II. - 3. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet, ami remélem, hogy tetszeni fog nektek! Nincs nagyon hozzá fűzni valóm, jó olvasást! :) xx

"A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el."

Másnap mivel apu beleegyezett abba, hogy Londonba menjek a suliba, úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni pár dolgot. Gondolok itt melegebb ruhákra és a többi. És mivel nem akartam egyedül mászkálni, telefonon felhívtam Mattet, aki azonnal igent mondott. És míg rá vártam, kerestem magamnak egy megfelelő ruhát, ami végül egy elől gombos mintás fehér ruha volt, aminek az volt a fazonja, hogy hátul hosszabb volt, mint elől. A derekán pedig átfűztem egy vastag barna övet, hogy ne legyen annyira snassz.

Elővettem a telefonom és megnéztem a twitter profilomat majd a trendeket. Meglepetésemre Harry maga is trend volt, ezért puszta kíváncsiságból megnéztem, hogy miért is. Megnéztem pár képet, mindegyiken egy szőke modell lánnyal volt. Nem volt semmi különös a képeken, csak egymás mellett sétáltak, de mindenki azt írta megjegyzésnek, hogy az új "álompár".

- Pff... - léptem ki azonnal az oldalról, még mielőtt elkezdek megint bőgni miatta. 

@serena_wood Irány egy jót vásárolni! :)

Írtam még ki gyorsan, majd kiléptem a twitterről. Pont akkor lépett be az ajtómon Matt és levágta magát az ágyamra. 

- Szóltál már Ericnek hogy már két hét se és Londonban leszel? - kérdezte semmi köszönés nélkül.

- Neked is szia! De egyébként még nem. Este akarom felhívni vagy ha fent lesz skype-on, akkor majd ott elmondom neki. - rántottam meg a vállam. 

- Na, most mi a baj? - fogta meg a vállam, miközben felült mellém. Hihetetlen, hogy annyira ismer, hogy tudja, hogy van valami baj.

- Nincs semmi, nem mondom, mert nem akarom azzal tölteni az időt, hogy panaszkodjak. Nem sokára én elutazok Londonba és ki tudja mennyi ideig nem találkozunk. Ki akarom használni az időt veled. - néztem rá komolyan, mire csak hevesen megrázta a fejét.

- A legjobb barátod vagyok az isten szerelmére! Nem probléma, ha erről beszélgetünk. Neked ez fontos, és ha neked az, nekem is. - mosolygott rám, mire sóhajtottam egyet. 

- Olyan jó barát vagy! - szorítottam magamhoz, majd amikor elengedtem elmondtam neki, hogy mit láttam twitteren.

- Ne foglalkoztasson az, hogy mi van vele! Ha ilyen hamar túl lépett rajtad, akkor magára vessen! Nem talál mindenhol ilyen lányt mint te vagy! - ölelt most ő magához. Jól estek a szavai, még ha tudtam is, hogy némileg túloz. 

- Olyan aranyos vagy! - néztem rá, majd felnevettem. - El sem hiszem, hogy azt mondtam, hogy aranyos vagy. - nevettem még mindig. Bár ez most kicsit sem volt vicces, azért örültem, hogy nevetek. Nem igazán volt még rá példa mióta haza jöttünk. 

- Itt fogsz nevetni, vagy elindulunk vásárolni? - nézett rám türelmetlenül Matt, mire csak rácsaptam a vállára. - Na, most már kezdesz hasonlítani a régi Serre. - mosolyodott el mire egy pillanatra megálltam. Ennyire más lennék most?

- Akkor induljunk! - mosolyogtam rá. Nem akartam feszegetni ezt a témát, mert magamtól is tudtam, hogy némileg más vagyok, de nem gondoltam volna, hogy Matt szemében ennyire. 

- És hova megyünk először? - kérdezte miközben már kimentünk a házból. 

- Nem tudom, majd ahova kedvünk lesz bemenni. Most ne tervezgessünk és ne foglalkozzunk a múlttal, jó? Elegem van már mind a kettőből. Egyszerűen csak a kedvünk szerint cselekedjünk. - néztem rá komolyan, mire ő mosolyogva bólintott. Nem értettem magam, hogy most miért nem vagyok ilyen, mint amit mondtam Mattnek. A nyaralás előtt ilyen voltam, most is ilyen akarok. De úgy látszódik, hogy valami nagyon megváltoztatott ebben a nyaralásban. Mintha komolyabbá tett volna. Bár egy ilyen lecke után ki ne lenne komolyabb.

- Min gondolkozol ennyire? - nézett a szemembe Matt. Legyintettem neki egyet, majd elkezdtem beszélni neki valamilyen teljesen felesleges dologról. Furcsa, hogy régen az ilyen beszélgetéseket tartottam lényegesnek, most pedig úgy éreztem, hogy csupa értelmetlen dologról hadoválok össze-vissza.

Magam sem értettem teljesen, hogy mi történik velem. Hogy miért vagyok ilyen fura. Rosszul éreztem magam a bőrömben. Hirtelen minden dolognak éreztem a súlyát, hogy mi lehet a következménye. Régen nem gondolkoztam ilyeneken. Most miért teszem?

- Nézd, mennyünk be ide! - mutattam az egyik boltra ami velünk szemben volt. Matt bólintott és elindult az irányába én pedig követtem őt. Ahogy járkáltam a ruhák között feltűnt, hogy pár nálam fiatalabb lány egyfolytában megbámul. De nem igazán törődtem vele.

- Van valami jó cucc? - lépett mellém Matt. Felmutattam neki egy felsőt, amit kinéztem magamnak. - Jól néz ki. - bólintott egyet.

- Nézd, azok a lányok miért néznek engem egyfolytában? - kérdeztem meg tőle halkan. 

- Biztos olvastak pár cikket rólad és Harryről. Ennyi. - nézett nyugtatólag rám. Megrántottam a vállam, és bevetettem magam a ruha halmazok közé.
Végül annyira elmerültem a vásárlásban, hogy rengeteg szatyorral indultunk haza. Jól éreztem magam igazán, és a későbbiekben azt is figyelmen kívül hagytam, hogy rengeteg 13-14 éves lány megbámul elég feltűnően, vagy épp összesúgnak a hátam mögött. Ha ezt érzik jónak, tegyék ezt.
- Végre látok az arcodon egy kis őszinte mosolyt! - húzta hatalmas mosolyra a száját Matt. Imádtam, szerettem, tényleg. De kezdett kicsit elegem lenni abból, hogy egyfolytában ilyen megjegyzéseket tesz. Tudja, hogy mi van, hogy mi történt. Igazán befejezhetné a múltba merengést, hogy régen milyen volt. Majd talán holnap hasonló lesz, de teljesen sose lesz már ugyanolyan. Már nem tudnék olyan lenni, mint akkor, olyan felszabadult, laza és vidám. Már nem tudok nem azon gondolkozni, hogy a cselekedeteimnek mi lehet a következménye. Változtam.
- Mert most jól érzem magam. - válaszoltam neki. Nem akartam az arcába köpni azt, ami már a nyelvem hegyén volt. Már csak két hetünk van szeptemberig, addig boldog akartam lenni vele és nem tőrödni az ilyen negatív dolgokkal, csak a pozitívakkal.
- Este lesz egy buli a megszokott helyen. Eljössz velem? - kérdezte mosolyogva.
- Milyen lesz? - kérdeztem. Nem akartam nagyon belevetni magam az éjszakába.
- Mint régen volt. - mondta vigyorogva, mintha ez lett volna a világ legjobb dolga. Pedig nem. Már megint a múlttal jött. Én azzal már nem akarok foglalkozni, a mának szeretnék élni.