9. fejezet

Sziasztok! Most az eddigiektől eltérően kicsivel hamarabb hoztam a következő részt. Nagyon szépen köszönöm a kommenteket amiket kapok, az rendszeres olvasókat és a rengeteg látogatót is! Valamint szeretném megköszönni a díjakat is! Most is kaptam újakat, igyekszem kitenni azokat is a 'díjak' menüpontba. Remélem, hogy tetszeni fog a rész, jó olvasást hozzá! xx

- Fiúk, azt hiszem én most megyek és meglátogatom a medencét. - néztem az előttem jól elbeszélgető 3 fiúra.
- Kivel mész? - kérdezte Niall.
- Egyedül. - rántottam meg a vállam. - Matt és Eric elmentek a városba az pedig kizárt, hogy az én a nővéremmel mutatkozzak.
- Van egy nővéred? - vonta fel a szemöldökét Harry. Hirtelen lefagytam, nem tudtam mit mondjak erre. Nem mondhattam azt, hogy van, de utálom. Még véletlenül sem fordulhatott meg a fejében az, hogy esetleg én vagyok az a lány a buliról.
- Igen, van, de most megyek! Sziasztok! - hadartam el gyorsan, majd indulni készültem, de Niall utánam szólt.
- Várj! Mi is pont azt beszéltük, hogy jó lenne lemenni fürdeni egyet. Esetleg mehetnénk együtt, nem? - mivel háttal álltam nekik összeszorítottam a szemeim és a fogaim, majd egy nagy vigyort erőltetve az arcomra fordultam vissza feléjük.
- De, persze! Ez király ötlet! - vigyorogtam egyfolytában.
- Akkor megvársz minket? Csak elpakoljuk a felszerelést és már megyünk is. - mutatott az ütők felé a szőke fiú.
- De nekem még át is kell vennem a fürdőruhám meg ilyenek... - mondtam ki az első eszembe jutó kifogást, bár tudtam, hogy így is úgy is kénytelen leszek velük lenni hiába nem akartam. Féltem attól, hogy elszólóm magam, mint az előbb is. Igaz ebből nem sok mindenre jöttek rá, de ha még lesz egy két ilyen simán összeáll majd bennük a kép és rájönnek.
- Akkor majd én összepakolom nektek a cuccokat. Úgy is ez is a feladataim közé tartozik! - szólt közbe Will is. Egyértelműen csak jó indulatú akart lenni, de nekem ez pont nem jött ki jól.
- De nekem akkor is át kell öltöznöm. - jelentettem ki. - Úgyhogy vagy összefutunk a medencénél vagy nem. - mondtam gyorsan, majd egy puszit küldve feléjük elrohantam onnan, remélve, hogy nem lesz szerencsém találkozni velük. Hiú ábrándok.
Gyorsan felmentem a lakosztályunkba, ahol szerencsére már nem volt ott Anne. Az kellett volna még! Elővettem és bekapcsoltam a laptopom. Beraktam a zenelejátszóba a kedvenc számaimat és maximum hangerőn kezdtem el bömböltetni. Énekelve és táncikálva kezdtem el megkeresni az egyik fürdőruhám. Eredetileg úgy futottam neki, hogy a múltkori fehér bikinimet veszem fel, de végül egy másik mellett döntöttem. Ez is egy pánt nélküli darab volt, csak ez mintás volt és sokkal színesebb is. Talán egy kicsivel jobban is szerettem, mint a másikat.

Fölé felvettem egy csipkés mintájú fehér trikót és egy egyszerű fekete pamut sortot.

A múltkor elővett strandtáskámba belepakoltam minden szükségesnek látszó dolgot és a papucsomba belebújva elindultam a medencéhez. Gyorsan lefoglaltam magamnak egy napozóágyat, levettem magamról a ruháimat és bekentem magam a naptejemmel. Elterültem az ágyon és a szemem elé raktam a napszemüvegem. A nagy semmit tevésben gondolkoztam egy darabig, de mint általában az ilyen helyzetekben, elnyomott az álom.
Fogalmam sincs pontosan, hogy mennyi ideig is aludtam ott, de az álmomból valami hideg ébresztett fel, ami az egész testemet végig járta. A szemeim szó szerint kipattantak és mérgesen néztem a rajtam fekvő emberre, aki ki más lehetett, mint Matt?
- Te meg mit csinálsz itt? És miért így kell felkelteni? - kérdeztem tőle mérgesen. Sosem szerette az ilyesfajta ébresztőket. Ha felébresztenek, akkor ne szemétül hanem akkor már rendesen, csendesen. Csak nekem szabad mást ilyen módon felébreszteni.
- Megjöttünk a városból és lejöttünk a medencéhez amikor megláttunk téged itt szunyálva. Ki nem hagyhattam az esélyt, hogy felébresszelek így. Pedig Eric nagyon győzködött, hogy hagylak. - vigyorgott a képembe, mert még mindig rajtam feküdt.
- Ezt még nagyon megbánod! - sziszegtem neki, mire felhúzta a szemöldökeit.
- Igen? És mit fogsz csinálni? - kérdezte visszatartva a nevetését.
- Szerinted hülye leszek és elmondom? Ne nevettess! Inkább szállj le rólam! - löktem rajta egyet, ami nem igazán segített. Szinte meg se érezte.
- Jól van, nem kell ennyire komolyan venni! - nevetett fel harsányan. Megforgattam a szemeimet, és megvártam míg levakarja magát rólam. Felültem a napozóágyon és körbe néztem. A medence szélén ülve vigyorogva nézett felénk Eric csupa vizesen. Mögötte a vízben ott lubickolt az 5 One Direction tag is. Ők vajon hogy kerültek ide mind?
Lassan feltápászkodtam és a medencéhez lépkedtem.
- Mióta alszom? - kérdeztem Eric mellé leülve.
- Hát mi már egy órája itt vagyunk, az biztos. Harry szerint amikor ők már lejöttek, akkor már aludtál. Szóval szerintem egy 2-3 órája, ha nem több. - rántotta meg a vállát.
- És hogy telt a vásárlás? - kérdeztem tőle témát váltva. - Tetszeni fogsz a kis barátnődnek? - kérdeztem tőle gúnyosan. Ugyan azt mondtam, hogy nem fogok vele törődni, de nem tudtam megállni, hogy ne szóljak be.
- Ser, figyelj! Tudom, hogy milyennek gondolod, de egyáltalán nem olyan! Sokkal jobb, mint amilyennek a külseje mutatja. - nézett rám komolyan.
- Nem tudom milyennek mutatja magát, mert nem láttam. Sőt, még nem is tudtam róla. De, hogy őszinte legyek nem is izgat valamiért. Nem az én problémám, ha megint pofára fogsz esni egy ilyen lány miatt. Nem egyszer és nem is kétszer eljátszottuk ezt, igazán tanulhatnál már belőle! - mondtam neki flegmán. Nem kell jönni az ilyen dumával, hogy nem is olyan... Főleg ne Eric mondja ezt, aki már nem egyszer tapasztalta az ilyen lányok modorát.
- Tudod mit Serena? Nekem te ne mondd meg, hogy mit csináljak! Attól, hogy te nem bízol meg senkiben, nekem miért ne szabadna? Ez a baj veled; félsz a csalódástól, pedig nem is tudhatod, hogy nem-e valami jó fog kisülni belőle! - mondta mérgesen Eric, majd beugrott a medencébe és elúszott a túl oldalra, ahol a medence szélén ott ült Liam és Zayn. Hosszabb ideig néztem utána, majd mérgemben felpattantam és lefutottam az óceánhoz ahol még többen voltak, mint a medencénél. Leültem teljesen a víz széléhez és csak néztem magam elé.
Nagyon fájt, hogy pont a bátyám vágta ezt a fejemhez. Én csak jót akarok neki, féltem, hogy megint összetörik a szívét. Emlékszem volt olyan, hogy minden este beszélgettünk telefonon, mert kellett neki valaki, akinek elmondhatja a szív fájdalmait. Londonban nem mondhatta el a barátainak, ők ezt nem tolerálták volna. Csak nem szerettem volna, hogy ez megismétlődjön. És erre a fejemhez vágja a legrosszabb tulajdonságom. Pedig ő is tudja, hogy miért lettem ilyen. Ilyen bizalmatlan.
- Szia! - ült le mellém hirtelen valaki. Felé néztem és meglepetésemre Harry, az az göndör ült mellettem.
- Te meg? - kérdeztem tőle meglepve.
- Gondoltam megnézlek, annyira zaklatottnak tűntél amikor eljöttél. - rántotta meg a vállam.
- És mióta érdekel az, hogy mi van velem? Ha jól tudom eddig egyáltalán nem voltunk jóba. - néztem rá kérdőn. Talán egy kicsit bunkón hangzott, de egyáltalán nem annak szántam. Csupán kíváncsi voltam arra, hogy miért jött utánam.
- Igazából nem is értem, hogy miért nem voltunk jóba. Szerintem te különleges vagy ezzel a bájos stílusoddal. - mosolygott rám féloldalasan.
- Bájos?! Ezt még senki sem mondta rám. Voltam már nyers, bunkó és elkényeztetett is, de bájos még nem. - nevettem fel halkan.
- Pedig szerintem nem vagy egyik sem. Vagyis néha talán túl szó kimondó, de ezzel nincsen semmi baj. - rántotta meg a vállát.
- Nahát, elértem végre, hogy Harry Styles ne gúnyosan beszéljen hozzám. Nem rég még azt mondtam Zaynnek, hogy kiakasztalak, mert mindig beléd megyek. - néztem felé mosolyogva.
- Ez így is volt! Tudod először amikor megláttalak, azt hittem, hogy olyan kedves, szerény vagy. Legalábbis az arcod ezt mutatta. Aztán ahogy mindenre zsigerből válaszoltál és nem hagytad magad... meglepődtem. Aztán amikor újra találkoztunk már inkább idegesített ez a modor a medencés ütközésnél pedig kiakasztottál. De tök szimpatikus lettél a vacsoránál és aranyosnak tartottam azt, hogy nem akartad megmondani Louisnak, hogy borzalmas a répatorta. - mosolyodott el a mondandója végén.
- Ennyire látszódott, hogy nem ízlett? - kérdeztem egy fintort vágva. Ott teljesen úgy tűnt, hogy senki nem vette észre.
- Annyira nem. Sőt, a többieknek fel sem tűnt. Csak azon néztek egy nagyot, hogy a barátod szájába tömöd. - nevetett fel. Én is így tettem, mert így visszagondolva sokkal viccesebbnek tűnt, mint ott. Akkor elég kínos volt a helyzet.
- Matt úgy is szeret enni. - rántottam meg a vállam még mindig nevetve.
- Azt láttam! Míg te szunyáltál csináltak Niallel egy evő versenyt. Danielle és Eleanor hozott nekik két hatalmas szendvicset és azt ették. Szinte másodpercre pontosan fejezték be az evést... ijesztő volt látni, hogy 2 perc alatt magukba nyomják. - fintorodott el a fiú, ahogy visszagondolt az esetre.
- Akkor nem maradtam le semmi fontosról, szerencsére. - sóhajtottam egyet. - Na, és te megtaláltad a tegnap esti buliban azt a lányt? - kérdeztem tőle direkt.
- Honnan tudsz te arról a lányról? - húzta fel a szemöldökét. Szerencsére ezzel a kérdéssel nem tudott zavarba hozni, magamban már előre lerendeztem, hogy miket fogok válaszolni.
- Nem vagyok hülye, annyira nyíltan beszéltetek róla, hogy még Mattnek is összeállt a kép, pedig ő nem egy zseni. - vontam fel az egyik szemöldököm, és halványan elmosolyodtam.
- Nem találtam meg, és ahogy a jelenlegi helyzet mutatja, nem is nagyon fogom megtalálni. Minden sokkal könnyebb lenne, ha többet tudnék róla. Ha csak a kereszt nevét vagy a testvére nevét. Azonnal megtalálnám, de így... A szállodában vagy 100 kék szemű modell lány van, akinek nővére is van. Ráadásul ha esetleg megkérdezném akármelyiküket is, biztos azt mondanák, hogy ők voltak azok. - nézett rám talán egy kicsit csalódottan.
- Nem értem, hogy miért akarod megtalálni annyira? Arra nem is gondoltál, hogy ő nem akar veled találkozni? Hogy megtud, hogy ő ki? - kérdeztem tőle fapofával. Kíváncsi voltam mit válaszol erre, azonban arra is vigyáznom kellett, hogy nehogy gyanút fogjon.
- Dehogyisnem! Ezerszer gondoltam már rá, de megakarom tudni, hogy ki Ő! - válaszolta határozottan és... elszántan.
- Miért? - kérdeztem tőle végül. Kezdtem kétségbeesni, hogy még a végén kideríti, hogy ki is volt az. Hogy én voltam.
- Pont olyan volt, úgy viselkedett, mint amilyen lányra mindig is vágytam. Határozott volt és nagy szájú, beszédes, de törékeny. Olyan érzésem volt vele, mintha egy mesében lennénk, mint a filmekben szokott lenni. Csak beszélgettünk és beszélgettünk, aztán amikor levettem az álarcom Ő csak úgy elfutott. Pedig még korántsem végeztünk. - nézett rám nagy zöld szemeivel. - Ha erre is fog elmenni a nyaralásom, biztosan megfogom keresni! - mondta határozottan, majd az óceán felé nézett. Megrémültem talán a határozottságától, hogy mindent megfog tenni azért, hogy megtalálja azt a lányt. Engem.