3. fejezet

-          Hé, Serena! – rázogatott valaki. Lassan kinyitottam a szemem, és az illetőre néztem. A szemeim azonnal kinyíltak, az álmosságomnak nyoma sem volt, amikor megláttam magam előtt a bátyámat, Ericet.

-          Eric! – ugrottam a nyakába vidáman. Nagyon hiányzott már nekem. – Végre itt vagy! És most mesélj, milyen London? – húztam le magam mellé az ágyra, azonban ahogy leült, megpillantottam mögötte Mattet, az én drága barátomat. – Matt! – játszottam el vele is ugyanezt. Leültettem őt is az ágyamra, hogy ő is hallgassa meg a bátyámat.

-          London? Király! Azon kívül, hogy nagyon szép város és az emberek is kedvesek, nagyon sok benne a jó buli! – fel kellett nevetnem a bátyám megnyilvánulásán. Valahogy éreztem, hogy meg fogja jegyezni a bulikat. Aztán újra fel kellett nevetnem, amikor megláttam Matt arcát, aki csillogó szemekkel nézte Ericet.

-          Öcsém, egyszer elviszel Londonba! – mutatott rám. Mérges tekintettel néztem rá, most szépen elszólta magát.

-          Serena miért vinne el téged Londonba? – húzta fel a szemöldökét a bátyám.

-          Azért, mert mondtam neki, hogy majd egyszer a jövőben elakarok odamenni, dolgozni… - mondtam az első eszembe jutó indokot, ami valljuk be, elég átlátszóra sikeredett.

-          Ne nézzetek már hülyének! Serena te és a dolgozás?! Azon csodálkozom, hogy elvállaltad a modellkedést! – húzta fel az egyik szemöldökét.

-          Szép volt nagy okos! Most elszóltad magad! – csaptam Matt combjára, aki értetlenül nézett rám.

-          Mi van? Azt hittem, hogy Eric tudja! – rántotta meg a vállát.

-          Mit kellene tudnom? – nézett még mindig ugyanúgy rám a bátyám.

-          Beadtam a jelentkezésem egy londoni iskolába, ahol modelleket képeznek. Direkt ezzel foglalkozik, csak a legjobbakat veszik fel. Csak Matt és Ed tud róla, meg most már te. Nem akartam szólni addig, amíg meg nem jön a papír, hogy felvettek-e. Apunak és anyunak direkt nem szóltam, mert elleneznék az ötletet, Anne pedig csak Anne, ha megtudná, rögtön anyáékhoz szaladna… - rántottam meg a vállam, és félve Ericre néztem.

-          Húgi, ezt elmondhattad volna nekem! Én biztos nem mondom el apáéknak, nincs olyan jó kapcsolatunk! – nevetett fel, majd magához szorított. Vigyorogva öleltem vissza.

-          És ami téged még érint. Ha esetleg felvesznek, kell majd egy idegen vezető, hogy eligazodjak a városban… - nevettem fel.

-          Rám számíthatsz! És egyébként hol fogsz lakni? Mert tudod, én szívesen mondanám, hogy gyere hozzám, de én is az akadémia kollégiumában lakok… - nézett rám.

-          Még én sem tudom. Abban reménykedem, hogy majd apa vesz valamilyen lakást vagy ilyesmi… Mert végül is neki nem lenne rossz, ha elmennék, úgyis csak útban vagyok. – feleltem rezzenéstelen arccal. Eric azonnal a kezem után kapott, és jól megszorongatta.

-          Ugyan, ne beszélj butaságokat! Nem vagy te útban! – simított rajta végig, közben aggódva nézett rám.

-          Eric, mindannyian tudjuk mi a helyzet. Engem abban a házban anyáék szinte már emberszámba se vesznek. Ott a minden Anne, én csak egy kis haszontalan feltörekvő senki vagyok. – könnyek szöktek a szemembe, ahogy magamat is újra szembesítettem a ténnyel. Azonban nem engedtem, hogy csak egy is lefolyón az arcomon. Sokkal erősebbnek tartottam magam annál.

-          Serena… - kezdett volna el mondani megint valamit, de inkább leintettem.

-          Lejöttök velem a medencéhez? Még csak a parton voltam, az nagyon szép! – tereltem el a témát. A két fiú csak bólintott. – Viszont ahhoz nektek is el kell készülnötök, meg nekem is, úgyhogy húzzatok át a saját szobátokba! – nyújtottam ki rájuk a nyelvem.

-          Azért figyeled, hogy milyen kedves a húgod! Folyton így beszél velem! – nézett boci szemekkel Matt Ericre, aki erre csak hangosan felnevetett.

-          Nem is igaz! – csaptam a vállára. – De menjetek! Minél hamarabb kint akarok lenni a medencénél! – vigyorodtam el a gondolattól, hogy kint süttetem magam a napon.

-          Reggeli? – kérdezte Eric még gyorsan visszafordulva.

-          Majd viszünk valamilyen kaját ki. – rántottam meg a vállam. A bátyám is így tett, majd kilépett az ajtón és becsukta. Hallottam még kintről, ahogy Anne nyájas hangján köszön a fiúknak. Szem forgatva léptem a bőröndjeimhez, amikből még nem sikerült kipakolnom. Mondjuk előbb utóbb úgy is minden ruha kikerül belőle, úgyhogy édes mindegy.

Hosszú percekig keresgéltem a bőröndök között, hogy melyikbe is raktam el a fürdőruháim. Végül nagy nehezen, természetesen az utolsó bőröndben megtaláltam őket. Találomra kihúztam az egyiket, ami az egyik kedvenc darabom volt mindig is. Egy egyszerű fehér pánt nélküli bikini, aminek a felső részét rojtok díszítik. 

Nem vettem fel fölé felsőt, csak egy világoskék farmer sortot aminek az egyik oldalát virágmintás fehér csipke fedte, a másikon pedig szakadások voltak.

Egy strandtáskába beledobáltam minden szükségesnek tartott holmit, mint törölköző, naptej és a többi. Barna hajamat felfogtam a fejem tetejére egy kontyba és felvettem a papucsomat. Még gyorsan megnéztem magam a tükörben, majd a napszemüvegem az arcom elé téve elindultam ki a lakosztályból.

-          Serena, mentek le a partra és nem is szóltok nekem? – vonta fel sértődötten a szemöldökét a kanapén ücsörgő Anne. A vállam fölött visszanéztem rá egy pillanatra, és megadtam neki az egyszerű választ:

-          Nem! – vágtam hozzá, és mentem is ki.

-          Bunkó! – hallottam nővérem dühös hangját, de nem nagyon törődtem vele.

Mivel Matt és Eric egy lakosztályban voltak, ami mellettünk volt, tudtam merre kell menni. Mondjuk érdekes is lett volna, ha abban az 5 méterben eltévedek.

Nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót. A tv előtt ott kuksolt Matt teljes strandszerelésben. Ahogy végig néztem rajta, meg kellett állapítanom, hogy nagyon helyes. És nem csak szerintem az. Még a gimiben rengeteg lány ácsingózott utána, de ő mindegyiket lekoppintotta, mondván, hogy neki nem kellenek látszat barátnők. Ugyan sokan kívülről csak azt látták, hogy egy beképzelt srác, valójában egyáltalán nem volt az. De megint csak a külsejéről ítélték meg.

-          Na, mi újság? – dobtam le magam mellé. Egy pillanatra a tv felé néztem. Nem csalódtam benne, megint Family Guyt nézte.

-          Várom, hogy a piperkőc bátyád elkészüljön! – tette a kanapé karfájára a kezét, aminek köszönhetően látni lehetett izmos felsőtestét, mivel nem volt rajta póló.

-          Na, mi van? Csak nem gyúrni jársz? – böktem meg a hasát, ami valóban nagyon izmos volt.

-          Már mióta! – felelte szemrebbenés nélkül. Összeszűkített szemekkel néztem rá.

-          Na, én kész vagyok! – lépett elő a szóbájából Eric. – Indulhatunk? – nézett végig rajtunk.

-          Ha nem tűnt volna fel, rád várunk! – vigyorodtam el, majd felpattantam magammal húzva Mattet. – Akkor indulás a medencéhez! – ugráltam össze-vissza.

Mivel minél hamarabb kint akartam lenni, szinte végig magam után rángattam a fiúkat, akik elég jól tűrték a kiképzést. Végül jó nagyot sóhajtottam, amikor a medencéhez értünk. Szememmel azonnal keresni kezdtem valami helyet ahova lepakolhatjuk a cuccunk. Végül megakadt a szemem két napozó ágyon, amik még üresek voltak. Villámsebességgel kezdtem el robogni feléjük. Az egyikre ledobtam a táskám, a másikra pedig én ültem rá, hogy még csak senkinek az eszébe ne jusson, hogy befoglalja. A két fiú nevetve közeledett felém.

-          Azért ez kemény volt! – nevetett Matt, miközben megfogta a vállam.

-          Legalább én cselekedtem, ellentétben veletek! Ha rajtatok múlt volna, még most is ott állnánk! – nyújtottam ki rájuk a nyelvem.

-          De Ser, van egy kicsi probléma… - vakarta meg a fejét Eric.

-          Mégis mi? – húztam fel a szemöldököm.

-          Ez csak kettő napozó ágy, mi pedig hárman vagyunk. – mutatott végig rajtunk.

-          Majd valaki a földön fog feküdni. – rántottam meg a vállam. Mind a kettő már nyitotta volna a száját, hogy megszólaljon, de gyorsabb voltam náluk. – És az a valaki nem én leszek. Én foglaltam le az ágyakat. – vigyorogtam rájuk.

-          Gonosz húgod van. – súgta Ericnek Matt.

-          Hallottam! – néztem rá szúrósan, majd felálltam, és levettem a rövidnadrágom. A két fiúnak ilyet nem kellett csinálni, ők csak a fürdőgatyájukban jöttek le.

-          Na, gyere csak! – szólalt meg a hátam mögött Matt, majd csak annyit éreztem, hogy a vállára kap. Annyira meglepődtem, hogy először nem is eszméltem fel, hogy most mit is akar csinálni, de amikor magamhoz tértem elkezdtem ütögetni a hátát és hangosan kiabáltam.

-          Matt, azonnal tegyél le! – kérleltem, de mind hiába. Csak a medence alján végeztem. Ahogy leért a lábam, felrúgtam magam a felszínre. – Ezt most muszáj volt?! – kérdeztem levegő után kapkodva.

-          Így legalább egy kicsi ideig csendben maradtál. – rántotta meg a vállát. Vágtam egy fintort, majd a medence széléhez kezdtem úszni. Kimásztam a medencéből, és a napozó ágyakhoz mentem, amiket Matt és Eric már befoglaltak. – Ez komoly? – tártam szét a karomat, majd elindultam keresni magamnak egyet, hátha akad még valahol egy üresen. Szerencsére találtam is egyet, de nem voltam biztos benne, hogy nem feküdnek arra, mert volt mellette valami csomagszerű. Gondoltam megkérdezem a mellette fekvőtől. – Bocs, de ezen fekszik valaki? – böködtem meg a fekete hajú fiú vállát. Valószínűleg aludt, de ezt nem tudhattam, mert az arca nagy részét eltakarta egy napszemüveg.

-          Mi? – ült fel hirtelen a fiú. Annyira megijedtem, hogy hátra léptem egy lépést, aminek köszönhetően pontosan leültem a napozóágyra.

-          Azt kérdeztem, hogy ez a napozóágy foglalt-e? – mutattam az alattam lévő ágyra.

-          Igen, foglalt, az enyém. – állt meg hirtelen mellettem valaki. Lassan végig néztem rajta, és az arcánál megakadtam.

-          Te? – néztem rá meglepődötten.

-          Igen én. – bólintott egyet. Hülyén ránéztem.

-          Jól van, akkor én megyek. Bocsánat a zavarásért. – lengettem magam előtt a kezeimet, majd elmentem a fiú mellett, de direkt neki mentem egy kicsit.

-          Esküszöm, ez a csaj kikészít! Egyfolytában belém jön! – hallottam még a fiú szitkozódását. Egy nagy vigyorral az arcomon néztem vissza a vállam felett. Ők is utánam néztek, míg az eddig számomra ismeretlen fekete, zselézett hajú nevetett, addig a mellette álló csak fintorogva nézett rám. Meg nyugodtam egy kicsit, legalább kölcsönös a „szimpátiánk” egymás iránt.

~*~

Amikor már hosszú-hosszú ideje voltunk kint a medencénél, Matt úgy döntött, hogy bemegy, és a büfében vesz valamit. Visszafele már egy jó nagy szendviccsel a kezében tért vissza, és lehuppant mellém a medence szélére.

-          Te azt tudtad, hogy itt vannak különböző programok, bulik meg ilyesmik? – kérdezte, utána egy jó nagyot beleharapott a kiflibe.

-          Nem, mert? Milyen programok? – húztam fel a szemöldököm.

-          Hát lehet szörf leckéket venni, jógázni a parton… ilyenek. – rántotta meg a vállát.

-          A szörf lecke jól hangzik, nem gondolod? – néztem rá a napszemüvegem mögül.

-          Én is pont ezen gondolkoztam. De tudod mik a legjobbak? – kérdezte csillogó szemekkel.

-          Mik? – kérdeztem meg csak azért, hogy egy kicsi kis örömet szerezzek neki. Pontosan tudtam, hogy mit fog válaszolni.

-          A bulik! Hallod hálás vagyok neked, hogy elrángattál ide! Garantálom, hogy mindegyiken ott leszek! – tette a kezét a vállamra vigyorogva.

-          Miért is gondoltam mást?! – tettem fel inkább magamnak a kérdést. – Mikor lesz az első?

-          Buli? Holnap után, valamilyen állarcos buli féle. De az oly mindegy, az a lényeg, hogy buli! – tapsolt egy nagyot. Jót nevettem a barátom viselkedésén. – Ugye eljössz velem ebbe az álarcos cuccba? – vonta fel a szemöldökét hirtelen, majd bekaptam a szendvicse utolsó darabját.

-          Nem is tudom… Valahogy nem kelti fel a figyelmem. Mert most álarcos… húha! – rántottam meg a vállam.

-          Ne már! Ne hagyd már ki! Biztos jó buli lesz! – győzködött. Nagyot sóhajtottam.

-          Jó, legyen. De van két feltételem! Holnap eljössz velem erre a szörf órára, utána pedig bejössz velem a városba! – vigyorodtam el.

-          Komolyan? Én kérek tőled egy tök jó dolgot, te meg elrángatsz cserébe mindenhova? – letolta az orra helyére a napszemüveget és úgy nézett rám.

-          Figyelj, nem hiszem, hogy olyan rossz lenne egy szörf óra, utána meg a város se lehet rossz! Ne mond, hogy bele fogsz halni! – tártam szét a karjaimat értetlenül.

-          Jó legyen… - egyezett bele végül, mire én csak lefröcsköltem vízzel nevetve.