mosolygtam rá, mire közelebb hajolt hozzám, és nyomott egy puszit az arcomra.

- Matt Andersen! - nyújtotta felé a kezét Matt is, majd kezet ráztak. 

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket! - mosolyodott el, ezzel megvillantva fogszabályzóját. Azonnal eszembe jutott az a pár év, amíg én is kénytelen voltam hordani, mert a fogsorom elég kusza volt. Sosem szerettem, mert nem éreztem benne jól magam, ráadásul volt amikor csúfoltak is miatta.

- Bocs a késéért, itt vagyunk! - érkezett meg a következő pillanatban egy fekete, zselézett hajú fiú is, egy szőke lány kezét fogva.

- Nem gond! - legyintett egyet Louis a levegőben. Őszintén szólva a nővérem jutott eszembe erről a mozdulatról, ő szokott ilyen módon legyinteni.

- Ó, sziasztok! Zayn Malik vagyok, ő pedig a barátnőm Perrie Edwards! - mosolygott ránk kedvesen - mint kiderült - Zayn. 

- Serena Wood! - mutatkoztam be újra. - Ő pedig a barátom, Matt Andersen! - mutattam barátom felé, aki szerintem észre sem vette, hogy újabb tagok érkeztek Niall óta. Egyfolytában az étlapot bámulta.

- Harry hol van? - kérdezte Liam az éppen leülő fiúktól, illetve lánytól. Perrie mellém ült le, míg Zayn mellé, utána pedig Niall foglalt helyet.

- Nem tudjuk, nem láttuk. - rántotta meg a vállát Zayn. - Őszintén szólva én reggel óta nem is találkoztam vele. Azt mondta, hogy bemegy a városba nem tudom hova, meg hogy kérdezősködik egy kicsit arról a lányról. - felelte a fiú, majd barátnőjére mosolygott. 

- Egyfolytában ezen pattog, pedig szerintem nem fogja egyhamar megtalálni. Ha akart volna tőle akármit, akkor elmondja neki a nevét vagy ilyesmi. - szólalt meg elég pesszimistán Liam, mire többen mérgesen ránéztek. Zavarodottan körbe nézett, majd váll rántva integetni kezdett a pincérnek, aki, mint valami pincsikutya, azonnal ugrott. Mindenkitől felvette a rendelést, majd eltűnt, de ahogy láttam, továbbra is figyelte az asztalt. 

- Nem kell megvárni Harryt? - kérdezte Eleanor, aki eddig csendes volt, csak Louissal beszélgetett, meg néha Daniellével. Pedig egyáltalán nem ilyenek képzeltem el Louis barátnője lévén. 

- Lehet, hogy Harry a legjobb barátom, de meg volt beszélve valami és ha nem tartja be, akkor magára vessen. - szólalt meg Louis.

- Bocs a késésért, de összefutottam pár rajongóval. - ült le hirtelen az egyetlen üresen maradt helyre valaki, akit nem ismerek. Legalábbis ezt hittem egészen addig, amíg a fiúra néztem, és elő nem ugrott a tegnap este és az azelőtti találkozásaink...